Keramikus, Munkácsy-díjas (1955), Kossuth-díjas (1963), érdemes művész (1959). Iskolai tanulmányait Nagytopolcsányban és Trencsénben végezte. Festőnek készült; de Mezőtúrra kerülve Badár Balázs népi fazekastól elsajátította a fazekasmesterség alapjait. 1919-ben Németországban Leutkirchenben Paul Mannál-nál és Karlsruhéban a Grossherzogliche Majolikamanufaktur művészeti vezetőjénél képezte magát tovább, ahol a legújabb máztechnikai eljárásokkal ismerkedett meg.

Hazatérve, 1922-ben Badár Balázsnál dolgozott Mezőtúron. A habán kerámia továbbfejlesztésével is foglalkozott. 1923-ban Nógrádverőcére költözött és megalapította a Keramos Részvénytársaságot, amely a magyar népművészeti hagyományok alapján modern díszkerámiát gyártott. 1927-ben, a társulás bukása után önálló műhelyt rendezett be. Az ötvenes évektől az amorf és aszimmetrikus formák váltak uralkodóvá művészetében. Több hazai és külföldi kiállításon sikerrel szerepelt.