|
A baranyai sokácok népviselete és temetési szokása ihlette e kép festésére a művészt. A gazdagon hímzett kendőkkel, színes szőttesekkel beterített sírkereszt különös szimbólummá vált a festményen. Mintha a két imádkozó asszony között egy harmadik állana, megszemélyesítve az eltemetett halottat. A festés módja, a színkezelés gazdagsága egyenértékű mind a három ruházatnál, s a térdelő asszonyok vállra terített ködmöne éppoly laza ritmusban, gömbölyödő formában simul testükhöz, mint ahogy a felöltöztetett keresztet ölelik körül a kendők. A színdús festőiség a népművészet harmonikus színvilágához hű. A fehér uralkodik a képen, ám a művész a fehérrel is mint színnel bánt és finom sárgákkal. zöldekkel, rózsaszínekkel árnyalta. A kompozíció hármas tagolású ritmikus formái távolba nyíló réten, az életet jelző, erőteljes zöld színű tájban helyezkednek el. A temetőre az alig elővillanó, néhány apró kereszt utal. A gyász hangulatát feloldja a népviselet színessége és a táj üdesége.
|
