A budapesti Műegyetemen 1928-ban általános mérnöki, a Tudományegyetemen 1929-ben geológusi oklevelet szerzett.

Okleveleinek megszerzése után az Állami Földmérés szolgálatába állt, részt vett a felsőrendű háromszögelési munkákban, majd megtervezte és vezette az országos szintezési hálózat mérési munkálatait. 1959-től VITUKI tudományos kutatója.

1958-ban szerezte a műszaki tudományok kandidátusa, 1972-ben a doktori fokozatot. 1970-ben "Lázár deák", 1977-ben MTESZ-díj kitüntetésben részesült.

Kutatómunkája sikeres volt, az idő teltével egyre több esetben az utólagos feltárások igazolták a megállapításait. Műveinek jelentős része ma is forrásként szolgál. A szakirodalmi munkásságát bemutató bibliográfiai összesítésben 694 művet ismertetnek. Ezek legnagyobb részében a földmérési-térképészeti technológiákkal és szakmatörténeti eseményekkel foglalkozik, de vannak közte az őstörténettel, földtannal, a vízgazdálkodással kapcsolatos tanulmányok is.

Első tanulmányai 1924-1925-ben jelentek meg a baltavári ásatásokkal kapcsolatban.

Nagy érdeklődést keltett "Az ismeretlen Julianus" című, 1936-ban megjelent könyve kezdeményezésére készült el a várban ma is látható Julianus szobor (Antal Károly műve).

Felismerte, hogy a régi térképi emlékek tanulmányozása segítséget adhat az őstörténeti kutatóknak is. Az 1942-ben "Kummagyaria" címen megjelent kis könyve őseink Kaukázus vidéki emlékeit tárgyalja. Érdekessége, hogy az ezzel a könyv és kapcsolatos többi tanulmánya megjelenésekor nem talált általános egyetértésre, és az, hogy több megállapítását az oroszországi régészek az utóbbi évtizedekben igazolták.

Kutatásainak legfőbb területe a magyar földmérés és térképészet történetének jobb feltárása volt. Az ő érdeme, hogy a 19. század földmérési munkáit ma már jobban ismerjük. "Szintezési munkálatok Magyarországon" (Bp., 1958.) című munkájával akadémiai díjat nyert. Kutatásainak eredménye az is, hogy Lossai Péter, Szombathelyi Rudas mester, Lázár deák, Mikoviny Sámuel, Fuchs Károly, Beszédes József, Dobrovits Győző, Fasching Antal és mások életútja és munkássága ma már jobban ismert.

További művei:

Mikoviny Sámuel megyei térképei I-II. Bp., 1976.; A magyar földmérés 1890-1920. Bp., 1970.; Magyar geodéziai bibliográfiák, I-III. Bp.

Irodalom

RÁDAY Ö.: B. L. Vízgazdálkodás, 1977.; REGŐCZI Emil: B. L. Geodézia és kartográfia, 1977.; RAUM F.: B. L. geodéziai munkássága. Vasi Szemle, 1984.; KICK, W.: Ein Ausfürliche Bibliographie. Zeitschrift für Vermessungswesen (Stuttgart), 1985.; RAUM F.: B. L. a térképtörténész. Cartographica Hungarica, 1994.