BALOGH KÁLMÁN (Szolnok, 1835. jan. 27. - Budapest, 1885. júl. 15.)

Orvosi tanulmányait a pesti Tudományegyetemen végezte (1859). Az élettani intézetben a híres Czermák tanársegédje lett; 1863-ban magántanári képesítést szerzett, innen előbb Kolozsvárra, majd ismét a budapesti egyetemre nevezték ki professzorrá a gyógyszertani és ált. kórtani tanszékre. Tagja lett az Országos Közegészségügyi Tanácsnak; titkára, majd alelnöke a Természettudományi Társulatnak; alelnöke, utóbb dísztagja a budapesti Kir. Orvosegyesületnek; tagjai sorába választotta az MTA; főmunkatársa volt az Orvosi Hetilapnak. Sokoldalú kutató munkásságából kiemelkednek a hazánkban elsőként végzett bakteriológiai vizsgálatai; a juhok .Jacobson szervére vonatkozó, továbbá az agykéreg mozgató központjának mesterséges ingerlésével kapcsolatos - úttörőnek számító - idegélettani kutatásai. Munkásságának eredményét számos könyvben és folyóirati tanulmányban közölte. Kezdeményező és másokat fokozottabb teljesítményre serkentő kitartó tevékenysége fő tényezője volt reformkori orvostudományunk, orvosképzésünk és orvostudományi szakirodalmunk nagyszerű fejlődésének.

Főbb művei

Az ember élettana. I-II. Pest, 1860-1863.; A magyar gyógyszerkönyv kommentárja, Pest, 1861.; Orvos-gyógyszerészi műszó gyűjtemény, 1862.; Általános kór- és kórjelzéstan, Pest, 1865.; Gyógyszertan, Pest, 1865.;Orvosi műszótár, Bp., 1883.

Irodalom

HŐGYES E.: Emlékkönyv a budapesti Kir. magy. Tudomány Egyetem orvosi karának múltjáról és jelenéről. Bp., 1896.

Karasszon Dénes