Fizikai Szemle honlap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 2006/8. - 253.o.

A MÖSSBAUER-EFFEKTUST FELHASZNÁLÓ KUTATÁSOK MAGYARORSZÁGON

Faigel Gyula

Bár a hétköznapi életben nem nagyon hallunk a Mössbauer- effektusról, illetve ennek alkalmazásairól, a tudományban és az ipar bizonyos területein ez egy jól bevált, széles körben alkalmazott technika. Egy olyan jelenségről van szó, amelyet felfedezése (1957) után igen rövid idővel Nobel-díjjal jutalmaztak (1961). Az e területen folyó munkához a magyar kutatók is nagyon hamar csatlakoztak, és jelentős eredményeket értek el. Úgy gondoljuk, hogy fontos és érdemes megismerni a hazai Mössbauer-kutatócsoportokat és munkájukat. A most következő kétrészes cikk e célt szolgálja. Felkértük a Mössbauer-technika hazai meghonosítóját, Keszthelyi Lajost, hogy írjon egy történeti összefoglalót, mintegy visszaemlékezve a kezdetekre. A második részben az általa elindított kutatások eredményeként létrejött négy csoportról írunk röviden.

Mivel a Mössbauer-effektuson alapuló anyagvizsgálat elég speciális, sokak számára talán nem ismertek a módszer alapjai. Ezért az említett két írás előtt röviden összefoglaljuk, mit is kell tudnunk róla. Az senki számára nem újdonság, hogy az atomok atommagból és elektronokból álló összetett rendszerek.

ábra

Az atommagok is összetett rendszerek, protonok és neutronok együtteséből épülnek fel. Az is ismert, hogy az elektronok a maghoz kötöttek. Ezt a kötést módosíthatjuk, ha az elektronokkal energiát közlünk, ekkor ezek magasabb energiaszintre (gerjesztett állapotba) kerülnek. Ez instabil állapot, ezért nem marad fenn sokáig, és az elektron visszatér az alacsonyabb energiájú állapotba (alapállapotba). E visszatéréskor energiát ad le, általában elektromágneses sugárzás (fény, röntgensugárzás) formájában. Az már talán kevésbé ismert, hogy hasonló a helyzet az atommagok esetén is. Számos atommagot nagy energiájú elektromágneses sugárzással gerjeszthetünk, amelyek azután, például fotonok kibocsátásával, visszatérnek az alapállapotba. Azonban egy ilyen folyamat során teljesülnie kell az energia- és impulzusmegmaradásnak is. Ha ezt egy magában álló atommag esetén figyelembe vesszük (foton-atommag kétrészecske-rendszer), akkor kiderül, hogy az impulzusmegmaradás miatt a visszalökődő mag jelentős energiát visz el. Így a mag a magnívók közötti gerjesztési energiáktól lényegesen eltérő energiájú fotont bocsát ki vagy nyel el. Rudolf Mössbauer felismerése az volt, hogy ha a mag egy szilárd testben van, akkor létezhet olyan átmenet, amelynél energiaeltolódás nincs. Ilyenkor, szaknyelven, visszalökődésmentes abszorpcióról vagy emisszióról beszélünk. Miért jó ez? Ez lehetővé teszi, hogy a mag energianívói közötti különbségeket nagy pontossággal meg tudjuk mérni. Ezek a különbségek viszont függenek a mag és az azt körülvevő elektronok kölcsönhatásától. Szilárd testekben az elektronfelhő különböző lokális környezetben különböző módon deformálódik (pl. a vas vegyértékállapotától függően a Fe2+ és Fe3+ ionok, vagy az olyan vasatomok, amelyek köbös, illetve aszimmetrikus lokális környezetben helyezkednek el megkülönböztethetőek Mössbauer-effektus segítségével stb.) Ez adja a Mössbauer-effektus széleskörű felhasználhatóságát anyagvizsgálatban.

Keszthelyi Lajos: Emlékezés a Mössbauer-effektus hazai alkalmazásának első éveire

Keszthelyi Lajos írásában olvashattuk, hogy a kezdeti lépések után több kutatóhelyen is elkezdtek Mössbauer-effektust alkalmazó kísérletekkel foglalkozni. Négy csoport alakult ki, amelyek ma is működnek. A következőkben röviden körvonalazzuk e csoportok fő kutatási területeit. Természetesen egy ilyen rövid írásban még címszavakban sem mondható el több mint 40 év minden eredménye, ezért csak a legfontosabb irányokat jelezzük. A csoportokat a megalakulásuk idobeli sorrendjét követve említjük.

A négy csoport különböző anyagcsaládok és jelenségcsoportok vizsgálatára specializálódott: Az MTA KFKI Részecske és Magfizikai Kutatóintézetben a jelenleg Dézsi István és Nagy Dénes Lajos által vezetett, most 13 tagú csoport folytatta a legszerteágazóbb kutatást. A munka sokirányúságára jellemző, hogy nemcsak a leggyakrabban használt 57Fe mag átmeneteit felhasználva mértek, hanem 159Tb, 161Dy, 191Am, 125Te, 129I, 133Cs, 119Sn magokéit is. Az általuk vizsgált anyagcsaládok között a legjelentősebbek: a szilárd oldatok (pl. Fe(ClO4)2), ionimplantált rendszerek (pl. Co/Si, Te/Si, LiNbO3) és a magas-hőmérsékletű szupravezetők (Co:YBa2Cu3O7). Az utóbbi tíz évben a csoport érdeklődése a vékonyréteg rendszerek felé fordult, a néhány atom vastagságú rétegek kialakulását és mágneses doménszerkezetét tanulmányozzák. Vizsgálataikban a szinkrotron sugárforrásoknál kifejlesztett Mössbauer- reflektometriát is felhasználják.

A következő az 1967-ben az ELTE Kémia Tanszékén alapított - először Vértes Attila, jelenleg Homonnay Zoltán vezetésével dolgozó - 11 tagú csoport. Kutatásaik elsősorban kémiai indíttatásúak. Foglalkoztak oldatok szerkezetének vizsgálatával, koordinációs és elektrokémiai problémákkal. Legújabb kutatásaik pedig alumínium- ötvözetek, amorf rendszerek, szupravezetők és kolosszális mágneses ellenállást mutató anyagok tulajdonságainak megértésére koncentrálnak.

A harmadik az MTA Szilárdtestfizikai és Optikai Kutató Intézetében 1970-ben Cser László, majd Vincze Imre vezetésével alakult 9 tagú csoport. Kutatási témáik közül kiemelendők: vasalapú híg ötvözetek, nagykoncentrációjú, többkomponensű ötvözetek vizsgálata, fémüvegek atomi és mágneses szerkezetének tanulmányozása. Újabb kutatási területük a különböző módokon (mechanikus őrléssel, amorf anyag részleges kristályosításával, párologtatással) előállított nanoszerkezetű anyagok (Fe, Fe-B, Fe-Zre- B, Fe-Al, Fe-Ag) határréteg szerkezetének és méretfüggő mágneses tulajdonságainak vizsgálata. E mellett a csoport egyik része - Faigel Gyula vezetésével - úttörő munkát végzett a szinkrotron sugárforrásoknál lévő nukleáris rezonanciaszóráson alapuló kísérletek kifejlesztésében.

A negyedik az 1979-ben, az MTA Izotópkutató Intézetben Guczi László, majd Lázár Károly vezette 4 fős csoport. Fő kutatási területük a katalízis in situ tanulmányozása Mössbauer-spektroszkópia segítségével. Témáik között szerepel a két-fémes katalízis, a zeolittal kapcsolatos kutatások és mezoporózus rendszerek vizsgálata