Axelrod, Julius (szül. 1912. máj. 30. New York, USA - megh. 2004. dec. 29. Rockville, MD), amerikai biokémikus és farmakológus, aki Sir Bernard Katz angol biofizikussal és Ulf von Euler svéd fiziológussal megosztva orvosi Nobel-díjat kapott 1970-ben. Axelrod egy olyan enzimet fedezett fel, amely lebontja a kémiai ingerületátvivő anyagokat az idegrendszerben, ha már nincs arra szükség, hogy idegi impulzusokat továbbítsanak.

Tanulmányait a College of the City of New York-ban (B.S., 1933) és a New York-i Egyetemen (M.S., 1941) végezte, majd a George Washington Egyetemen doktorált (1955). 1935 és 1946 között a Ipari Egészségügyi Laboratóriumban vegyészként dolgozott, majd a Goldwater Memorial Hospital kutatási osztályára került (1946). 1949-től a National Heart Institute (Nemzeti Kardiológiai Intézet, Bethesda, Maryland) kémiai farmakológiai osztályának munkatársa volt. 1955-ben ment át a a Nemzeti Elmegyógyászati Intézetbe (National Institute of Mental Health), ahol a Klinikai Tudományok Laboratóriuma farmakológiai részlegének vezetője lett.

Axelrod eredménye Euler munkásságából nőtt ki. Euler fedezte fel ugyanis a noradrenalint, egy olyan vegyületet, amely fontos szerepet játszik az idegi impulzusok továbbításában. Továbbmenve Axelrod kimutatta, hogy a noradrenalint egy enzim semlegesítheti, amelyet izolált és katekolmetiltranszferáznak nevezett el. Ez az enzim kulcsfontosságúnak bizonyult a teljes idegrendszer működésének megértésében. Eredményesen alkalmazható továbbá bizonyos kábítószerek hatásának kezelésében, a magas vérnyomás és a skizofrénia vizsgálatában.



Január KFKI Home >  História - Tudósnaptár