Festő. A müncheni akadémián, majd Hollósy Simon iskolájában tanult, 1901-ben és 1903-ban Nagybányán, 1904-től kezdve pedig ösztöndíjasként Párizsban dolgozott. 1906-ban Budapesten Ferenczy Károly tanítványa volt. Párizsban gyakran kiállított, a "Függetlenek" tiszteletbeli tagja volt. Mint a magyarországi avantgarde törekvések élcsapatának, a Nyolcaknak egyik alapító tagja és kiváló képviselője, kapcsolatba került Ady Endrével is, akinek portréját több ízben megfestette. 1915-ben az Erzsébetvárosi Kaszinó díját nyerte el. A háború után Párizsban, majd Dél-Franciaországban élt. Hazatérése után, 1927-ben rendezett gyűjteményes kiállítást. Művészetének kezdeti korszakát Gauguin, majd Cézanne műveinek hatása jellemezte. Késői korszakában gyakran festett önarcképet (Magyar Nemzeti Galéria és budapesti magángyűjteményekben). Öngyilkos lett.