Endlicher István (László), németül Stephan (Ladislaus) Endlicher (szül. 1804. jún. 24. Pozsony, Magyarország [ma Bratislava, Szlovákia] - megh. 1849. márc. 28. Bécs, Ausztria), botanikus, ő alkotta meg ama három fő növényosztályozási rendszer egyikét, amely kiemelkedett a XIX. századi növénytudományra jellemző "rendszerek parádéja", a több mint huszonnégy taxonómia közül.
Noha Endlicher rendszere - a vegetáció eltérő fajtáinak növekedési módját illetően - hibás feltételezéseken alapult, viszonylag modern szemlélet jegyében rendszerezte az alsóbbrendű edényes növénycsaládokat, és egy ideig általánosan elfogadták az európai kontinensen. Genera Plantarum Secundum Ordines Naturales Disposita (A növények nemzetségei a természetes rend szerint csoportosítva; 1836-40) c. művében mutatta be rendszerét, amelyben a növényvilágot thallophytákra (telepes növények, beleértve az algákat, gombákat és zuzmókat) és cormophytákra (száras növények, beleértve a moszatokat, páfrányokat és magvas növényeket) osztotta több mint fél századon át értékes leíró kalauz maradt a növénycsaládok és -nemzetségek megismerésében.
Teológiai tanulmányaitól a természetrajz és az orvostudomány felé fordulva a pesti és a bécsi egyetemen szerzett doktori diplomát (1840). 1836-ban a Bécsi Természetrajzi Múzeum kurátora lett, amelynek odaajándékozta 30 000 példányból álló növénygyűjteményét. Újjászervezte a múzeum botanikai gyűjteményét, és megírta a Genera Plantarumot, 6835 nemzetséget tárgyalva (ebből 6285 volt edényes növény). 1840-ben a bécsi egyetem botanikaprofesszorává nevezték ki.
Szerény anyagi forrásait kimerítette a botanikai gyűjtemények és könyvek
vásárlása, a saját és mások írásainak közzététele, ezért önkezével vetett
véget életének.