DIENES PÁL (Tokaj, 1882. nov. 24. - Turnbridge, 1952. márc. 23.)

Édesanyja, Pusztay Ilona anyai részről a görög származású Platoni családhoz tartozott. Édesapja régi nemesi család sarjaként a Nyírségben született, jogot tanult, és a Tiszai Árvízvédelmi Bizottság elnöke lett. A népes családban nyolc gyerek született, akik közül többen érdekes életpályát futottak be.

Mint a család ötödik gyermeke, Dienes Pál a tokaji elemi iskolába járt, gimnáziumi tanulmányait Késmárkon kezdte meg és Debrecenben, a Református Kollégiumban érettségizett 1900-ban. Ezután a budapesti Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karára iratkozott be, ahol matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett 1904-ben.

Mint harmadéves egyetemi hallgató egy éven át a párizsi Sorbonne-on, a College de France-ban dolgozik, ahol olyan matematikai kiválóságokkal került kapcsolatba, mint Jaques Hadamard, Émile Picard és Paul Appell. Első önálló matematikai eredményét is Émile Picard mutatta be Párizsban az Académie des Sciences egyik ülésén. Ezeket az eredményeket fejlesztette tovább doktori értekezésében.

1904-ben kinevezést kapott Budapesten a tisztviselőtelepi gimnáziumba, ahol Gaál Mózes igazgatott és az irodalom tanára Babits Mihály volt. Az 1908/09, valamint az 1909/10 tanévekben ismét Párizsban folytatta kutatásait, és eredményeit tézísekbe foglalva nyújtotta be a Sorbonne-ra. 1909-ben védte meg a "Docteur de la Sorbonne" címet. Ezután a budapesti Tudományegyetem magántanárrá habilitálta.

Első feleségét, volt kollégáját, a későbbi neves filozófusnőt, Bergson kiváló tanítványát, Geiger Valériát kezdetben a matematikának ugyanaz az ága érdekelte, amivel D. P. is foglalkozott. Majdnem közvetlenül az 1. világháború kitörése előtt, nem egészen kétszáz oldalon, Gauthier- Villars kiadásában jelenik meg az a könyve, amelyben összefoglalja feleségével együtt elért eredményeit.

Feleségével csatlakozott azokhoz a mozgalmakhoz, amelyekben az 1. világháború előtt elsősorban a fiatal haladó értelmiség tömörült. Így a Galilei-kőrnek állandó előadója volt. 1919-ben a budapesti Tudományegyetem politikai megbízottja lett, és hozzáfogott az egyetem újjászervezéséhez. A Tanácsköztársaság bukása után rövid bécsi tartózkodása alatt mint filmstatiszta dolgozott. Levélbeni kérésére Hadamard segítette abban, hogy 1921 októberében Wales egyetemére Aberystwyth-be, majd 1923-ban mint egyetemi előadó Swansea-ba kerüljön.

1917-ig főként a komplex változós függvények elméletében végzett kutatómunkát. G. H. Hardy és A. R. Richardson ösztönzésére hozzákezdett Taylor-sorok elméletével foglalkozó könyvének megírásához. A könyv első kiadása Oxfordban 1931-ben, második kiadása 1957-ben New Yorkban jelent meg több mint félezer oldalon. A könyv hosszú ideig az Egyesült Államok egyetemein ajánlott kézikönyv volt.

1929-ben egyetemi oktatói kinevezést kapott a londoni egyetem Birkbeck College-be. Kezdetben a differenciálgeometria tárgykör foglalkoztatta. Tanítványa volt E. T. Davies, a neves differenciálgeométer, aki később Southamptonban lett professzor. D. P. érdeklődési köre hamarosan a végtelen matrixok vizsgálata felé fordul. Ebben a témakörben dolgozó tanítványai közül nevezetesebbek H. S. Allen, R. Henstock, a magyar származású Vermes Pál. Az ő inspirációjára írta meg R. G. Cooke a matematikai irodalom első könyvét a végtelen matrixokról, amelyben D. P.-tól származó igen sok eredményt közöl és nevét 49 helyen említi.

Aránylag későn, 1945-ben, 63 éves korában kapott professzori kinevezést a Birkbeck College-ben részére szervezett új matematika tanszék élére. Nyugdíjba vonulása után a Fortune Press kiadásában megjelentetett egy verseskötetet "The Maiden and the Unicorn" címen. Michael Tippet zeneszerző méltatta elismerően költeményeit, kiemelve, hogy ezek nem mások, mint a matematikáról, a filozófiáról és a zenéről vallott felfogásának művészi kifejezései.

Magyarországról való távozása után első házassága felbomlik. Második felesége Chylinsky Sarolta festőművész.

D. P.lényegében a matematikusok párizsi iskolájához tartozott. A komplex függvénytanban, a végtelen matrixok elméletében, a differenciálgeometriában dolgozott. Legfontosabb eredményei Taylor-soroknak konvergencia körökön való viselkedésével kapcsolatosak. Új matematikai gondolatait 47 értekezésben nemzetközi matematikai folyóiratokban tette közzé. Két kiadást is megért, a matematika népszerűsítésével foglalkozó könyvecskéjében mesteri módon vezeti be olvasóit a modern matematika gondolatvilágába.

Walesben halt meg szívroham következtében. Londonban temették el. Sírjára hálás tanítványai márvány síremléket állíttattak, rávésetve erre egyik szép gondolatát: "Search for what we are, rest on what we aren't" (Kutatjuk létünk értelmét, megpihenünk, mert porból vagyunk).

Irodalom

OFFORD, A. c., P. D. Nature, 1952.; COOKE, R. G.: P. D. The Journal of the London Math. Soc., 1960.; GYIRES Béla: D. P. Matematikai Lapok, 1973.; TÉGLÁS János: Dienesék levelei Babitshoz. Bp., 1982.

Gyíres Béla