Fizikai Szemle honlap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 1994/6. 260.o.

BAYER ISTVÁN 1909-1994

fotó Közel 30* éven át, 1952-től 1971-ig volt a Központi Pedagógus "Továbbképző Intézet, majd az Országos Pedagógiai Intézet Fizika Tanszékének a vezetője, szakmai szervezője és előadója volt azoknak a tanfolyamoknak, amelyeket az általános és középiskolai fizika szakfelügyelőknek szerveztek.

Előadásaiban nagyon sok új, eredeti kísérlettel ismertette meg hallgatóit. Azt vallotta, hogy a kísérletezés nemcsak az ismeretek megszerzésének fontos feltétele, módszere, hanem a fizika megszerettetésének, a pontosságra és igényességre nevelésnek is az eszköze.

A fizikatanítás szerves részének tekintette annak bemutatását is, hogy miként érvényesülnek a gyakorlatban, a technikában a fizika törvényei, összefüggései. Ilyen szemléletmódban tartotta előadásait, ezt figyelembe véve írta meg középiskolai tankönyveit, szervezte meg a középiskolai fizikatanárok számára a nyári rádió- és műszerépítő tanfolyamokat, az üzemlátogatásokat is. Kedves témája volt a vasút villamosítása, s ezen belül Kandó Kálmán munkássága.

Eredményvizsgálat-sorozatot indított el az 1950-es tantervek alapján, amely később természetes gyakorlattá vált fizikából. Az elért eredményekről és a felmerült problémákról előadásaiban és a megjelent publikációkban részletes tájékoztatást adott a tanárok számára. Minden bizonnyal ez a rendszeres visszajelzés is hozzájárult ahhoz, hogy tanítványaink kiváló eredményeket értek el fizikából az elmúlt évtizedekben a nemzetközi (IEA) felmérésekben.

Az első eredményvizsgálatok alkalmával sajátmaga állította össze a feladatlapokat, személyesen végezte az iskolákban a felméréseket, ő javította a feladatlapokat és összegezte az eredményeket. A későbbiekben már a szakfelügyelőket is bevonta ebbe a munkába, de az eredmények összegezését, értékelését továbbra is sajátmaga végezte. Magyarországon az elsők között alkalmazta az értékeléshez a matematikai statisztikai módszereket.

Szerkesztője volt a Természettudományok Tanítása című lap fizikai rovatának, majd a Fizika Tanítása című módszertani folyóiratnak. Sok tanárt biztatott publikáció készítésére.

Sokat járt a szakfelügyelőkkel együtt iskolát látogatni, egyszerre segítve a tanárok és a szakfelügyelők munkáját. A tapasztalatok közös megbeszélése, az útkeresés, a segítés és a bíztatás jellemezte ezeket a látogatásokat. Sokszáz fizikatanárt ismert személyesen; iskolai munkájuk mellett többségükről tudta azt is, milyen egyéni tervük, örömük, gondjuk van. Nagyon sokszor segített úgy is, hogy arról az érdekelt kolléga tudott volna.

Nyugalomba vonulása után feldolgozta a mezőkövesdi és a pestszenterzsébeti gimnázium történetét, számba véve a volt diákok életútját, sorsának alakulását is. E két iskola különösen közel állt szívéhez, mivel a mezőkövesdi gimnáziumnak édesapja volt az első igazgatója, tanári pályáját pedig a pestszenterzsébeti gimnáziumban kezdte.

Kiemelkedő munkásságáért 1958-ban Kossuth-díjat kapott. Szerény, szorgalmas, eredményekben gazdag életének hatása tovább él azoknak a fizikatanároknak a hivatástudatában, munkaszeretetében és szakmai tudásában, akik tanítványként vagy kollégaként ismerték és tisztelték őt.

Zátonyi Sándor
Sopron

 

___________________

* A folyóirat szövegében szereplő, "közel 30 éven át" téves adat, helyesen "közel 20 éven át"
(Az Internetes változat technikai szerk. megjegyzése)