KERTÉSZ ANDOR (Gyula, 1929. febr. 19. - Budapest, 1974. ápr. 3.)

Szülővárosában tanult, majd 1947-től 1952-ig a debreceni Tudományegyetem hallgatója volt, itt szerzett matematika-fizika-ábrázológeometria szakos tanári oklevelet. Ezt követően aspiráns lett matematikából, majd 1954-ben megvédte kandidátusi, 1957-ben akadémiai doktori értekezését. 1963-ban egyetemi tanárnak nevezték ki a KLTE algebra és számelmélet tanszékére, amelyet öt éven át vezetett.

Vendégprofesszorként két ízben is hosszabb időt töltött Halléban. Rendkívül aktív tevékenységet fejtett ki a hazai matematikai életben, számos előadást tartott külföldi rendezvényeken is. 1968-ban az Akadémia Nagydíjának I. fokozatában részesült tudományos eredményeinek elismeréseként. Alkotó ereje teljében hunyt el, talán éppen a túlfeszített munka következtében.

Az absztrakt algebra területén dolgozott, félszáznál több értekezés és több monográfia jelzi munkásságát. Kezdetben az Abelcsoportok elméletével foglalkozott, különösen a csoportok direkt felbontási kritériumával. Később az operátormodulusok elméletét vizsgálta, eközben jelentős gyűrűelméleti eredményeket ért el. Fő művének tekinthető a Vorlesungen über artinsche Ringe (Bp.-Leipzig, 1968.) című monográfiája, mely szép nemzetközi sikert ért el. Élete utolsó szakaszában nagy szorgalommal és eredménnyel gyűjtötte a Georg Cantorra vonatkozó adatokat és könyvet is szándékozott róla írni. E tervének megvalósítását korai halála megakadályozta, de az addig elkészült néhány fejezet jó alapot nyújt a befejezéshez. Tudományos munkássága, valamint eredményes hallei működése révén a Leopoldina tudományos akadémia 1968-ban tagjai közé választotta.

Irodalom

GYŐRY Kálmán: K. A. Publicationes Mathematicae, 1974.

Szénássy Barna