Festő, érdemes művész (1957). A budapesti Iparművészeti Iskolában, majd 1900-ban a müncheni akadémián Rauppnál tanult. 1904-ben Hollósy Simon tanítványa lett. 1906-tól Nagybányán dolgozott. Párizsban, Berlinben megismerkedett az expresszionizmussal. Európa több nagyvárosában (München, Hamburg, Párizs, Berlin) voltak kiállításai. 1918-ban végérvényesen letelepedett Nagybányán, ahol 1935-től 1945-ig tanított. Fontos szerepe volt a modern román festészet kialakításában. 1957-ben Nagybányán gyűjteményes kiállítást rendeztek műveiből.

Festészetén kezdetben Hollósy hatása érezhető, majd a posztimpresszionizmus képviselője. Stílusát dekorativitás, vastag kontúrok, erőteljes színek jellemzik. A Magyar Nemzeti Galéria hat képét őrzi (Útkanyarban álló két gyerek, Tájrészlet kerítéssel, 1910; Önarckép, 1936 stb.).