Lévay, Ede, matematikus, szül. Nagyváradon 1864 ápr. 18. Mint gimnáziumi tanár Szegeden, Nyitrán, Pozsonyban és Budapesten működött. 1914-ben a budapesti V. ker. áll. Főreáliskola igazgatója lett. 1906-1914-ig szerkesztette az Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlönyt. Számos értekezést írt a matematika és a fizika köréből. Nevezetesebb művei: Verhältniss der Stromarbeit zur chemischen Energie bei galvanischen Elementen (Berlin 1891); Az elektromosság Faraday-Maxwell-féle elméletének vázlata (Pozsony 1897); Mikes Kelemen ifjak kalauzának ismertetése (Budapest 1905); Számtan (3. kiad. u. o. 1914); Csillagászati és fizikai földrajz, (3. kiad. u. o. 1913); Fizika, (4. kiad. u. o. 1914); Fizikai repetitorium, 3 köt. (megjelent a Tudományos Zsebkönyvtárban); Fizikai példatár, 2 köt (u. o.); Algebra. (13. kiad. u. o. 1913); Mértan, - Abel-Polikeittal - 2 köt (u. o. 1913). Munkatársa e Lexikonnak is.