Fizikai Szemle honlap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 1998/4. 120.o.

TISZTELET SZILÁRD LEÓNAK

Michiji Konuma
a Csendes-óceáni-Ázsiai Fizikai Társulat
volt elnöke

Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy átadhatom a Csendes-óceáni-Ázsiai Fizikai Társulat (AAPPS)1 üdvözletét a Szilárd Leó emlékére tartott centenáriumi ülés résztvevőinek.

A tudomány és a kultúra viszi előre a társadalom fejlődését, ezért fontos megbecsülni a tudomány és kultúra ápolására alakult egyesületeket is. Budapestnek ebben igen nagy szerepe van; tudom hogy a huszadik században milyen sok kiemelkedő értelmiségit adott a világnak - tudósokat, művészeket, építészeket és nem utolsó sorban Szilárd Leót.

Szilárd Leó nevét 1957-ben, az új-skóciai Pugwashban tartott első Pugwash Konferencia után ismertem meg, amelynek ő is egyik résztvevője volt. Három japán tudós volt jelen, akik hazatérve beszámoltak a konferenciáról. Beszéltek egy különös emberről, aki igen hevesen vett részt a vitákban, de végül nem volt hajlandó aláírni a konferencián kiadott nyilatkozatot. Azzal érvelt, hogy minden nyilatkozatnak lehetnek gyenge pontjai, ezért nem helyesli az egyhangú állásfoglalást. Ő volt Szilárd Leó.

A konferencia befejezése utáni napon a három japán mintegy két órán át együtt autózott Szilárd Leóval. E1 voltak ragadtatva tőle, de zavarba ejtette őket sajátos humora, anekdotái és tréfái. Egyikük, az 1949-ben Nobel-díjjal kitüntetett Hideki Yukawa a következőket írta róla:

- Szilárd Leó nagyon érdekes ember. Öt percig sem tud hallgatni. Számos rövid történetet mondott el, amelyet mindig így kezdett: "És most elmondok egy történetet"- mindezt autózás közben. Yukawa japánul írta ezt de ez a mondat: "És most elmondok egy történetet" angolul szerepelt.

Ez keltette fel érdeklődésemet Szilárd Leó iránt. Állandó résztvevője volt az első Pugwash Konferenciáknak, és sajnálom, hogy személyesen nem ismerhettem meg, mivel Pugwash Konferencián először 1965-ben vettem részt, amikor ő már egy éve halott volt.

Érdekes könyvét a "Delfinek hangjá"-t valamint több cikkét, köztük azt, amelynek címe: "Ahogyan én látom a tényeket" (His Version of the Facts) lefordították japánra.

Megtudtam, hogy az Egyesült Államokban szabadalmaztatta a nukleáris láncreakciót és az atomreaktort; a nukleáris kor úttörője volt. Komolyan aggódott amiatt, hogy Hitler előbb csinálja meg és használja az atombombát, ezért rábeszélte Albert Einsteint, hogy megírja emlékezetes levelét Franklin D. Roosevelt elnöknek. Ezzel a példa nélkül álló tettével megnyitotta az utat a Manhattan-terv előtt, mert Szilárd Leó nem csak invenciózus és tudós ember volt, hanem a tettek embere is.

1945 elején, amikor várható volt, hogy a németek kapitulálnak, az atombomba pedig rövidesen elkészül, aggódni kezdett, hogy súlyos következményei lehetnek, ha az atombombát Japán ellen bevetik. Előre sejtette, hogy ha az Egyesült Államok demonstrálja az atombomba erejét vagy felhasználja Japán ellen, akkor nemsokára Oroszország is atomhatalommá válik. Szorgalmazta, hogy ne dobják le Japánra az atombombát, és újból levelet íratott Albert Einsteinnel Roosevelt elnökhöz. Március 25-én kész volt a levél, Szilárd Leó kapcsolatba akart lépni az elnökkel, de ez Roosevelt váratlan halála miatt nem sikerült. Ezután is kapcsolatot keresett a Truman-adminisztrációval.

Erőfeszítéseinek gyümölcse volt a Frank Beszámoló, amelyet az a bizottság írt, melynek elnöke, James Frank volt, Szilárd Leó pedig egyik tagja. A bizottság egy másik tagja Eugene Rabinowitch azt állapítja meg később, hogy a szöveget "lényegében én írtam, de Szilárd Leó hathatós közreműködésével. . . alapjában véve ő hangsúlyozta elsősorban az atombomba felhasználásának problémáját, azt, hogy meg kell akadályozni alkalmazását Japán ellen." - Szilárd Leó mindig dinamikusan, de rugalmasan fejtette ki véleményét; amellett volt, hogy ha lakott területre dobják le a bombát, előzetesen figyelmeztetni kell az embereket, és időt adni a kiürítésre.

A bombát Hiroshimára és Nagaszakira a Henry L. Stimson külügyminiszter által vezetett Ideiglenes Bizottság 1945 májusában hozott döntése alapján dobták le, mely szerint:

1) a bombát minél előbb be kell vetni Japán ellen,

2) olyan célpontokat kell kijelölni, ahol katonai létesítmények és hadiüzemek találhatók, valamint sűrűn vannak könnyen lerombolható házak és más épületek,

3) nem kell előzetes figyelmeztetést kiadni a bomba különlegesen nagy romboló hatásáról.

Ezek éppen ellentétesek voltak Szilárd Leó elveivel és törekvéseivel.

Az áldozatoknak az atombomba elképzelhetetlen szenvedést okozott. Ez a történelem során soha nem tapasztalt méretű robbanás még ma is, 53 év után érezteti hatását. A radioaktivitás maradandó károsodást okozott az emberi testben és más élő szervezetekben. Vizsgálták a szomatikus és genetikai hatását, de genetikus hatásokat szerencsére eddig még nem lehetett kimutatni.

Nem tekinthetjük viszont elhanyagolhatónak a társadalomra és a mindennapi életre gyakorolt hatást, tapasztalhatjuk ezt mindenütt: a családi és közösségi életben, a társadalmi körülményekben. Lelki megrázkódtatás, a lelki egyensúly megbomlása, létbizonytalanság érzése lép fel sok áldozatban; a társadalmi és a mindennapi élet teljes felbomlása következett be.

Mint japán és mint az emberiség egy tagja igen nagyra becsülöm Szilárd Leónak a japán városok bombázása ellen kifejtett tevékenységét.

A háború után beigazolódott a fegyverkezési versenyről mondott jóslata. A kísérleti atomrobbantások folytatódtak az Egyesült Államokban, de ugyanez történt utána a Szovjetunióban és más államokban is. Elkészítették és kipróbálták a hidrogénbombát és hozzá a rakétákat. Az ötvenes években és a hatvanas évek elején a Földön mindenütt tapasztalták a radioaktív kihullást. Az emberiség pusztulása már nem rémálom, hanem reális lehetőséggé vált.

A következő évszázad kulcsfeladata a fenntarthatóan fejlődő világ megteremtése - Szilárd Leó ennek volt úttörője.
____________________

Elhangzott a Parlamentben tartott Szilárd centenáriumi megemlékezésen, 1998. február 10. Fordította Menczel György.

_____________________

1 Az AAPPS 1989-ben az ázsiai és csendes-óceáni térség fizikai társulatainak összefogó szervezeteként alakult meg. Feladatai közé tartozik a fizika és társtudományai fejlődésének előmozdítása, valamint kapcsolattartás a világ tudósaival, a fizikai társulatokkal és más nemzetközi szervezetekkel, például az UNESCO-val és az IUPAP-pal.