Fizikai Szemle honlap |
Tartalomjegyzék |
Marx György
- Egy személyes dolgot mondok el arról, hogyan kerültem kapcsolatba a háromtest-problémával. Enélkül talán egész életem másként alakult volna. De szerencsés vagyok, hogy így történt, mert azután megérkezett a mesterséges holdak időszaka, és ekkor ismét nagyon fontos lett az égi mechanika. Néha ma is kérdezik: "Miért foglalkoztok égi mechanikával, hát nem oldott meg Newton minden problémát?" A válaszom: sajnos nem. Newton a kéttest-problémát oldotta meg, ez volt a kezdet, de még ma is bőven van a problémákból.
Visszatérve történetem elejére, az 1940-es években a Műegyetemen szobájába hívott Egerváry Jenő professzor úr és azt mondta: "Belőled doktort csinálunk, de ahhoz disszertációt kell írnod. Meg kell oldanod a háromtest-problémát!" Megköszöntem, azután elmentem a könyvtárba és olvasni kezdtem a háromtest-problémáról. Whittaker könyvéből megtanultam, hogy ez megoldhatatlan probléma. Visszamentem a professzor úrhoz és mondtam, hogy utánanéztem, de a problémát nem lehet megoldani. Ő rámnézett, elmosolyodott, ekkor láttam életemben először mosolyogni, és azt mondta: -"Nem azt mondtam, hogy oldja meg a gravitációs háromtest-problémát. Találjon ki olyan erőt a testek között, amivel a háromtest-probléma megoldható. " -
- Az r -2 alakú gravitációs erőtörvény mellett megoldhatatlan a probléma. De ha a testek között például rugók vannak, r - rel arányos vonzóerő esetén megoldható a feladat. Milyen távolság-hatvány esetén van még megoldás? Ez lett a feladatom, és én megkerestem ezeket a hatványokat. Megmutattam, hogy az Egerváry-transzformációt használva a differenciálegyenlet-rendszer r3 alakú vonzóerő esetében analitikusan megoldható. Ez lett a disszertációm. Így kezdődött a háromtest-problémával kapcsolatos ismeretségem.
Ezt Szebehely Győző 1991-ben mondta el, amikor az Eötvös Egyetem díszdoktorává avatta (Fizikai Szemle 1991/8). Kiss Ádám dékán avatóbeszédében így méltatta:
- Szebehely professzor az égi mechanika világszerte elismert képviselője. "Theory of Orbits" című monográfiája (Academic Press 1967) a háromtest-probléma alapműve. Kutató tevékenységével azonos jelentőségű oktató és tudományszervező működése. Kiváló kutatókat indított el pályájukon. Lebilincselő előadó. Eredményesen tudta továbbadni az égi mechanika iránt táplált szeretetét.
Valóban: "Kalandozások az égi mechanikában" (Adventures in Celestial Mechanics) című munkája a tankönyvirodalom gyöngyszeme, megérdemelne egy magyar kiadást is. Hiszen gimnazisták élvezhetik témáit, feladatait és azok megoldását, tanárok és professzorok élénkíthetik a klasszikus mechanikát a Naprendszerből, űrkutatásból vett reális problémákkal. A könyv gondolatmenete kézenfogva vezet az iskolai mechanikától a világmindenségbe. A magyar fizikatanítás preferált kedvence (okkal vagy indokolatlanul) a klasszikus mechanika. Szebehely könyve példa arra, hogy ezt a klasszikus diszciplínát nem csak erőltetett példákon lehet tanítani (kúpon-hengeren csúszás-gördülés homogén erőtérben), hanem modern és ugyanakkor szép fizikát szemléltető témákon is:
Könyvemet Newton emlékének ajánlom, aki tengerparton játszadozó kisfiúnak tekintette magát, és aki azért látott távolabbra, mert óriások vállára állt. Ilyen szerénységet szeretne tükrözni ez a könyv is, hogy egyszerű maradjon. Az alapelvek megértése után egyszerűen bemutathatók a legbonyolultabb problémák is; hogy azok is élvezhessék, akik szeretnek a tengerparton játszadozni vagy a világtér mélységeit kémlelni. Ez a könyv az égi mechanika panorámáját Newton és mások vállán állva szeretné föltárni. Mert ez a látvány hihetetlenül gyönyörű, még ba bizonyos irányokban megoldatlan problémák és belső nehézségek felhőzik is el a láthatárt. E felhők elrejtése helyett azokat kihívásként szeretnénk prezentálni, hogy az olvasót még szebb kagylók keresésére inditsák.
Egy évvel doktorátusa után ment ki Amerikába. Ott különböző egyetemeken áramlástant tanított. Mint a New York Times (1997. szeptember 28.) írta: Szebehely munkája előtt az égitestek pályáit Newton és Einstein munkái alapján számították. De megérkeztek a nagysebességű számítógépek és újra megnyitották ezt a területet. Az űrkorszak hirtelen érkezett, és nem voltak amerikaiak, akik járatosak lettek volna az égi mechanikában. Ekkor jött el Imre Izsák és Victor Szebehely ideje. Szebehelyt 1962-ben a Yale egyetemre került, ott az égi mechanika nagy öregje, Brouwer lett a mestere. Az ő halála után, 1968-ban a Texasi Egyetem hívta meg az Űrmérnöki Intézet vezetőjének. Austin az Apollo-misszió központja lett. Az égi háromtest-problémát a holdutazás tette igazán érdekessé Amerika számára. A Föld és Hold gravitációs hatása alatt kellett a Holdig elérnie az Apollo űrhajónak és legénységének. Szebehelynek döntő szerepe volt a nyolcas (8) alakú pálya rnegtervezésében.
Ő vezetett el minket a Holdra mondotta osztrák származású munkatársa, a Texasi Egyetem rektora, a NASA volt aligazgatója, Hans Mark. (Kettejüket úgy emlegették, hogy Amerikában visszaállították az Osztrák-Magyar Monarchiát.)
Amerikának meg kellett tanulnia a név számukra szokatlan szebehelyi kiejtését, mert Victor Szebehely 1978-ban elsőként kapta meg az Amerikai Csillagászati Társaság Brouwer-díját, amit az égi mechanika terén elért eredmények elismerésére alapítottak. Ő maga ezt mondta saját fő tudományos eredményéről a szerzőnek:
Új a következő fölismerésem: Ha három nem pontosan, de nagyjából egyenlő tömegű égitest van egymás közelében, akkor az egyik előbb-utóbb otthagyja a másik kettőt és eltávozik a végtelenbe. Ez bármilyen kezdeti föltételnél bekövetkezik, néhány nagyon speciális szimmetrikus esettől eltekintve. Ez nincs ugyan analitikusan bebizonyítva, de nem ismeretes egyetlen olyan számítógépes pályaszámítás sem, ahol ne következne be a megszökés. Azt pedig meg tudtam mutatni analitikailag, hogy van egy képlet a kritikus sebességre. Ha az egyik test eléri ezt a kritikus sebességet, akkor abba lehet hagyni a számolást, mert a test biztosan a végtelenbe fog távozni. Ez azt is megmagyarázza, hogy miért van oly sok kettős csillag, viszont alig akad hármas csillagrendszer. A szerző kérdésére Szebehely megnyugtatásul hozzátette:
Azért nem kell föltétlenül attól félnünk, hogy a Föld annyi energiát szed majd össze a Nap-Jupiter-rendszertől., hogy megszökhet a Naprendszerből. A Föld nagyon kis tömegű a Nap mellett, én pedig három közel egyenlő tömegű csillag esetére bizonyitottam be az idézett állítást. (Fizikai Szemle 1991/8.)
THE NEW YORK TIMES OBITUARIES SUNDAY SEPTEMBER 28, 1997Victor Szebehely, 76, Pioneer In Field of Orbital MechanicsBy FORD BURKHART Victor Szebehely. a theorist ot celestial mechanics whose work in the 1950's provided the tools still used to chart the orbits of spacecratt, died on Sept.13 at his home in Austin, Tex. He was 76. The cause was cancer, said his wife, Jo Betsy Lewallen. At the Center for Space Research at the University ot Texas, and at the National Aeronautics and Space Administration, Dr. Szebehely studied Earth-toMoon trajectories, one aspect of a branch of engineering known as orbital mechanics. It was delicate guesswork, as he himself said, involving the interactions of huge bodies in space and a vessel moving through their gravity fields. "You cannot do it precisely " he once said, "only approximately:" Dr. Szebehely (pronounced SEB-ah-hay) trained a generation of experts in his calculations. "He could apply the science of mechanics with great imagination to a specific problem," said Hans Mark, former chancellor at the university and former deputy administrator at NASA. "His work got us to the Moon." Before Dr. Szebehely's work, orbits were calculated using theory from two sources, Newton's work in the 17th century and Einstein's general relativity theory of the early 20th century, said Dr. Raynor L. Duncombe, an emeritus professor of aerospace engineering at the University of Texas and a colleague of Dr, Szebehely since the 1950's. "Then high-speed computers came along and opened up the whole field again," Dr. Duncombe said. "The space age hit us all of a sudden.We had to have people cognizant of orbital mechanics, and there weren't any around." Dr. Szebehely helped produce models of a broad range of forces that act upon the orbit of a spacecraft and that can help a ground crew figure where the vessel is headed, Dr. Duncombe said. In Washington, Dr. Szebehely worked for the Navy in the 1950's then carried out space-related research at General Electric before Yale University hired him as an associate professor of astronomy in 1962. He moved to Texas in 1968, where he held the Richard B. Curran Centennial Chair of Engineering and was chairman of the department of aerospace engineering. He also taught at Virginia State University, the University of Maryland and George Washington University. Born in Budapest, he received his Ph.D. in engineering at the University of Budapest in 1948, doing research on how the gravity of two planets could affect orbiting spacecraft. He came to the United States the next year. He was elected to the National Academy of Engineering in 1982. He was knighted by Queen Juliana of the Netherlands in 1957 and received the tirst Brouwer Award given by the American Astronomical Society, and the General Electric Senior Research Award. Earlier this year, he received the international prize of Italy's Accademia Nazionale Del Lincei for his career achievements in mathematical physics. He wrote or edited 18 books; including "Theory of Orbit" and "Adventures in Celestial Mechanics." His first marriage, to Eva Szebehely, ended in divorce, as did his second to Patti Gill Szebehely. In addition to his wife, he is survived by a daughter from his second marriage Julia Agnes Szebehely of Webster, Tex. |
Szebehely Győző Budapesten született. Édesapja a Fővárosi Elektromos Művek mérnöke volt. A szerzőnek mesélte: A Cisztercita Gimnáziumba jártam. Szigorú iskola volt, aminek akkor talán nem mindig örültem, de most hálás vagyok érte. Megtanítottak például a differenciálszámításra is, amit Amerikában csak az egyetemen tanulhatnak. (Kár hogy ezt a magyar gimnáziumokban is megszűntek tanítani.)Amit Magyarországon kaptam, abban az volt nagyszerű, hogy az embernek meg kellett tanulnia a tudomány alapjait. Gimnázium után elektromérnöknek iratkoztam be a Műegyetemre, de közben át meg átszöktem a Tudományegyetemre is matematikát meg f fizikát hallgatni. Belógtam Fejér Lipót, Kerékjártó Béla meg mások előadásaira.
Egy évvel a műegyetemi doktorátus után, 1947-ben ment Amerikába. Ott áramlástant kellett tanítania. A New York Egyetem, Virginia Állami Egyetem, Maryland Egyetem, George Washington Egyetem, General Electric voltak állomásai, amíg meg nem érkezett a Yale Egyetemre, majd a Texasi Egyetemre, vissza az égi mechanikához. 1954 óta amerikai állampolgár.
1957-ben lovaggá tette Julianna holland királynő. 1982-ben lett az Amerikai Műszaki Akadémia tagja. (Ennek másik magyar tagja Andy Grove, alias Gróf András, az INTEL vezérigazgatója.)
Az 1950-es évek végétől többször járt Magyarországon. 1974 óta dolgozott együtt Érdi Bálinttal az Eötvös Egyetem Csillagászati Tanszékén. "Dinamikus csillagászat" témában közös MTA-NSF kutatási programjuk volt az 1980-as években. Az Eötvös Egyetem 1991. május 10-én fogadta tiszteletbeli doktorává. 1997 nyarán az Olasz Köztársaság elnöke adta át Victor Szebehelynek a Galilei alapította Accademia Nazionale del Lincei nemzetközi díját. Utána idén nyáron is járt Budapesten. Ezidén kezdeményeztem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává jelöljük. Elkéstünk. 1997. szeptember 13-án halt meg austini otthonában rákban. Austinban temették el (Weed Carley Fish Funeral Home, 3125 N. Lamar Boulevard). Amerika "a világűr út törőjeként" búcsúztatta, mint aki "már életében nemzet közi legenda volt. " Mint az American Statesman (Austin, 1997. szeptember 16.) írta: Az európai tudósok azon nemzedékének volt a tagja, akik a 2. világháborút követően emigráltak és segítettek abban, hogy az amerikai tudomány hirtelen felsőbbrendűvé váljon. A New York Times többhasábos nekrológot közölt róla. (Magyar újságok hallgattak.)
Távozása önvizsgálatra késztet. Ha egy magyar tudós hazájától távol világelsők közé emelkedik, ha őrzi és építi a kapcsolatot hazájával is, akkor miért nem valljuk nyilvánosság előtt is jobban a magunkénak? Ha külföldi akadémia tagjai közé választja, ezt gyorsabban követnie kellene a magyar akadémiának, gazdagítván ezzel a modern magyarságtudatunkat és a nagyvilág számára mutatott magyarságképet. És mindenki számára legédesebb a szülőhaza által adott elismerés és szeretet.