GÖTZ IRÉN JÚLIA (Mosonmagyaróvár, 1889. ápr. 3.­ - Ufa, 1941. ?)

Szülővárosában és Budapesten folytatott középiskolai tanulmányok után, 1907-ben beiratkozott a budapesti Tudományegye­temre, ahol matematikai, fizikai, kémiai előadások mellett filozófiai előadásokat is hallgatott. Megalakulásától (1908) aktív tagja volt a radikális diákok Galilei-köré­nek. Itt ismerkedett meg későbbi férjével, a szocialista Dienes Lászlóval. 1909-ben Summa cum laude vegyészdoktor lett. Kiemelkedő tehetségét honorálta az az ösztöndíj is, amivel az 1911/12. tanév so­rán Párizsban, Mme Curie rádiumlaborató­riumában képezhette magát tovább. Meg­kezdett kutatásait itthon nem folytathatta, de elhelyezkedett a Tangl Ferenc vezette Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomáson, s ott 1915-től kinevezték ideig­lenes minőségű fizetéstelen kir. segédve­gyésznek. E státusában erősítették meg (!) 1918-ban. 1913 óta volt Dienes László fele­sége, házasságukból három leányuk szü­letett. 1919. jan. 28-án adta elő a Termé­szettudományi Társulatban elméleti kuta­tásainak eredményeit. Magas szintű fel­készültségét azzal ismerte el a Tanácsköz­társaság, hogy 1919. IV. 10.-i rendeletével kinevezte az elméleti kémia előadójának a Tudományegyetemre; ezzel ő lett az első nő Magyarországon, aki egyetemen tanít.

A Tanácsköztársaság bukása után férjé­nek menekülnie kellett. G. I. szülés előtt állván kénytelen volt illegalitásba vonulni, de felfedezték, bebörtönözték Moson­magyaróváron; három hónap után társai összefogása szabadította ki, és juttatta fér­je után Bécsbe. Onnan Romániába indul­tak. Rövid bukaresti tartózkodás után 1921 végén átköltöztek Kolozsvárra. Ott az egye­temen az 1922/23-as tanévtől előbb élel­miszerkémiát adott elő, majd adjunktus, ill. docens a Gyógyszertani Intézetben, később a fizikai tudományok doktora cí­met viseli (1927/28).

A jobbra tolódás Romániában is érez­tette hatását, a Dienes házaspárnak mene­külnie kellett (1928 vége). Az emigráció következő állomása Berlin, ahol G. I. a Szovjetunió kereskedelmi kirendeltségé­nek tanácsadója volt (1931). A náci sajtó támadásai miatt nem végezhette tovább ezt a munkát, a család a Szovjetunióba te­lepült. Ott 1931-38 közt a moszkvai Nitro­génkutató Intézet tudományos osztályve­zetője volt, innen gimnáziumba helyez­ték át. 1941-ben koholt váddal letartóztat­ták, s bár rövidesen felmentették, a bör­tönben kapott tífuszban 1941 végén meg­halt.

Tudományos munkássága csak töredé­kesen, főként a pálya kezdeti szakaszából ismert. Doktori disszertációjában Ruther­ford elmélete alapján tovább finomította a Curie és munkatársai által használt méré­si eljárásokat, s ezeket megfelelő mate­matikai alakban is sikerül kifejeznie. Pá­rizsban a rádium f3-sugárzásával foglalko­zik. 1912-1919 közt Gróh Gyulával publi­kál állatélelmezési és fiziko-kémiai tárgy­körben. Jelentős eredménye ezidőből a Zschr. f. Phys. Chemie-nek 1918-ban le­adott dolgozata, amiben a Tamann-tör­vény érvényességi körét terjeszti ki folya­dékok oldataira folyadékokban. Kolozsvá­ri tudományos tevékenységének egyetlen írásos dokumentuma szerint ezt a kutatást fejlesztette tovább; oldatok molekula- és iondiffúziójáról, és azok más anyagokban való viselkedéséről értekezik. Pozitivista tudományfilozófiai nézeteire következtet­hetünk egy 1921-es tanulmányából.

Irodalom

HEGEDŰS Éva: G. I. Tudománytörténet -­Technikatörténet, 1984.

Hegedűs Éva