Fizikai Szemle honlap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 1996/9. 309.o.

"KÖRNYEZETEM TELE VOLT KIVÁLÓ EMBEREKKEL" - Izraeli beszélgetés Kőrösy Ferenccel

Palló Gábor
MTA Filozófiai Intézet

Kőrösy Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja kilencven éves. Nincs a legjobb egészségi állapotban. A Tungsram egykori kutatójával, a Beer Sheva-i Ben Gurion egyetem nyugdíjas kémiaprofesszorával saját lakásán felesége társaságában beszélgettem emlékeiről, életéről.

- Professzor úr felmenői között több jelentős tudós volt.

K: Igen. Apai nagyapám, Kőrösy József híres statisztikus volt, a Statisztikai Hivatal vezetője, az Akadémia tagja, még iskolát is neveztek el róla. [A XI. kerületben emléktáblás utca őrzi nevét - a szerk.] Olyan nagyra becsülték Magyarországon, hogy a család a császártól megkapta a nemességet. Édesapám, Kőrösy Kornél pedig kitűnő fiziológusként dolgozott Budapesten.

Kné: Az édesapámat Auschwitzban elgázosították. Ő is híres ember volt, orvos, Kossuth Ferencnek volt a háziorvosa. A Lukács-fürdő egyik alapítója.

K: Egész környezetem tele volt kiváló emberekkel. Első barátom például Doráti Antal, a későbbi híres zenész volt. Együtt jártunk óvodába, együtt tanultunk énekelni. Közel laktunk egymáshoz. Mamája énektanárnő volt, átjártunk hozzá éneket tanulni. Tóni egyszer idejött Izraelbe, és meghívott minket az egyik előadására. A Kékszakállút adták, amit nem szeretek. Nem szeretem Bartókot. De meghívott, páholyt kaptunk, és mondta, hogy utána menjünk az öltözőjébe. Nekem persze azt kellett mondanom, hogy nagyon tetszett. Elmentünk a színpad mögött, ahol egy angol nő énekelt magyarul, és éppen befejezte. A függöny mögött állt már, és hallottuk, ahogy sóhajt és azt mondja: “My God, it's finished!" Borzasztó nehéz volt neki a magyar ének.

- Hova járt iskolába?

K: A Mintagimnáziumba. Kürti Miklósra is emlékszem az iskolából. Ő Angliába került. Egyszer itt, Izraelben, az intézetben is meglátogatott. Tellerrel is együtt jártam, és a családjaink nagyon jóban voltak, de ő fiatalabb két évvel. Teller Miksa bácsi ügyvéd volt. Tulajdonképpen azért adták Karlsruhéba az egyetemre a fiukat, mert szerettek, és azt gondolták, jó helye lesz mellettem. De aztán Teller otthagyta a kémiát és fizikus lett. Politikailag mindig nagyon liberális volt, ezért sokat vitatkoztunk; én legalábbis ezt liberálisnak nevezem. Tudom, hogy most nagyon népszerű Pesten. Teller felesége, Mici idősebbik húgom legjobb barátnője volt. Nekem is régi jó barátnőm, ismerem kilenc éves kora óta.

Kné: Én meg a húgával, Emmivel együtt voltam az első bálban. Szép rózsaszín ruhában volt, de én többet táncoltam, mint ő. Később férjhez ment, elvált, megint férjhez ment. Edének van egy tehetséges fia is.

K: Tudományelmélettel foglalkozik.

Kné: Feri egész generációja nagyon tehetséges volt, és mind a Lipótvárosban lakott. Mi nem, mi a Délibáb utcában, előbb a 30-ban, később a 28-ban.

K: Hevesy Györgyre is nagyon jól emlékszem. Többször is beszéltem vele, de közös munkát nem végeztünk. Németországban dolgozott, amikor én is ott dolgoztam.

- Szent-Györgyit is ismerte professzor úr?

K: Igen, őt is ismertem, mert édesapám kollégája volt mint fiziológus. Még Pestről ismertem, de inkább apámnak volt vele kapcsolata, én nem működtem vele együtt.

- Wigner Jenő is ehhez a generációhoz tartozott.

K: Igen, őt is jól ismertem még Pestről. Udvarolt a húgomnak, el akarta venni. Zsuzsi most lenne nyolcvan éves, akkor volt húsz. Nem tudom már, hogy történt: ismerte Zsuzsit és azért járt a Kőrösyékhez, vagy járt a Kőrösyékhez és megtetszett neki Zsuzsi, aki később pszichoanalitikus lett. Későbbi férjével, Dérivel 1942-ben kimentek Amerikába. New Yorkban éltek, ott híres pszichoanalitikus volt.

Kné: Wigner a feleségével együtt volt látogatóban nálunk itt Beer Sheván. Eljött a vacsoraidő, és azt mondtam, hogy nekem csak zacskós levesem van, de ennek nagyon örültek. Imádták a zacskós levest. Később még Gábor Dénes is volt itt nálunk.

- Gábor Dénes dolgozott az Egyesült Izzóban is.

K: Igen, de nagyon rövid ideig. Nem is onnan ismerem, hanem innen Izraelből. Egyszer meghívtuk ebédre a feleségével, és egy kutyát hoztak magukkal. A kutyát Zsazsának hívták. Gábor Zsazsa... Rémes csúnya kutya volt.

- Mindezeket az embereket családi kapcsolatok révén ismeri?

K: A Neumann-családdal igazi családi kapcsolatban is voltunk. A rossz emlékezetű tánciskoláimban néha találkoztunk a Neumann-fivérekkel. Neumann Misivel de facto együtt dolgoztam később az Izzó kutatólaboratóriumában. János egyike volt a legnagyobb zseniknek, akiket életemben ismertem. Vele találkoztam később Amerikában is. Ott rendkívül sokat adtak a véleményére, nagyon szerették. Misivel viszont egy szobában is dolgoztam. Rendkívül okos ember volt ő is, nagyon mély humorérzékkel, ami nagyon kedvessé tette őt az emberek számára. Misi tulajdonképpen a maga nemében ugyanolyan zseni volt, mint a testvére.

- Az Izzóba Neumann Mihály révén került?

K: Nem, inkább Selényi Pál révén, aki ott jelentős szerepet töltött be, és nekem házitanítóm volt elemista koromban. Nagyon kellemes kapcsolatban maradtunk egészen Selényi haláláig.

- Az Izzó vezető személyiségei közül kikre emlékszik?

- K: Bay Zoltánra például, akivel Amerikában is találkoztunk. Azt talán nem lehet mondani, hogy együtt dolgoztunk, de ő lett az Izzó vezetője. Meglepetés volt az Izzóban, amikor Bayt kinevezték, de később én is nagyon jó viszonyt tudtam kialakítani vele. Soha nem kerültem összeütközésbe Bay Zoltánnal... Egyébként számomra ez a korszak azért is volt olyan fontos, mert először dolgoztam tudósok között például Millnerrel, Túryval... Ha kvalitatíven mondjuk, akkor jó emlékeim vannak Polányi Mihályról is. Rendkívül okos ember volt. Utoljára őt is Amerikában láttam. Tudom, hogy filozófus lett, néhány művét olvastam is. A Bródy Imréékkel nagyon jóban voltunk. Gyakran jártunk össze, lányuk nagyon tehetséges volt. Ő újpesti lakos volt, Egyesült Izzós és zsidó. Az Egyesült Izzó védettséget adott pár embernek. Bay kiharcolt egy kvótát, amely megszabta, mennyi zsidót engedélyeztek a nácik, hogy tovább dolgozhassanak ott. Ebbe a kvótába tartozott tulajdonképpen Bródy is, akivel én együtt dolgoztam. De amikor megtudta, hogy a feleségét és lányát elvitték, feladta a védettségét. Kiment a gyárból, elvitték és meghalt Németországban. Önként deportáltatta magát a feleségével és a lányával, de soha nem találkoztak.

- Professzor úrék miért jöttek el Magyarországról?

K: Tulajdonképpen két okból. Egyrészt az ismert politikai okokból: nem volt kedvem ott a nácik között tanyát ütni. Két nővérem volt, akiket megöltek a nácik. Az egyik nővérem lánya, híres matematikaprofesszor Indianapolisban. Másrészt azért, mert cionisták voltunk.

- Honnan származott a cionizmusuk?

K: Már édesapám cionista volt. Nagyon öntudatos magyar volt, de valamikor 1942-ben mégis áttért a cionizmusra. A Kőrösy család abszolút nem volt vallásos. Nagyapám, Kőrösy József, a híres statisztikus nagyon felvilágosult ember volt, nem hagyta a fiait körülmetéltetni. Azt mondta, ha majd felnőnek, határozzák el ők maguk, hogy milyen vallást akarnak követni. Ők azt mondták, zsidók akarnak lenni, de nem sokat tudtak a zsidóságról. Tudja, Magyarországon volt egy középosztály, ami nem tartozott semmihez. Később aztán a papa egy időben a cionista társaság elnöke lett Budapesten. Én magam Pfeifer Ignác révén váltam cionistává. Ő volt az Egyesült Izzó kutatójának igazgatója. Egészen különleges egyéniség volt. A dolgozószobájában az ember nem mert leülni, olyan tiszteletet sugárzott. Sajnos hamarosan megbetegedett, és már nem nagyon tudott dolgozni. Az egyetemmel szemben lévő utcában lakott, még egy párszor meglátogattam otthon is. Amikor még járóképes voltam, temetőbe is jártam Magyarországon, és jól emlékszem Pfeifer Ignác sírjára a zsidó temetőben. Pfeifer különös körülmények között magyarázott nekem először a cionizmusról. Az első feleségemmel, Pannival egyszer elmentünk hegyet mászni, és a vonaton együtt utaztunk Pfeiferrel. Ez 1940 táján lehetett. A beszélgetés során nagyon meggyőzően érvelt, és mi beláttuk az igazát.

- Az Izzó-laborban ki csatlakozott még a cionistákhoz? Például Neumann Misi?

K: Nehéz megmondani, hogy cionista volt-e. Tulajdonképpen, azt hiszem, igen. És még voltak mások is. Aschner, a tipikus self-made man, viszont nem akart kivándorolni, pedig rábeszélték. Ő cionista-ellenes volt. Látja, itt van Pfeifer képe a szobámban és Aschneré is.

- Ha már a háború előtti időkben vágytak Izraelbe, miért csak 1957-ben került rá sor?

K: Ez általános zsidó szimptóma: mindig lesz idő megszökni. Azután kiderült, hogy már nem volt. Már az édesapám tervezte, hogy kijön Izraelbe a Moller-családhoz, de nem tudott, meghalt Magyarországon. Mi korábban is akartunk jönni, de nem kaptuk meg a vízumot. Voltak hullámok, amikor kiengedték az embereket, és mi lemaradtunk néhányról. Nekünk volt vízumunk már a forradalom előtt, mert meghívást kaptam a haifai Technionra. Útra készen álltunk, de a forradalom ott fogott bennünket Magyarországon. Nem menekültünk, hanem a forradalom után engedéllyel jöttünk ki.

- Nem lehetett könnyű már nem egészen fiatalon belevágni. Volt itt valaki, aki segített az elején?

K: Igen. A már említett Moller-család, a nagyanyám családja. Ez eredetileg gazdag bécsi család volt. Egyik tagja hadifogságba került az első világháború alatt, és ott egy fogolytársától vette át a cionizmust. Kivándoroltak, és csináltak Izraelben egy nagy textilgyárat. Ez ma is az ország legnagyobb textilgyára, Végül el kellett adniuk, nem egészen világos, miért. Minden esetre amikor kijöttünk az ő házuk egyik emeletét foglalhattuk el a magunkkal hozott bútorokkal, holmikkal.

- Hogyan került át Haifából Beer Shevára, a Ben Gurion Egyetemre?

K: A Technionon a víz sótalanításával foglalkoztam, (ott ismerkedtem meg Pauncz Rezsővel, aki rendkívül okos ember) de egy év után nem folytatták a szerződést. Egyszerűen kifúrtak. Nem tehettem mást, költöznöm kellett, és ez itt egy új, gyorsan fejlődő egyetem volt.

Kné: Én később jöttem ide, mert nem akartam otthagyni a jó állásomat. Fizikoterapista, gyógytornász vagyok, Pesten is ezt csináltam, a Bethlen-téren dolgoztam. Azután mégiscsak Feri után jöttem. Később, nyugdíjazásom után Svájcba kerültem, és éveket töltöttem ott nagyszerű munkával.

- Magyarországgal tartottak kapcsolatot?

K: Körülbelül a hatvanas évek közepén látogattunk vissza először. Az első házasságomból van egy orvos fiam, aki Monoron lakik. Főleg őt meglátogatni mentünk Pestre. Valkó Iván Péterrel is maradt egy kis kapcsolat. A volt tanítványaimmal mindig találkoztam. Általában úgy történt, hogy amikor megérkeztem Pestre, körülhordták a véres kardot, hogy megint itt vagyok, és egy cukrászdában vagy kávéházban találkoztunk a fiúkkal, volt tanítványaimmal. Kivéve az utolsó éveket. - A fiam, Yossi Korazim, erre változtatta a nevét, gyakran jár Budapestre. Amerikában szerzett doktorátust mint “social worker". És több, mint 30 év után ment először Magyarországra. Most viszont minden évben jár előadni az Eötvös Egyetem szociológia, szociálpolitika szakán. A szociális munkások iskolájában már háromszor tanított.

- Nem bánta meg, hogy kijött?

K: Nem. Az egész világot láttuk. Előadtam Mexikóban, a feleségem pedig szeretett Svájcban dolgozni. És itthon érezzük magunkat Izraelben. Pedig nem volt itt könnyű.

- Mintha nem méltányolták volna itt eléggé...

K: Korábban Magyarországon a kommunisták miatt sem választottak be az Akadémiába, mert kimondott antikommunista voltam. Itt pedig volt egy amerikai származású kolléga, aki kimondottan ellenségesen bánt velem. Itt erősen domináltak az orosz származásúak: Kacsinszki és Kazirtz. A magyarok közül a legtöbben nem ide jöttek, inkább Amerikába mentek. Itt inkább ellenségesen viszonyultak hozzájuk. Mi se vallásosak, se oroszok, se amerikaiak nem voltunk. Itt nem is tudtak az én fantasztikusan tehetséges generációmról. Mi nem tudtunk helyezkedni.

- A könyvespolcon sok magyar könyvet látok.

K: Igen bár a könyvek lassan kimennek a divatból. Olvasok magyarul, ivritül, angolul, franciául, németül. Adyt nem szerettem, de Jókait igen és Mikszáth mindig fő kedvencem volt. Mórát most is fölolvasnak nekem. A költők közül Petőfit szerettem, Vörösmartyt, Aranyt, de József Attilát nem nagyon. Ha hozzájutunk, magyar újságot is olvasunk. Karinthyt személyesen is ismertem. Hihetetlenül okos és mulatságos ember volt a magánéletben is.

_______________________

A munkát támogatták a European Committee of the Weizmann Institute of Science és az OTKA 1994 T 017964 számú program.