Festő. Tanulmányait 1866-68 között a bécsi képzőművészeti akadémián, majd 1869-től Münchenben folytatta. Ugyanezen évben Bethlen Gábor tudósai között (Magyar Nemzeti Galéria) c. képével egy pályázaton ösztöndíjat nyert. Nehezen alkotó festő volt, aki rendszerint csupán a vázlatokig jutott. 1870-től Marosvásárhelyen arcképek festéséből tartotta fenn magát. Kora meg nem értése, lelki és anyagi nehézségei elől a halálba menekült. Művészetét évtizedekkel halála után kezdték értékelni. 1941-ben Kolozsváron, 1944-ben Budapesten a Szépművészeti Múzeumban rendeztek műveiből emlékkiállítást. Művei: Az ónodi országgyűlés; Br. Bánffy György arcképe; Wittich József leányai; Szakállas férfi. Rajzai a Magyar Nemzeti Galériában és a marosvásárhelyi múzeumban vannak.