Fizikai Szemle honlap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 1987/8 319.o.

POGÁNY BÉLA

Kegyes kötelességünknek teszünk eleget ma azzal, hogy emlékezünk Pogány Béla születésének 100. évfordulójára, egyetemünk Kísérleti Fizikai Tanszéke egyik első egyetemi tanárára. Pogány Béla 1887. április 1-jén született Budapesten. Felsőfokú tanulmányait Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen és Göttingenben, a Georgia Augusta Egyetemen végezte, és okleveles középiskolai tanár, valamint bölcsészdoktor lett. Még mint 21 éves fiatalember Eötvös Loránd közvetlen munkatársaként dolgozott, akinek az oktatás és a tudományos kutatás iránti lángoló lelkesedése mindig mint követendő példa állott előtte.

Egyetemi katedrát először a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen kapott, itt lett 1918. május 8-án egyetemi ny. rk. tanár, két évvel később pedig, 1920. november 19-én megkapta az egyetemi ny. r. tanári kinevezést. A Szegedre áttelepült egyetem Kísérleti Természettani Intézetének lett vezetője. Az akkor uralkodó mostoha körülményeket talán úgy lehet jellemezni, hogy a semmiből kellett a fizika egyetemi oktatását és a kutatómunkát megteremteni. Az egyetem 1921. október 9-én létrejött áttelepítése tulajdonképpen csak egy jelképes aktus volt, mert az egyetemnek nem voltak épületei, laboratóriumai, felszerelése. A kirívóan szegényes állapotokhoz járult az alkalmazottak kétségbeejtő anyagi helyzete. Krajcáros gondokkal küzdöttek a professzorok. Teljesen bizonytalan volt, hogy a következő hónapokban honnan lesz fizetés, ill. egyáltalán tesz-e?

Ilyen körülmények között vállalta Pogány Béla a mai Kísérleti Fizikai Tanszék megalapozását. Az oktatólétszám akkor mindössze két fő, ő, mint az intézet professzora és mellette egy tanársegéd, Gyulai Zoltán. Az oktatási feladatokkal túlterhelt intézetben megindult a kutatómunka is. Pogány Béla kutatásainak fő területe az optika volt, így nem véletlen, hogy az ilyen irányú kutatások adták meg, és adják meg ma is a Kísérleti Fizikai Tanszék jellegzetes kutatási profilját.

1923 augusztusában műegyetemi ny. r. tanárrá nevezik ki, így megválik Szegedtől. A Magyar Tudományos Akadémia még 1918-ban levelező taggá választja, 1931-ben pedig rendes tag lesz. A sors rövidre szabta életútját, 1943. december 23-án hunyt el, 56 éves korában. .

Tudományos tevékenységet elsősorban az optika területén fejtett ki. A fémrácsról elhajlított fény polározási állapotát, igen vékony fémrétegek optikai és elektromos tulajdonságait vizsgálta. Különösen érdekes a Harress-Sagnac kísérlet megismétléséről az Annalen der Physikben írt közleménye. A szóban forgó kísérlettel azt kívánták bizonyítani, hogy ha a fény egy zárt utat, pl. tükrökkel vagy prizmákkal kialakított poligont fut be, akkor az ehhez szükséges időt a poligon forgása befolyásolja, vagyis két ellentétes irányba futó fénysugár ugyanazt az utat különböző idők alatt teszi meg. Ez azt jelenti, hogy az inercia rendszerben nyugvó berendezésben megfigyelt interferenciacsíkok forgás esetén eltolódnak. Ezt a hatást nem befolyásolja az, hogy a fény az utat vákuumban vagy anyaggal kitöltött térben teszi meg. E rendkívül nehéz kísérletet ismételte meg Pogány az említett szerzőknél sokkal nagyobb pontossággal. A szóban forgó jelenség tárgyalásánál még mais az ő kísérletére hivatkozik a legtöbb kézikönyv, így például a közismert Grimsehl legújabb kiadása is.

Tudományos tevékenységének egy másik kiemelkedő területe a molekulaspektroszkópia, és ezzel kapcsolatos érdeme az ilyen vizsgálatok hazai megalapozása. E tudományágban Schmid Rezsővel ért el elismert eredményeket, akivel együtt hozott létre egy korszerű spektroszkópiai laboratóriumot.

Még Eötvös Loránd munkatársaként került kapcsolatba a geofizikai vizsgálatokkal. Az ilyen irányú kutatások folytatása a híres magyar tudós halála után a róla elnevezett Geofizikai Intézetre hárult. Újabb módszerek kidolgozásának szükségessége merült fel, és ezen feladatokból is részt vállalat Pogány Béla. A geofizikai kutatásokban jelentős előrelépést jelentett a szeizmikus mérések bevezetése, amelyhez a szükséges berendezést Pogány Béla szabadalma alapján gyártották hazánkban. További új mérési módszer az elektromos mérés, mely célra 4 elektródás fajlagos ellenállásmérő berendezést használtak. Ezeket Pogány Béla Schmid Rezsővel állította össze.

Szívén viselte az egyetem fizikaoktatásának ügyét, amit az is igazol, hogy a hallgatóságát oktatási segédanyaggal ellátandó, 1928-ban írt egy Kísérleti Fizikai tankönyvet, amelyet 1933-ban átdolgozott. A fizika oktatására vonatkozó felfogását tükrözi a könyv előszavának ezen néhány sora: ".... igénybe vettem a differenciál- és integrálszámítás elemeit is. Hangsúlyozni óhajtom, hogy ez az előadások kísérleti jellegén mit sem változtat, mert az nem azon fordul meg, hogy a tapasztalatokat a "felsőbb" matematika nyelvén fejezem-e, ki, vagy sem, hanem hogy mutatok-e be kísérleteket, vagy sem?" A Fény című könyve, melyet 1921-ben jelentetett meg, korszerű, átfogó monográfia volt, összefoglalva a geometriai és fizikai optikát, az optikai műszerek ismertetését, és a sugárzási törvényeket.

Nem elefántcsonttoronyban élő tudós volt, széles körű társadalmi tevékenységet is kifejtett. Hosszú éveken át volt a Matematikai és Fizikai Társulat ügyvezető titkára, majd elnöke. Ezen tisztséget az 1943-ban bekövetkezett halála után már nem töltötték be. Jelentős szerepe volt a Matematikai és Fizikai Lapok életében is, nevezetesen ő volt a fizikai rész szerkesztője. Nemzetközi elismertségét és tekintélyét jelzi, hogy tagja volt a Deutsche Physikalische Gesellschaftnak és a Deutsche Röntgengesellschaftnak.

A Magyar Tudományos Akadémia munkája elismeréseként a két patinás akadémiai díjjal, a Marczibányi-díjjal és a Berzeviczy-díjjal tüntette ki, a magyar művelődés körében szerzett érdemeiért a kiemelkedő tudós az akkori magas állami kitüntetést, a Corvin-láncot is megkapta.

Eötvös akadémiai elnöki székfoglalójában mondotta: "A tudóst azon nemes élvezeten kívül, melyet a tudományos kutatás már magában nyújt, a munkára nem serkenti egyéb, mint azon elismerés reménye, melyet magának szaktársai szűk körében kivívhat." Ezen elismerésben volt része Pogány Bélának, s bár ezt ő már nem veheti tudomásul, a mai társadalom és fizikusi szaktársai születésének 100 éves évfordulóján elismeréssel és tisztelettel emlékeznek reá.

_________________________________

Elhangzott 1987. április 3-án Szegeden, Pogány Béla emléktábláját avató ünnepségen