Fizikai Szemle honlap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 2001/10. 322.o.

SIMONYI KÁROLY 1916 - 2001

Simonyi Károly a Budapesti Műszaki Egyetem emeritus professzora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja 2001. október 9-én elhunyt.

1916. október 18-án született Egyházasfaluban egy 10 gyermekes parasztcsalád hetedik gyermekeként. 10 éves koráig a falusi gyermekek életét élte. A falu plébánosa ismerte fel kiváló-képességeit és mindent megtett azért, hogy a gyerek továbbtanulhasson. Levelet írt a család már korábban Budapestre költözött és ott jómódban élő ágához tartozó tagjának, Simonyi-Semadam Sándornak, kérvén, hogy vállalja a tehetséges fiú iskoláztatását. Ő vállalta, ezzel elindult egy magasságokba emelkedő életpálya.

Középiskolai tanulmányai után a Budapesti Műegyetemen 1940-ben gépészmérnöki, egyidejűleg a Pécsi Tudományegyetemen jogi diplomát szerzett.

1940-ben a Műegyetem Atomfizikai Tanszékének tanársegédje lett. A Tanszéket az Egyesült Izzólámpa Gyár alapította Bay Zoltán számára. Nem meglepő, hogy Simonyi Károly külső munkatársként bekapcsolódott a gyárban folyó radarfizika és technika kutatásokba. Ugyanakkor az Egyetemen elkezdték egy Cockroft-Walton-típusú kaszkádgenerátor építését. A fontos alkatrészeket beszerezték, de a háború megakadályozta a gyorsító elkészítését. Az alkatrészek azonban megmaradtak. Katonai szolgálat és hadifogság után ismét az Egyesült Izzólámpa Gyár Kutatólaboratóriumában dolgozott. Aktívan részt vett az 1946-ban világsikert aratott Föld-Hold radarkapcsolat megvalósításában.

1948-tól a Műegyetem soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán egyetemi tanárként magfizikai laboratóriumot alapított, és munkatársaival együtt 1951-ben megépítette az első magyar récsecskegyorsítót, egy Van de Graaff generátort. Ma már talán legendaként hat az az igaz esemény, ahogy a gyorsító működését ellenőrizték. Technikai nehézségek miatt az ionforrást csak a gyorsító alsó részén tudták elhelyezni, a protonoknak felfelé, a nagyfeszültségen lévő gömb felé kellett gyorsulniuk. Simonyi professzor a mérőműszerrel együtt bemászott a gömbbe, elindították a gyorsítót, a felső gömbben levő céltárgyon a megfelelő feszültségnél megjelentek a magreakcióból származó gammasugarak, amelyeket a Simonyi professzor kezében lévő műszer regisztrált. Az első magyarországi gyorsító megépítéséért 1953-ban Kossuth-díjat kapott.

1952-ben Budapestre költözött és vezetésével megalakult a Központi Fizikai Kutató Intézet Atomfizikai Osztálya és a Műegyetem Elméleti Villamosságtan Tanszéke. Mindkét helyen maradandót alkotott.

A KFKI-ba nagyra törő tervekkel érkezett. Egyrészt felszállították Sopronból az első gyorsítót, amely átalakítások után S-1000 néven elektrongyorsítóként működött. (Ezt a gyorsítót a napokban helyezik el a Millenniumi Kiállítás csarnokában.) A Műegyetemen megőrzött alkatrészek segítségével megépült a kaszkádgenerátor (K-800 néven). Segítségével készült el az első gyorsítóra alapozott magfizikai mérés, amelynek eredményeit nemzetközi folyóiratban publikálták. Megkezdődött egy 4 millió voltos nyomás alatti modern Van de Graaff generátor építése is. A munkákat Simonyi munkatársakkal, jól szervezett műhellyel és egy kiváló mérnökkel, Mérey Imrével végezte.

Simonyi professzor egyéni tudományos munkássága ezután a fúziós energiatermelés elvi lehetőségei terén bontakozott ki, cikkeket írt a magneto-hidrodinamika lehetséges felhasználásáról. Ugyanakkor párhuzamosan oktatott a Műegyetem Elméleti Villamosságtan Tanszékén. A tantárgy anyagát könyvekben foglalta össze. Az Elméleti Villamosságtan első kiadása 1952-ben, a Villamosságtan első kiadása 1954-ben jelent meg. Mindkét könyv és több további könyve nemzetközi szinten is rendkívüli sikereket ért el.

1955-ben a Szovjetunió megnyitotta békés célú magfizikai laboratóriumait, felajánlotta az akkori szocialista országoknak, hogy atomreaktort és ciklotront vásárolhatnak. Simonyi a KFKI igazgatóhelyetteseként, Jánossy Lajossal és Pál Lénárddal utazott a Szovjetunióba. Megtekinthettek több laboratóriumot. Az ország vezetése javaslatukra reaktor vásárlásáról döntött, amelyet 1959-ben helyeztek üzembe. Simonyi professzor úgy kívánt hozzájárulni a reaktortechnika magyarországi elterjedéséhez, hogy a szükséges ismereteket egy újabb könyvben foglalta össze. A politika azonban közbeszólt, a könyv sohasem jelent meg.

A lendületes munkát megszakította az 1956-ban kitört forradalom és szabadságharc. A KFKI Forradalmi Bizottsága elnökének választották. Ezért 1957-ben az intézet elhagyására kényszerült, jóllehet vezetése alatt a KFKI-ban semmiféle atrocitás nem történt: Simonyi személyesen garantálta a politikailag esetleg exponált kollégák teljes biztonságát. Mélyen humanista, emberszerető természete miatt nem is cselekedhetett volna másképpen. Mégis, ahogy ő kifejezte, megfagyott körülötte a levegő. 1957. december végén önként elhagyta a KFKI-t. Oda soha többé nem tért vissza, bár később többször hívták. Életének egy eredményes korszaka zárult le. Munkatársai, tanítványai mai napig is folytatják a magfizikai kutatásokat, amelyeket Simonyi professzor 5 év munkájával megalapozott.

Ettől kezdve minden erejét a mérnökök nevelésének, tanításának szentelte. Könyvei átdolgozott kiadásokban jelentek meg és újabb könyveket írt, példatárat szerkesztett. A politika az Egyetemen is utána nyúlt, tanszékvezetői pozícióját két ok miatt 1970-ig sikerült megőriznie. Elméleti Villamosságtan tankönyve nagy sikert aratott a Szovjetunióban is, valamint lelkes párttag hallgatói védték, amíg lehetett. 1971-ben megint megfagyott körülötte a levegő, ő a tanszékvezetésről történt lemondásával kitért az ellene irányuló támadások elől. Beosztott egyetemi tanárként oktatott tovább. 1989-ben vonult nyugalomba.

Egyetemi tanári korszakáról elmondhatjuk, hogy kiemelkedő tudós-tanár volt, aki négy évtizeden át alakította és művei révén ma is alakítja a magyar, az angol, a német, az orosz stb. villamosmérnök generációk szemléletét. A Villamosságtan - Elektronfizika - Elméleti Villamosságtan könyvtrilógia Európa szerte nagy hatást gyakorolt és gyakorol. Ha elméleti kutatásai eredményeit külön dolgozatokban is publikálta volna, akkor cikkeinek listája bizonyára nagyon hosszú lenne.

1971-ben kezdte meg a természettudományos és humán kultúra területével foglalkozó ismereteinek rendszerezését. Megkezdte kultúrtörténeti kutatásait, a humán és természettudományos kultúrák történetének egységes szemléletű tárgyalását. A két kultúrkört átívelő egyetemi előadásait "A fizika kultúrtörténete" című könyvvé fejlesztette, amely hatalmas szintézis, és hiányt pótol a magyar és a világirodalomban. A könyv nemcsak a természettudományokkal foglalkozók figyelmét Fordítja a humán kultúra felé, hanem sok humán műveltségű egyénnek is bemutatja a két kultúra lényegi egységét. "A fizika kultúrtörténete" című könyv három németnyelvű kiadásban jelent már meg, nemrég hagyta el a nyomdát a negyedik magyar átdolgozott kiadás. 2000-ben megjelent "A fizika kultúrtörténete" CD-ROM kiadása és 2001-ben "A magyar fizika kultúrtörténete a 19-ik században" című tanulmánya.

Simonyi Károly munkásságát végül elismerte a magyar állam (Állami díj, 1985, Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje, 1997), a Műegyetem (díszdoktor), Tudományos Újságírók Kamarája (Az év tudósa, 1996, amely az oklevél mellett még azzal is járt, hogy egy csillagot neveztek el róla). 1998-ban Simonyi Károly munkásságát a Magyar Nemzeti Örökség részévé nyilvánították. 2000 májusában a Magyar Tudományos Akadémia 175 éves fennállásának évében az Akadémia legnagyobb elismerését, az Akadémiai Aranyérmet kapta meg. Simonyi professzor egészségi állapota miatt nem tudott a Közgyűlésen személyesen részt venni. Az érmet nevében idősebb fia, Charles Simonyi, a Microsoft cég főmérnöke, a Word Processor megalkotója vette át. Simonyi professzor köszönetét hangszalagról hallgathattuk:

Befejezésül engedjék meg, hogy saját könyvemből idézzek. "Az 1920-as évek végén vagyunk, egy fizikus kongresszuson vagy húsz Nobel-díjas, Nobel-díj-várományos fizikus társaságában. Közöttük a huszonévesek, izmosak, öntudatosak, tehetségesek, rámenősek: Heisenberg, Pauli, Dirac és a többiek. Még az ereje teljében lévő Einsteint is lehurrogják. A fénykép hátterében ül három fáradt, egyéni tragédiáktól gyötört öregember, Madame Curie, Planck és Lorentz. Az induló huszadik század három nagy géniuszának a képét nézve nem szellemük fölénk tornyosuló nagyságának nyomását érezzük, hanem esendő emberi voltukat látva, csodálatunk mellé szeretetünk is társul."

De mit kezdjünk egy esendő, hétköznapi öregemberrel, aki legfeljebb egy kissé lelkesebb és munkabíróbb, mint az átlag. Akinek szelleme így nem is tornyosulhat nyomasztóan fölénk, tehát nem is csodálhatjuk. De szeretetünket kiérdemelheti. Ezt éreztem a díj odaítélésénél, és ezért a szeretetért mondok köszönetet. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Charles Simonyi a Simonyi család nevében felajánlást tett. Ez az alapja a Charles Simonyi Kutatói Ösztöndíj rendszernek, amely az "Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért" keretében az Oktatási Minisztérium és Magyar Tudományos Akadémia egyetértésével működik.

Eredményekben különlegesen gazdag élet ért véget Simonyi professzor halálával. Sokan köszönhetünk neki mérhetetlenül sokat. E sorok írója is.

Keszthelyi Lajos
Szegedi Biológiai Központ


SlMONYI KÁROLY magyar nyelvű könyvei

Villamosságtan - Akadémiai Kiadó, Budapest, az 1. kiadás két kötetben jelent meg, az első 1954-ben, a második 1957-ben, az 5. kiadás 1983-ban jelent meg
Elméleti Villamosságtan
- Tankönyvkiadó, Budapest, Az 1. kiadás 1952-ben, a 11., átdolgozott kiadás 1991-ben jelent meg, a 12., átdolgozott kiadás 2000-ben ZOMBORY LÁSZLÓ társszerzőségével jelent meg
Elektronfizika -
Tankönyvkiadó, Budapest, az 1. kiadás 1965-ben, az 5., javított kiadás 1987-ben jelent meg
Elméleti Villamosságtan Példatár - FODOR
GYÖRGY és VÁGÓ ISTVÁN társszerzőségével, Tankönyvkiadó, Budapest, az 1. kiadás 1967-ben, a 4., javított kiadás 1989-ben jelent meg
Az Információtechnika Fizikai Alapjai - Elektronfizika -
CSURGAY ÁRPÁD társszerzőségével, Mérnöktovábbképző Intézet, Budapest, 1997
A Fizika Kultúrtörténete -
Gondolat Kiadó, Budapest 3 kiadásban: 1978, 1981, 1986, Akadémiai Kiadó, Budapest 4., átdolgozott kiadás A Fizika Kultúrtörténete - a kezdetektől a XX. század végéig (CD-ROM) - Teletrió Kft. - BioDigit Kft., Budapest, 2000.
Magyar-Kínai Elektrotechnikai
Szótár-Tankönyvkiadó, 1962
A Magyarországi Fizika Kultúrtörténete. XIX. Század-
Természettudományi Közlöny, 132. évf. 1. különszáma, 2001.

Idegen nyelven megjelent könyvei
Grundgesetze des Elektromagnetiscben Feldes -
VEB Deutsches Verlag der Wissenschaften, Berlin, 1963
Physikalische Elektronik - B.
G. Teubner Verlag, Stuttgart, 1972
Theoretische Elektrotechnik -
1.-9. Aufl. VEB Deutscher Verlag der Wissenschaften, Berlin, 1966, 10. Aufl., Verlag Johann Ambrosius Barth, 1993
Foundation of Electrical Engineering -
Pergamon Press, Oxford, 1964
Kulturgeschichte der Physik -
Akadémiai Kiadó, Budapest - Urania Verlag, Leipzig 1990
Kulturgeschichte der Physik, von den Anfangen bis 1990
- 2.; durchges. und erg. Aufl. Verlag Harri Deutsch, Frankfurt am Main - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1995, 3., durchges. Aufl. Verlag Harri Deutsch, Frankfurt am Main, 2001
Teoreticseszkaja Elektrotechnika -
Izd. Mir, Moszkva, 1964
Fizicseszkaja Elektronika -
Izd. Energija Moszkva, 1977
Elektrotehnica Teoretică-Editura
Tehnică, Bucureşti, 1974