Szobrász. 1924-től 1929-ig a Képzőművészeti Főiskolán Kisfaludi Strobl Zsigmond növendéke volt, majd Párizsban tanult. Munkás című szobra (1929) volt az első kifejezője a munkásmozgalommal való találkozásnak. Tevékenyen részt vett az illegális kommunista mozgalomban, amelynek 1932-ben tagja lett. 1934-ben a Szocialista Képzőművészek Csoportjának egyik alapító tagja, majd az újjáalakulás után vezetője volt.

Első gyűjteményes kiállítását 1930-ban rendezte Budapesten. 1936-ban az Új Realisták kiállításán, 1938-ban Helsinkiben mutatta be műveit. Kisméretű sokszorosítható szobrokat is készített, amelyek szimbolikus tömörségüknél fogva agitatív erővel hatottak. 1942-ben életfogytiglani fegyházra ítélték, majd 1944 novemberében Dachauba hurcolták, ott halt meg.

1946-48- és 1955-ben rendeztek műveiből emlékkiállítást. Tömören mintázott portrészobrai (Önarckép, Parasztleány) és néhány erőteljes egészalakos műve (Munkás; Horthy-rendőr; Mosakodó nő) nagy művészi képességet mutatnak.