|
A Zala megyei Egervár plébániatemplomának főoltár-tabernákulumáról került múzeumba a két szobor (Szent Rókus és Szent Sebestyén), helyükön ma pontos másolatuk áll. A templom kegyura a gróf Széchenyi-család, amelynek a Batthyány-rokonság révén már korábban is voltak kereskedelmi és művészi kapcsolatai a szomszédos Stájerországi központjával. Az egervári főoltár 1730 körüli szobrai is a stájer barokk hatását mutatják, a jó húsz évvel későbbi, nagyméretű tabernákulum pedig, rokokó díszítményeivel, kerubfejecskéivel és a két, kitűnő kvalitású fülkeszoborral egyértelműen a grazi szobrászat vezető mesterére vall. Történelmi és stiláris egybeesések alapján határozta meg Aggházy Mária a Szent Rókus- és Sebestyén-szobrot Philipp Jakob Straub érett műveként, s a művészetre vonatkozó újabb kutatások, grazi, hartbergi, ehrenhauseni analógiák erősítik az attribúciót.
A két, pestis ellen védő szent alakja a fájdalom és a szenvedés érzékletes megfogalmazása, a plasztikai és a festői értékek merész egyensúlya és a gesztusok, a beállítás tökéletes párbeszéde révén emelkedik ki műfaji környezetéből. A zarándok Rókus fájdalmas arccal, csapzott, lobogó ruhában látható és egyfajta összegzett cselekményesség utal legendájára: jobb kezével beszédesen mutat pestissebére, lábánál a kenyeret hozó kutya. Nyugodt, csöndesen szenvedő a fiatal Sebestyén: a fához kötözött, nyilakkal sebzett mártír feje lemondóan bukik vállára, szép karcsú teste lankadt mozdulattal tűr.
A két szobor, jóformán kikapcsolva a gondolati, vallásos áttételeket, az érzéki szépség, a dekoratív színesség és a vérző sebek valószerűsége által váltja ki a szemlélő borzadva gyönyörködő azonosulását.
|
