KISS Bálint
(1802, Szentes - 1868, Pest)

Csatajelenet

1856-60
Ceruza, papír, 222 x 411 mm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

A korszak talán legjellemzőbb művészsorsa az övé. Nagy akaratereje, igaz hazafisága, mellyel az újjászülető magyar művészetet pártfogolta, tiszteletre méltó. Az elsők között igyekezett eleget tenni a közhangulatnak, amely a képzőművészettől is a nemzeti hagyományok ápolását igényelte. A bécsi akadémián tanult történeti festészetet, majd idehaza legtöbb kortársához hasonlóan rajztanításból, arcképfestésből élt. Külföldi tanulmányutakat tett, mert érezte elégtelen felkészültségét. Mégis kitartott a monumentális történeti kompozíciók mellett. Festőiskolát nyitott, és ő volt az első képtári őr a Nemzeti Múzeumban. Szerény tehetsége azonban nem volt elég e sok feladat ellátására.

Csataképén a színpadszerű beállítás, a túlzsúfolt kompozíció, a térérzékeltetés teljes hiánya, az anatómiai ügyetlenkedések azonnal szembetűnnek. A művészben a Bécsben látott barokk csataképek emléke élhetett példaként.


Tegye meg észrevételeit, írjon a vendégkönyvbe és küldjön képeslapot.
Készítette és fenntartja Krén Emil és Marx Dániel a T-Systems Magyarország Zrt. támogatásával