Francia kémikus
Kezdetben orvosi tanulmányokat folytatott, ezután egy ideig tanított, késõbb Giessenben és Strasbourgban tanult. Jean-Baptiste-André Dumas asszisztense, majd utódja lett az École de Médicine (orvosi egyetem) professzoraként. Õt nevezték ki elõször a Sorbonne szerveskémiai tanszékének élére. Foszforsavakkal végzett kísérletei nyomán fedezte a foszfor-oxi-kloridot. 1849-ben õ szintetizálta az ammónia elsõ szerves származékát, az etil-amint. Hat évvel késõbb eljárást dolgozott ki szénhidrogének elõállítására nátriumból és alkil-halogenidekbõl; a reakciót róla nevezték el. A glicerin vizsgálata keltette fel érdeklõdését a glikolok iránt; így jutott el számos fontos vegyület, például a kolin szintéziséhez. Neve ott van a hetvenkét francia tudós között az Eiffel-tornyon.