FRÖLICH PÁL (Torzsa, 1889. dec. 6. - Szeged, 1949. okt. I5.)

Édesapja, aki református tanító volt, fiát a budapesti evangélikus gimnáziumba íratta be. Érettségi után elvégezte a budapesti tudományegyetem matematika-fizika tanári szakát. 1912-ben, miután oklevelét megszerezte, részt vett Eötvös Loránd geofizikai méréseiben, 1914-től a budapesti református gimnáziumban tanított. 1918-ban doktorátust, 1923-ban magántanári képesítést szerzett, 1924-ben kinevezték a szegedi kísérleti fizikai tanszék élére, amit nyilvános rendkívüli, majd 1926-tól nyilvános rendes tanárként vezetett. 1927-ben az akadémia levelező tagjává választotta.

Első dolgozatait a klasszikus fénytan köréből írta. 1925-ben Rockefeller ösztöndíjjal az USA-ba utazott, ahol egy évet töltött Baltimore-ban John Hopkins egyetemen. Itt a lumineszcenciafény polarizációjával, valamint a viszkozitás és a polarizációs fok kapcsolatával foglalkozott. Hazatérése után fluoreszcencia és foszforeszcencia kutatásokat végzett.

Jelentősebb tudományos eredményeit a zselatinfoszforok kutatásának területén érte el. Vizsgálta a mágneses tér hatását a zselatinfoszforokra, felfedezte az ún. előgerjesztés jelenségét, nevéhez fűződik a polarizációs színkép fogalma.

Új, a maga idejében igen érdekes jelenségeket vizsgált, korszerű méréstechnikával. Az egyszerű megfigyelés helyett igyekezett minden területen objektív, műszeres mérést alkalmazni.

Iskolateremtő egyéniség volt. Számos tehetséges fiatal munkatársat gyűjtött maga köré (Darvas Andor, Benkő István, Mischung Ilona, Bános Gizella), akiknek néhány évi munka után színvonalas publikációik jelentek meg az előzőleg említett tárgykörökből. 1944-ben a tanszék berendezéseinek a legjavát elrejtette, így Németországba csak kisebb értékű, viszonylag könnyen pótolható eszközöket telepítettek ki. Az oktatás a kényszerű szünet után már 1944 novemberében megindult. Új munkatársakat gyűjtve maga köré rendkívüli energiával látott hozzá az oktatás és a kutatás újjászervezéséhez. Korai halála után Budó Ágoston folytatta az általa megkezdett munkát.

A Mathematikai és Természettudományi Értesítőben 1918 óta publikált, az Acta Chemica et Physica-nak nem csak szerzője, hanem 1928-tól társszerkesztője is volt, legjelentősebb eredményei a harmincas évek végétől élvonalbeli külföldi szaklapokban; Annalen der Physik, Physical Review, Zeitschrift für Physik stb. is megjelentek. Kísérleti természettan című jegyzetét 1941-től használták.

Irodalom

GULYÁS Pál: Magyar írók élete és munkái, IX. Bp., 1992.; FARKAS Zsuzsa: Fizika Szegeden. In: KOVÁCS László (szerk.): Fejezetek a magyar fizika elmúlt 100 esztendejéből. Bp., 1992.

Makra Zsigmond