Fizikai Szemle honlap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 2003/11. 385.o.

NANOVILAG: A SZÉN NANOCSŐTŐL A KÉK LEPKESZÁRNYIG

Biró László Péter
Nanoszerkezetek Kutatása Osztály,
MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutató Intézet

Napjaink egyik tudományos divatszava, a nano görög eredetű, törpét jelent. A "törpék világát" óriásira növekedő érdeklődés veszi körül, és nem csak tudományos berkekben. Nem ritkaság, hogy a világhálón olyan banki, pénzügyi, befektetői jelentéseket hirdetnek patinás cégek - nem kevés letöltési, vagy megrendelési díj fejében amelyek a nanotechnológia pillanatnyi állapotát és potenciális hatásait igyekeznek a kutatók nyelvéről a nagy pénzek urainak és a politikusok nyelvére lefordítani.

Az átlag médiafogyasztó joggal teszi fel a kérdést: miért e nagy zsongás, miért az "aranyláz"-hangulat? Honnan toppant elő hirtelen ez a törpe világ? Mennyi jót, s mennyi rosszat hoz?

A kérdések egy része könnyen megválaszolható: a tudományos élet zsongását az okozza, hogy a 100 nanométer alatti méretek skáláján az anyagok elvesztik tömbi tulajdonságaikat és egészen újszerű, néha szinte hihetetlen tulajdonságokat nyernek. A fizika felől szemlélve, első közelítésben ez két okra vezethető vissza: egyrészt közismert, hogy a testek felületén elhelyezkedő atomok másként rendeződnek el, mint tömbi társaik. A nanométeres szemcsék esetében megfordul a felületi/tömbi atomok számának aránya ahhoz képest, ami a makroszkopikus világban megszokott. Ez kicsit olyan, mintha a színes papírba csomagolt ajándék méretei addig zsugorodnának, amíg csak a csomagolópapír marad. Másrészt, a 10 nm körüli méretek összemérhetők az elektronok szabadúthosszával, ezért figyelembe kell venni a kvantumos hatásokat (elektronszerkezet módosulása). A képet tovább árnyalhatja a kémia és a biológia. Például a nanométeres szemcséken jelentkező katalitikus hatásokkal, amelyek nem figyelhetők meg tömbi anyag esetében. Ennek igen jó és jelen írás témájához közeli példája az, hogy míg a tömbi átmeneti fémeken nem figyelhető meg a szén nanocsövek növekedése, addig az 1-10 nm átmérőjű, Fe-, Co-, Ni-szemcsék hatékony katalizátorok a szén nanocsövek előállításában [1]. A biológia területén megnyilvánuló különleges hatások egyike például az, ahogyan a vízben előállított olajszuszpenziónak baktérium- és spóraölő tulajdonságai vannak, ha az olajcseppecskék mérete a nanométeres tartományba esik [2]. Valójában a nanométeres méretek tartománya az, ahol a fizika, kémia és biológia határai leginkább egybeolvadni látszanak, és ahol egy-egy megfigyelt jelenség vagy tulajdonság szigorú besorolása valamelyik szaktudomány területére egyre nehezebb és nem is célszerű.

A média zsongását részben a valóban izgalmas és ugyanakkor helytálló tudományos eredmények, ezek várható hatása a mindennapi életünkre és néha - nem kis mértékben - a szabadjára eresztett fantázia fűti. Ez utóbbi túlfűtöttség néha meghökkentő és megkérdőjelezhető következtetésekig is elvezethet. Ami tény: a nanotudomány jelenlegi szakaszában a vizsgálati és előállítási módszerek kifejlesztése történik, azokat az "alkatrészeket" és építési elveket gyűjtögetjük, amelyekkel valamikor később "nanogépeket" tudunk majd létrehozni. Az idézőjel azt hivatott hangsúlyozni, hogy ezen a méretskálán a gép fogalma valami egészen mást jelöl, mint azt megszoktuk a mindennapi világban: nem fogaskerekeket és áttételeket, hanem néhány tízezer atomból álló, megtervezett szerkezetet, amely képes ellátni egy előre meghatározott feladatot.

Hogy melyek lesznek ezek a feladatok, azt ma még nem lehet biztonsággal megmondani, többek között azért sem, mert ez nemcsak tudományos kérdés, hanem legalább ugyanakkora mértékben üzleti és politikai kérdés is. A mai eredmények szintjéről a következő évtizedekig lehet több-kevesebb biztonsággal előretekinteni és nem annyira egyes sajátos alkalmazásokra, mint inkább potenciális alkalmazási területekre. A teljesség igénye nélkül felsorolhatók a különlegesen könnyű, szilárd és rugalmas anyagok és kompozitok (szén nanocső alapú kompozitok), a nanoelektronika (szén nanocső, Si nanorudak, egyedi molekulák stb.), új gyógyászati és diagnosztikai eszközök és elvek (kvantumpöttyök, különleges fehérjék és nanokapszulák a gyógyszerek célzott eljuttatására), a nanostrukturált felületű anyagok ("lótusz" hatás), fotonikus kristályok stb. De folynak az előkészítő kutatások, a szoftverfejlesztés és mikroelektronika területén a "szétszórt" (distributed) [3, 4] és hibatűrő (defect tolerant) [5] rendszerek kifejlesztésének irányába, ami előtanulmányként is felfogható a majdan létrehozandó nanogépek vezérlésére.

1. ábra

Bizonyosra vehető, hogy új elvek alapján zajló, mélyreható technológiai forradalom hajnalán vagyunk, amikor áttérünk a korai kőkorszak óta alkalmazott "kifaragom" megközelítésről az "összerakom" megközelítésre. Míg a klasszikus technológiák az első kőszerszámok pattintásától napjaink integrált áramköréiig úgy állították elő a szükséges javakat vagy azok részegységeit, hogy "kifaragták" őket egy nagyobb darab nyersanyagból, azaz egy tervhez viszonyítva eltávolították a "felesleget", a nanotechnológia egészen más vezérelvek szerint alakul: atomonként akarja összerakni a dolgokat.

A valódi nanotechnológia "szerszámokként" igyekszik felhasználni az elmúlt évezredek alatt megismert természeti törvényeket ahhoz, hogy rábírja az atomokat és molekulákat arra, hogy bizonyos tervek, előre kigondolt kívánalmak szerint kapcsolódjanak össze. A valódi nanotechnológia objektumaira és "termékeire" az esetek többségében az is igaz, hogy nem alakíthatók ki kifaragás útján. Ennek illusztrálására álljon itt néhány példa a szén nanoszerkezetek köréből.

 

2. ábra

A szén sokarcúságának eredete azokban a különféle módozatokban rejlik, ahogyan a szénatomok összekapcsolódhatnak egymással [6]. Elég annyit említeni, hogy a gyémánt mindent karcol, míg a puha papírra grafitceruzával írunk. A szén nanoszerkezetek egyre népesebb családjának alapja az sp2 hibridizációjú grafit, amely réteges szerkezetű anyag. A rétegekben hatszögek csúcsain elhelyezkedő legközelebbi szomszéd szénatomok között a távolság (0,142 nm) kisebb, mint a gyémánt atomjai között (0,154 nm), ami azt jelenti, hogy az egyetlen atom vastag grafit, az úgynevezett grafén, szilárdsága nagyobb, mint a gyémánté. Az, hogy a grafitceruzával mégis írhatunk, az annak a következménye, hogy a tömbi grafitban a hatszöges rétegek távol vannak egymástól (0,335 nm-re), és csak gyenge Van der Waals-kötések kapcsolják őket össze.

A szén nanoszerkezetek családjának első tagját, az 1 nm átmérőjű fullerént (C60), 1. ábra, 1985-ben fedezték fel Sir Harry Kroto és munkatársai [7]. A felfedezést 1996-ban kémiai Nobel-díjjal jutalmazták. Érdekessége a tudománytörténetnek, hogy 1984-ben egy Exxon kutatócsoport - anélkül, hogy felismerte volna - kimutatta a C60-at [8]. Amint az 1. ábrán is látható, a fullerén egy olyan zárt szénkalicka, amely nem állítható elő kifaragás útján, arra kell rábírni a szénatomokat, hogy úgy kapcsolódjanak sp2 jellegű hálóba, hogy ötszögek is beépüljenek a szerkezetbe. Az ennek nyomán ébredő feszültség a sík grafénból gömbszerűen görbülő felületet hoz létre, amely lehet C60, C70, vagy más magasabb rendű fullerén az ötszögek és hatszögek arányától függően.

3. ábra

A család következő tagját a szén nanocsövet 1991-ben fedezte fel Iijima [9] kisnyomású He légkörben létrehozott egyenáramú elektromos ívben előállított fullerén "koromban". A szén nanocsövek szerkezeti modellje elegáns egyszerűségében (2. ábra és 3. ábra): a grafénsík feltekerésével - úgy, hogy a feltekerés nyomán a szén-szén kötések hálója tökéletesen záródjon - egy hengerfelületet nyerünk. A feltekerést és ezzel egyben a keletkező nanocső tulajdonságait is egyértelműen meghatározza a feltekerési vektor, C. A vektor origójában és végpontjában található szénatomok "egybeolvasztásával" keletkező hengerfelületen, a feltekerési vektor a eső tengelyére merőleges kört alkot. A

C = na1 + ma2

(1)

vektor, ahol n és m egész számok, a1 és a2 a grafén egységvektorai; C egyértelműen azonosítja a szén nanocsövet az egységvektorok (n, m) szorzóinak segítségével. A 3. ábrán bemutatott feltekerési eseteket különböztetjük meg: az úgynevezett karosszék, cikk-cakk és királis nanocsöveket. Az egyfalú szén nanocsövek egyetlen grafénrétegből épülnek fel, a kísérleti adatok szerint jellemző átmérőjük az 1-2 nm tartományban van. A többfalú szén nanocsövek koncentrikusan egymásba helyezett, zárt grafénhengerekből épülnek fel úgy, hogy az egyes rétegek közötti távolság a 0,34 nm tartományban van (megegyezik az úgynevezett turbóréteges grafit - olyan grafit, amely grafénrétegekből épül fel, de a rétegek nem ABAB elrendezésűek - rétegei között mért távolsággal). A többfalú szén nanocsövek jellemző átmérője a néhányszor 10 nanométer.

4. ábra

Első közelítésben az egyfalú szén nanocső elektronszerkezetét két tényező határozza meg: a) egy egyatomos grafitrétegből (grafén) épül fel; b) mivel a henger átmérője összemérhető az elektron szabadúthosszával, csak azok az elektronhullámok létezhetnek egy bizonyos nanocsövön, amelyek teljesítik a periodikus határfeltételt:

(2)

ahol |C| a feltekerési vektor hossza (nanocső kerülete), r a cső sugara, kn a hullámszámvektornak a cső tengelyére merőleges irányba mutató összetevője, l egész szám. Ellenkező esetben destruktív interferencia lép fel. Ebben a közelítésben elhanyagoljuk a grafénsík csővé görbítése nyomán az atomok közötti kötések torzulásából eredő hatásokat.

A kétdimenziós grafit (grafénsík) egy nulla sávszélességű félvezető, amelynek elektronszerkezetét a Fermi-energia környezetében egy betöltött állapotokat tartalmazó sáv és egy betöltetlen állapotokat tartalmazó * sáv határozza meg. A Brillouin-zóna egy hatszög, a betöltött és betöltetlen állapotokat elválasztó Fermi-felület pedig a hatszög csúcsain található K pontokra redukálódik, 4. ábra. A periodikus határfeltétel (2) által megengedett állapotok párhuzamos vonalakkal ábrázolhatók a Brillouin-zónában, amelyek távolságra vannak egymástól, ahol d a nanocső átmérője. Ha a vonalak valamelyike áthalad a hatszög csúcsain, akkor a nanocső fémes viselkedésű, azaz a Fermi-szint szomszédságában bármely energián vannak betöltött állapotok, ellenkező esetben a Fermi-szint környezetében egy tiltott sáv alakul ki, ekkor félvezető viselkedésű szén nanocsőről beszélünk. Könnyen belátható, hogy a megengedett állapotoknak megfelelő vonalak elhelyezkedését a feltekerési vektor iránya és nagysága szabja meg, meghatározva ezzel a nanocső elektronszerkezetét is.

5. ábra

Az elektronszerkezet szempontjából a szén nanocső egy valódi egydimenziós objektum, mivel egyetlen vektor elégséges az atomi szerkezet periodicitásának leírásához, a T transzlációs vektor a eső tengelyével párhuzamos (merőleges a C vektorra), hosszát a grafénsík feltekerésének mikéntje határozza meg. Az egydimenziós diszperziós relációból E(k), amely megadja az adott hullámszámértékeknek megfelelő energiaértékeket, következik a szén nanocső Fermi-energia körüli állapotsűrűsége is, amint az 5. ábrán látható [10].

Amint arról már korábban szó volt, a grafénsíkban, és így az egyfalú szén nanocsőben is, a közvetlen szomszéd szénatomok távolsága kisebb, mint a gyémánt esetében, ami a gyémántét meghaladó szilárdságot eredményez. Ennek tulajdonítható, hogy mai ismereteink szerint, az egyfalú szén nanocső a legnagyobb szilárdságú anyag, Young-modulusa 1 TPa nagyságrendű [1].

A fémes és félvezető nanocsövek léte azonnal felveti a kérdést, nem lehetne az eltérő viselkedésű nanocsöveket valamiképpen összekapcsolni, hogy nanométeres Schottky-átmenetet nyerjünk? A válasz: lehetséges az összekapcsolás, mégpedig úgy, hogy legkevesebb két, nem hatszöges gyűrűre van szükség, egy ötszögre és egy hétszögre, amelyek a 6. ábrán látható módon épülnek be az sp2 hálóba. Érdemes megjegyezni, hogy az ábrán bemutatott sajátos esetben egy cikk-cakk és egy karosszék cső kapcsolódik össze, a karosszék nanocső mindig fémes viselkedésű (4. ábra), míg a cikk-cakk nanocsövek kétharmada félvezető viselkedésű. Több nem hatszöges gyűrűt felhasználva, bármely két (n1, m1) és (n2, m2,) szén nanocső összekapcsolható. A transzmissziós elektronmikroszkópos (TEM) és pásztázó alagútmikroszkópos (STM) [11] felvételeink igazolják, hogy mind a többfalú, mind pedig az egyfalú szén nanocsövek között előfordulnak a 6. ábra modelléhez hasonló könyökeik ( 7. ábra). A könyök hajlatán, valamint a könyök egyik szárán végzett áram-feszültség karakterisztikamérések igazolták, hogy míg a hajlatban a könyök valóban egyenirányító típusú jelleggörbét mutat, az egyenes száron a jelleggörbe nem utal egyenirányításra [12].

6. ábra

Az újszerű szén nanoszerkezetek sora nem zárul a nanocső-könyökökkel. Amint a 7. ábrán is látható, előfordul a nanocsövek Y-szerű elágazása, a tökéletesen szimmetrikus elágazás egyik lehetséges szerkezeti modellje a 8. ábrán látható [13]. Ennek megvalósulásához hat darab hétszögnek kell beépülnie az sp2 hálóba az ábrán látható módon. Az Y-szerű elágazásoknak az ad különleges jelentőséget, hogy valószínűleg kiterjedt hálózatok is létrehozhatók segítségükkel, amelyekben az Y elágazások látják el az információ feldolgozók szerepét, ahhoz hasonlóan, mint a tranzisztorok a sziliciumalapú integrált áramkörökben. Egy ilyen hálózatnak csak néhány ponton kell kapcsolódnia a mikro- vagy makrovilághoz, ami lehetővé teszi a nanométeres méretekből származó előnyök teljes kiaknázását.

7. ábra

A sornak az Y elágazásokkal sincs vége: TEM- és STM-felvételek megmutatták, hogy ezeknél bonyolultabb szén nanoszerkezetek is létrehozhatók, 9.ábra. A telefonzsinórszerűen feltekert szén nanocső-spirálok az alacsonyhőmérsékletű (700-800 °C) katalitikus módszerrel [1] történő növesztés esetén keletkeznek. A korai szerkezeti modellek az egymástól elszigetelten elhelyezkedő ötszögek és hétszögek - azaz szerkezeti hibák - bizonyos jól meghatározott szabályok szerinti beépülésével igyekeztek magyarázni a nanocső-spirálok szerkezetét. Bizonyos értelemben ez annak felel meg, mintha egymás folytatásában elhelyezett rövid nanocső-könyökökből épülne fel a tórusz vagy a spirál, 10. ábra. E modell hiányossága, hogy nem ad magyarázatot arra, mi idézi elő a nem hatszöges gyűrűk (öt- és hétszögek) egymástól elszigetelt, ugyanakkor tökéletesen szabályos beépülését, és a bonyolultabb csőszerű szén nanoszerkezetek, mint például a duplaspirálok, 11. ábra, és "nyakláncszerű" alakzatok szerkezetére sem ad magyarázatot. Nemrégiben új szerkezeti modellt javasoltunk, amelyben a nem hatszöges gyűrűk nem hibákként épülnek be, hanem a szerkezet alapvető építőelemei. Az ilyen sp2 hálókat haeckelite jellegűnek hívjuk, és belőlük ugyanolyan szabályok szerint tekerhetők fel a bonyolultabb szén nanoszerkezetek, mint amilyenek az egyenes szén nanocsöveknek a grafénsíkból való feltekerésénél alkalmaznak [14, 15].

8. ábra

Akárcsak a fullerén és az egyenes szén nanocsövek esetében, a bonyolultabb szén nanoszerkezetek esetében is igaz, hogy ezek sem alakíthatók ki kifaragás útján, hanem meg kell ismernünk azokat a törvényszerűségeket, amelyek lehetségessé teszik, hogy ezek közül az alakzatok közül akkor és azt állítsuk elő, amelyikre szükségünk van. Ennek az útnak még csak az elején tartunk.

9. ábra

Nemrégiben érdekes módon kapcsolódott össze a szén nanoszerkezetekre koncentráló kutatási témánk egyik újszerű kutatási irányunkkal, melynek keretében a biológiai eredetű fotonikus kristályokat vizsgáljuk. A fotonikus kristályok olyan anyagok, melyek bizonyos hullámhosszúságú fénnyel szemben hasonlóan viselkednek, mint a félvezetők a tiltott sávjukba eső energiájú elektronokkal szemben.

10. ábra

A fotonikus kristály tiltott sávjába eső energiájú foton nem képes terjedni a szerkezetben, tökéletesen visszaverődik róla. Régóta ismert, hogy egyes kék és zöld színű lepkék - különösen azok, amelyek szárnya fémesen csillog (egyik legszélesebb körben ismert példát a Dél-Amerikában élő Morpho fajták adják) - nem pigmentációnak, hanem fizikai hatásoknak köszönhetik színüket [16]. Azt azonban csak az utóbbi években ismerték fel, hogy ezeknek a lepkéknek a pikkelyein található fotonikus kristály, jellemzően 100 nm méretű, három dimenzióban periodikus, kitinből felépülő finomszerkezet felelős a színért [17]. Magyarországon például (többek között) a kékszínű boglárkalepke hímjeinek színe tulajdonítható a pikkelyeiken jelenlévő fotonikus kristály típusú finomszerkezetnek. Ez a kék szín úgy keletkezik, hogy a fotonikus kristályszerkezet tiltott sávja a látható spektrum kék tartományába esik, így egyedül a kék fény nem képes behatolni a pikkely mélyebb rétegeibe, ahol a látható tartományba eső fényt elnyeli a melanin [18]. Érdekessége ennek a lepkecsaládnak, hogy az Iránban, mintegy 2500 méter magas hegyi réteken élő hím egyedek barnák (a barna szín a pikkelyeikben jelenlévő melaninnak tulajdonítható). Pásztázó elektronmikroszkópos és termikus mérésekkel igazoltuk, hogy a barna hímek pikkelyeiről hiányzik a fotonikus kristályszerkezet (12. ábra,) és azonos megvilágítási körülmények között másfélszer jobban felmelegednek, mint a tengerszint közelében élő társaik [18].

11. ábra

Ezek az eredmények megmutatták, hogy: a) ugyanúgy, ahogyan a valós kristályokban (amelyek hibákat is tartalmaznak) megfigyelhető az elméleti szilárdtestfizika által megjósolt hatások többsége, a nem tökéletesen rendezett szerkezetekben is felléphetnek fotonikus kristály jellegű hatások; és b) a fotonikus kristály típusú szerkezetek szerepet játszhatnak a hőháztartást szabályozó folyamatokban, aminek a vizsgált példa esetében jelentős szerepe van a mostoha körülmények közötti túlélés elősegítésében.

A lepkék szárnyain megfigyelhető fotonikus kristályok a bebábozódott hernyó lepkévé alakulása során képződnek fehérjéből, a lepke bábból történt kibújása után néhány óra alatt megszilárdulnak, mineralizálódnak. Rendszerint bonyolult, háromdimenziós szerkezetek, melyek jellemzően 100 nm méretű elemekből épülnek fel. Ezek is olyan szerkezetek, amelyek nem faraghatók ki, s míg az egyfalú szén nanocsövek a nanovilág alsó határát adják, az ilyen méretű szerkezetek képeik e világ felső határát.

12. ábra

Nem kis meglepetést okozott nemrégiben, hogy szabályos "oszlopcsarnokként" növesztett szén nanocsövekkel borított felületen is fotonikus kristály jellegű hatásokat figyeltek meg [19]. Megfelelő elrendezés esetén kék színt visszaverő fotonikus kristály állítható elő. Ez a kísérleti eredmény csak megerősíti azt a meggyőződést, hogy "törpék világában" a fizika, kémia és biológia határai egymásba olvadnak.

Irodalom


1. KÓNYA Z., BIRÓ L.P., HERNÁDI K., B. NAGY J., KIRICSI L: Szén nanocsövek előállítása, tulajdonságai és alkalmazási lehetőségei - Akadémiai Kiadó, Budapest, 2001.
2. T. HAMOUDA, J.R. BAKER, JR. - J. Appl. Microbiology 89 (2000) 397
3. http://www.sandia.gov/media/NewsRel/NR2001/minirobot.htm
4. http://www.dailycal.org/article.asp?id=8090
  http://www.dailycal.org/article.asp?id=10951
5. J.R. HEATH, P.J. KUEKES, G.S. SNIDER, R.S. WILLIAMS - Science 280 (1998) 1716
6. KÜRTI JENŐ: A varázslatos szénatom- Fizikai Szemle 47/7 (1997) 276
7. H.W. KROTO, J.R. HEATH, S.C. O'BRIEN, R.F. CURL, R.E. SMALLEY: - Nature (London) 318 (1985) 162
8. BRAUN T.: Szénszférák Zenéje - Akadémiai Kiadó, Budapest, 2000, 4. o.
9. S. IIJIMA - Nature (London) 354 (1991) 56
10. L. FORRÓ, CH. SCHÖNENBERGER: Physical Properties of Multi-wall Nanotubes - in: Carbon Nanotubes: Synthesis, Structure, Properties and Applications (M.S. Dresselhaus, G. Dresselhaus, Ph. Avouris szerk.), Springer, Berlin, 2001, 344. o.
11. Z.OSVÁTH A.A.KOÓS, Z.E.HORVÁTH, J.GYULAI, A.M.BENITO, M.T.MARTINEZ, W.K. MASER, L.P. BIRÓ - Chem. Phys. Lett. 365 (2002) 338
12. Z. YAO, H.W.CH.POSTMA, L.BALENTS, C. DEKKER - Nature 402 (1999) 273
13. G.E. SCUSERIA - Chem. Phys. Lett. 195 (1992) 534
14. L.P. BIRÓ, G.I. MÁRK, A.A. KOÓS, J.B. NAGY, PH. LAMBIN - Phys. Rev. B66 (2002) 165405
15. PH. LAMBIN, G.I. MÁRK, L.P. BIRÓ: -Phys. Rev. B67 (2003) 205413
16. H. GHIRADELLA - Appl. Opt. 30 (1991) 3492
17. P. VUKUSIC, J.R. SAMBLES, H. GHIRADELLA - Photonics Science News 6(2000) 61
18. L.P. BIRÓ, ZS. BÁLINT, K.KERTÉSZ, Z. VÉRTESY, G.I. MÁRK, Z.E. HORVÁTH, J.BALÁZS, D.MÉHN, I.KIRICSI, V.LOUSSE, J.-P.VIGNERON: - Phys. Rev. E67 (2003) 021907
19. K. KEMPA, B. KIMBALL, J.RYBCZYNSKI, Z.P.HUANG, P.F.WU, D.STEEVES, M.SENNETT, M.GIERSIG, D.V.G.L.N.RAO, D.L. CARNAHAN, D.Z. WANG, J.Y. LAO, W.Z. LI, Z.F. REN: - Nano Letters 3 (2003) 13
20. L.P. BIRÓ, S.D.LAZARESCU, P.A.THIRY, A.FONSECA, J. B.NAGY, A.A.LUCAS, P. LAMBIN - Europhys. Lett. 50 (2000) 494
21. L.P.BIRÓ, R. EHLICH, Z. OSVÁTH, A. KOÓS, Z.E. HORVÁTH, J.GYULAI, J.B. NAGY: - Mat. Sci. Eng. C19 (2002) 3

A tárgyalt témákkal kapcsolatos további anyagok találhatók az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutató Intézet Nanoszerkezetek Kutatása Osztály honlapján: http://www.mfa.ktki.hu/int/nano/