MARIK MIKLÓS
1936-1998

Balázs Béla

1998. június 23-án, életének 63. évében, tragikus hirtelenséggel elhunyt Dr. Marik Miklós, az ELTE Csillagászati Tanszékének tanszékvezető docense.

Marik tanár úr a magyar csillagászat rendkívül eredeti, markáns alakja volt. Kivételes pedagógiai érzéke, szenvedélyes előadási stílusa és a tanítás odaadó szeretete mindenkiben maradandó nyomot hagyott, aki valaha is munkatársa, tanítványa vagy szakmai ismeretségi körének egyéb tagja lehetett.

1936. május 28-án Budapesten, mérnöki családban született. Középiskolai tanulmányait a budai Toldy Ferenc Gimnáziumban végezte, ahol Faragó László szerettette meg vele a matematikát, mégpedig olyan eredményesen, hogy a tárgyból a Középiskolai Matematikai Lapok pontversenyén, illetve az országos tanulmányi versenyen, egyszer-egyszer a 2., 3., illetve 4. helyet érte el. Nagybátyja - Gumann István - a Svábhegyi Csillagvizsgáló tudományos munkatársa volt. Ő ismertette meg a csillagászat szépségével és az észlelés romantikájával. Ma is megvannak a Detre László igazgatótól kapott igazolások, hogy Miklós az Obszervatórium önkéntes gyakornokaként tevékenykedett.

1954-ben érettségizett jeles eredménnyel, majd az ELTE fizikus szakára jelentkezett. Mivel értelmiségi származásúak számára ebben az évben csak egy hely állt rendelkezésre, nem vették fel, hanem átirányították matematika-fizika szakra. Így 1958-ban matematika-fizika szakos tanári diplomát kapott. (Államvizsgáját is jeles eredménnyel tette le.) Egyetemi évei alatt az akkori szakelőadók - Földes István, Herczeg Tibor és Izsák Imre - minden meghirdetett csillagászati előadását felvette tanulmányi programjába. Mivel 1956-ban a Csillagászati Tanszék oktatói (Földes Istvánt kivéve) mind elhagyták az országot, 1957-ben és 1958-ban demonstrátorként ő tartotta a bevezető csillagászati előadásokat a Tanszéken.

1959-ben kinevezték tanársegédnek az ELTE Csillagászati Tanszékén.1961-ben a debreceni Napfizikai Obszervatórium szervezésében részt vett a Dezső Lóránt vezette szilisztrai (Bulgária) napfogyatkozás-expedíció munkájában. Még ugyanebben az évben elkészítette "A Nap konvektív zónája" című egyetemi doktori értekezését, amelyet a Novobátzky Károly akadémikus vezette bizottság előtt védett meg. 1962 nyarán tanulmányúton volt a Krakkói Egyetem csillagászati intézetében. Itt készítette el első tudományos publikációját a Föld Kordilewsky-féle porholdjairól.

1962. őszétől aspiránsként dolgozott a moszkvai Lomonoszov Egyetem Sternberg Csillagászati Intézetében, ahol Szalamon B. Pikelner professzor irányítása mellett a napfoltok feletti kromoszféra szerkezetének modelljét dolgozta ki. Megbetegedése miatt 1963-tól visszatért a Csillagászati Tanszékre, és tanulmányait levelező aspiránsként folytatta. l966-ban Moszkvában védte meg "A napfoltok feletti kromoszféra fűtése magnetohidrodinamikai hullámokkal" című kandidátusi értekezését. A disszertáció témaköréből azóta számos cikket írt, és sikerült egy hazai szoláris magnetohidrodinamikai iskolát létrehoznia, melynek jelenleg négy tagja dolgozik Tanszékünkön, egy pedig a NASA munkatársa.

A Csillagászati Tanszék vezetése (1990-től haláláig) mellett tudományszervező tevékenységet elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati Bizottságának keretei között végzett, melynek 1970 óta folyamatosan tagja volt. 1970 és 1976, valamint 1990 és 1993 között a Csillagászati Bizottság titkári tisztét is betöltötte, és ebben a minőségében rendszeresen részt vett az Akadémia akkori III. Osztályának munkájában.

Miklós a Tanszék legtöbb órát vállaló és legszélesebb "repertoárú" oktatója volt. Szakelőadói palettája a bevezető jellegű előadásoktól a csillagászati földrajzon keresztül a napfizikáig, a csillaglégkörök fizikájáig, a csillagok belső szerkezetéig és a magnetohidrodinamikai csillagászati alkalmazásának általános tárgyalásáig terjedt. Hallgatói szerették és tisztelték színes egyéniségéért, magas színvonalú és áldozatos munkájáért. A művelődési és közoktatási miniszter méltán tüntette ki 1995-ben "A Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett"-tel, és az ELTE TTK Kari Tanácsa 1996-ban "A Kar Kiváló Oktatója" címmel. A Trefort-kerti Gólyavári Esték sorozaton tartott kiváló előadásáért kapott emléklap, továbbá a tétékás NYÚZ hallgatói lap Mondok egy... rovatának legtöbbet idézett oktatójaként kapott "Aranyköpet '96" díj már csak tovább finomítja az oktatást és nevelést valóban élethivatásának tartó emberről kirajzolódó képet.

A tudományos minősítés területén is élénk tevékenységet fejtett ki. A 60-as évek közepe óta szinte nem volt olyan csillagászati tárgyú akadémiai doktori, kandidátusi, illetve egyetemi doktori védés, amelynek opponenseként, vagy bírálóbizottsági tagjaként ne lett volna részese. Sajnos részletes statisztikát nem vezettünk, de annyi bizonyos, hogy pályafutás alatt legalább 30 opponensi véleményt készített.

Miklós igen széles körű ismeretterjesztő tevékenységet is folytatott. Ilyen irányú munkásságát sok-sok cikk egész sor könyv és szinte megszámolhatatlan előadás, rádió- és TV-fellépés fémjelzi. Hat éven keresztül az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Csillagászati Csoportjának alelnöke volt, és 1968 óta folyamatosan a TIT Budapesti Szervezete (ma Budapesti Ismeretterjesztő Társulat) Csillagászati és Űrkutatási Szakosztályának elnöke.

Mély lelkiismeretességéből fakadó fokozott felelősségérzete, felelősségvállalása és az utóbbi évek Feszültségei idő előtt felőrölték erejét. A nehéz tanév után egyik tanítványa meghívására rövid pihenőre utazott feleségével a Kanári Szigetekre. Nem sejthettük, hogy ez az út már egyenesen a csillagokig vezet.

Hiányzik rokonszenves, színes egyénisége, tudása, tapasztalata, pedagógusi érzéke. Gondolatai tanítványaiban élnek, munkáját ők viszik tovább. Emlékét mindig megőrizzük.