|
A szentendrei művésztelepen töltött időszakának egyik kimagasló értékű alkotása. Műtermének egy-egy sarkát sok képén megfestette. Legtöbbször alak sincs benne, bútor is kevés, csak egy-egy lecsüngő, élénk színű drapéria. Szobabelső ábrázolásai úgyszólván csendélet jellegűek, s bennük a tárgyaknak külön életük van. A Szoba belseje lendületes formaadása, az aranyossárgák csillogása Tornyai késői korszakának sajátos megnyilatkozása. Az ablakon beárad a napsugár aranyszínű fénye. Az üveg visszaveri ezt a fényözönt, a földre veti az ablak napsütötte árnyékát. A szoba terét az asztal és a pamlag derékszögbe komponálásával mélyíti. E perspektivikus hatást fokozza az előtérben kihúzott kötél, melyről piros rongy és sárga-zöld kendő csüng alá. Az egész képet tulajdonképpen a sárga különböző árnyalataira építette fel. Egyszerű, szegényes, szinte lehangoló ez a környezet, de a napfényben izzó színek végső, kicsengése az öreg festő megbékélt, derűs szemléletét érzékelteti.
|
