KOVÁTS MIHÁLY (Korlát, 1768, júl. 4.-Mezőcsát, 1851. jún. 22.)

Református lelkész gyermekeként született. A sárospataki kollégiumban, majd Lőcsén végezte elemi és középiskolai tanulmányait. Utóbbi helyen "második Bibliothekarius" is volt egy évig. Diákoskodása után a losonci református gimnáziumban tanított négy esztendőn át, saját vallomása szerint "Publice Logicát, Ontológiát, Oratoriát, Pura Mathesist, Practica Geometriát, Latán (!) Literaturát, Római Antiquitást" - K. M. sokoldalúsága ezen felsorolásból is kiderül. Huszonhét éves, amikor beiratkozik a pesti egyetem orvosi karára, ahol kiváló tanulmányi eredménye miatt már harmadéves korában az élettan tanársegédévé nevezték ki. Az orvos doktori oklevelet 1794-ben kapta meg. Ezt követően tudása további gyarapítása céljából tanulmányútra indult; bécsi, németországi, svájci, hollandiai egyetemeket, kórházakat látogatott, és folytatott helyenként gyakorlatot is.

Hazaérkezése után a pesti orvosi kar tagja lett, és praktizált szinte élete végéig de közben tanított az egyetemen is. Korán részt vett a nyelvújítási kezdeményezésekben, elsősorban a magyar tudományos és orvosi nyelv kialakításában, változó hatékonysággal. Ennek tevékenysége során K. M. közeli barátságba került Kazinczy Ferenccel és Szemere Pállal. Ugyanakkor keresett gyakorló orvos volt Pesten. Közben minden szabad idejét a tudománynak szentelte, széles körű szakirodalmi tevékenységbe kezdett, könyveket írt. Kortársai feljegyzései szerint csak ebben a formában volt hajlandó közzétenni tudását, egyetlen cikke, tanulmánya sem jelent meg folyóiratban.

Első könyve Szükségben való és segedelem tábla a vízbe fúlt, megfagyott és holtan születni látszott kisdedekre nézve címmel 1798-ban Pesten jelent meg, a következő Az emberi élet meghosszabbításának mestersége lényegében Christoph Wilhelm Hufeland munkájának magyarítása, átdolgozása (1799).

Témaköri fordulatot jelentett kémiával foglalkozó, a maga nemében igen jelentős könyve, mely szintén nem eredeti, Gren "Grundriss der Chemie" című munkájának fordítása - ezen mű kötelező tankönyv volt a pesti egyetemen, azért magyarította, hogy a diákok magyarul tanulhassanak belőle. A munka címe a következő: "Chémia vagy természet titka. Gren Fridrik Albert Korát doktor szerint magyarul legelőször K. M. orvos. I-II. darab. Budán, 1807." Kováts azt írta az előszóban: "Én jeget törtem, mert legelső magyar Chemiát írtam. Mindent tsupán magamnak kellett legelőször kikeresnem a nyelv kebeléből." Más munkájában a korábban igen elterjedt téves orvosi elméletet, a mesmerizmust állati mágnesség (emberről emberre áradó delejes áram) és annak a gyógyászatban való gyakorlati alkalmazásának tana - támadta Az állati mágnesség mérő serpenyüje című két kötetben napvilágot látott tanulmányában. Magának a tévtannak az elnevezése F. A. Mesmer 18. századi német orvos nevéből ered.

K. M. a himlőoltásnak egyik korai propagálója is volt, a témakörrel kapcsolatban elveit az Értekezés a himlő kiirtásáról című 1822-ben kiadott munkájában fejtette ki. Ásványtannal is foglalkozott, egyik legjelentősebb összeállítása a Lexicon Mineralogicum enneaglottum négy részben. Ezen tevékenységéért a jénai Ásványtani Társaság oklevéllel tüntette ki 1832-ben. Az első magyar törvényszéki orvostani tárgyú munka a Medicina Jurensis vagy orvosi törvény tudomány, a táblaíró, bíró, ügyvédő, törvénytudó, törvénytanuló, orvos, tanuló orvos uraknak számokra 1828-ban. Gyógyszerészettel foglalkozott a Magyar patika, melyet "a falusi külorvosoknak, földesuraknak és lelki tanítóknak" szánt. Igen jelentős munkája volt még a Háromnyelvű fejtő természethon titoktan orvostudományi műszótára, az az onomatologia, physiographica, chemica, jatrica, trigletta, philologica. Buda, 1845-1848 nyolc részben.

K. M.-t 1832-ben a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választotta. Népszerű orvosként több megye választotta meg táblabírájának. 1849-ben költözött Pestről Mezőcsátra. Mintegy 740 kötetből álló igen értékes könyvgyűjteményét a Sárospataki Kollégium könyvtárának adományozta.

Irodalom

SZŐKEFALVI-NAGY Zoltán: K. M.orvos, a magyarországi természettudományos ismeretterjesztés egyik úttörője. Az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei. 1959. 12.; SZAMOSHÁTI Dániel: Újabb adatok K.M. életéhez és munkásságához. Az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei. 1959. 15-16. k.; TÁPLÁNYI Endre: K. M., a kémia magyar úttörője. Borsodi Szemle, 1959.

Batári Gyula