|
A bibliai történésben középső, a megfestést illetően befejező darabja a Krisztus-trilógiának.A két festmény már évek óta Philadelphiában volt, amikor Munkácsyt egy magyar grafikus, nyomdász, Kádár Gábor rábeszélte a sorozat teljessé tételére. (Ő volt a vándoroltatás "menedzsere" is). A témaválasztást bizonyára meghatározta Anatole France Júdea helytartója című novellája, s egyáltalán: Munkácsy egészségének, idegállapotának végső megrendülése. Ez késztette arra, hogy ne a dicsőséges feltámadást, vagy mennybemenetelt fesse meg, hanem Krisztus és Pilátus második, fájdalmas találkozását.
A megváltó arcában a szenvedő, nagybeteg Munkácsy belső önarcképére kell ismernünk. Pilátus e szavakkal mutatja be őt a népének: Íme, az ember! (Ecce Homo!) Szavaira (hogy ti. nem talált benne bűnt a római törvények szerint) reagál a tömeg. A férfiak durva, támadó mozdulataival szemben a nők gesztusai finomak, védelmezőek. A kortársak Mária, János evangélista, Bűnbánó Magdolna, Péter apostol, Nikodemus, arimetheai József, Júdás alakját nevezték meg, azonosították a képen. Ezt tehették, hiszen Munkácsynak ez a műve a leginkább leíró jellegű. Fáradt, utolsó alkotása, amelyet Ő hozott el Budapestre, a millenáris kiállításra. A művet ezt követően Bécsben, Brüsszelben, Angliában és Írországban láthatták. 1899-ben pl. a fiatal James Joyce csodálta és írta le (Dublinban látta). Az Ecce Homo megfordult ugyan Amerikában is, de nem találkozhatott a két előző festménnyel. Azok előbb Wanamaker vidéki házában voltak, 1907-1911 között restaurálás alatt álltak. 1911-től a Wanamaker nagyáruházban létrejött a Munkácsy Room, amelyet két újságíró pontosan leírt és nem említette az Ecce Homo-t. Ez a két újságíró azért járt Philadelphiában, hogy tájékozódjék: Wanamaker átadná-e Magyarországnak a festményeket? 1914-ben ugyanis Velencében, majd Budapesten mutatták be az Ecce Homo-t. Felmerült annak az ötlete, hogy egy épülő magyar katolikus székesegyházban együtt, egymás mellett álljon Munkácsy Krisztus-trilógiája. John Wanamaker hajlandó lett volna átadni a képeket, de még az Ecce Homo megvételére sem jött össze az angol-amerikai konzorcium által kért 120 ezer korona. Kitört az első világháború, a kultúrára senki nem gondolt. Ebben a reménytelen helyzetben tűnt fel Déri Frigyes, Bécsben élő kereskedelmi tanácsos, aki 76 ezer aranykoronáért megvásárolta az Ecce Homo-t. Halála, 1924 után a festmény, Déri hatalmas művelődéstörténeti hagyatéka részeként, Debrecenbe került. 1930 óta a számára épített tetővilágításos különteremben áll. 1993-ban a Golgota, 1995-ben a Krisztus Pilátus előtt került mellé, két oldalára. Ezzel megvalósult - legalábbis átmenetileg - az az 1852-es illetve 1914-es törekvés, amely az egyesítésére, az együttes bemutatására irányult.
|
