Fizikai Szemle honlap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 2001/7. 219.o.

KISS DEZSŐ 1929 - 2001

Nehéz elhinni, hogy már nem vagy közöttünk Dezső. Örökké mozgó személyed, akinek mindenkihez volt egy kedves szava, aki minden igazságtalanság ellen harcba indult, az életszerető kolléga, a barát, elment közülünk. Életpályád végig a KFKI-hoz kötődött, és kötött Téged is. 1951-ben, az alapítás után néhány hónappal léptél be az intézetbe, Te voltál legtovább velünk az alapítók közül.

Kiss Dezső kezdetben Jánossy Lajos aspiránsaként dolgozott, 1955-ben szerzett kandidátusi fokozatot a müonok élettartamának meghatározásából. A KFKI megszervezésének éveiben, széleskörű szakirodalmi tapasztalatok nélkül tervezte meg és hajtotta végre a kísérleteket, elsőként valósította meg itthon a késleltetett koincidencia-módszert.

Az 1950-es évek végén a frissen létesült reaktor mellett neutronfizikával kezdett foglalkozni, ezt a témát folytatta 1960-63 között Dubnában is. A dubnai intézet szerelmévé vált, attól kezdve lelkesen dolgozott azon, hogy mind több magyar fizikus látogathasson el az akkor korszerű intézetbe. 1966-ban lett nagydoktor, ezután Koppenhágába, a Bohr Intézetbe került. Főképp neutron-, gamma-reakciók kísérleti vizsgálatával foglalkozott, munkatársaival a magspektroszkópiának a magreakciókkal határos területét művelte. A KFKI kutatóreaktoránál szögkorrelációs technikával spin és multipolaritás értékeket határoztak meg és izomér hatáskeresztmetszet viszonyokat mértek. Az unikális dubnai impulzusreaktornál a magreakció mechanizmusokkal foglalkoztak, megállapították, hogy a közbenső mag és a direkt reakció mechanizmus között nincs interferencia, felső határt adtak meg a direkt befogás járulékára. Neutronfizikai kutatásainak méltó lezárása az általa szerkesztett és részben írt "Neutronfizika" című monográfia (Akadémiai Kiadó, 1971).

Figyelme később a nagyobb energiák felé fordult, 1970-től a részecskefizika csodái kötötték le. Először a 76 GeV-os szerpuhovi gyorsítónál kísérletezett, kaonok és pionok keletkezését, bomlásait mérték, majd a neutrinók rejtélye babonázta meg. 1975-től egy évig a CERN-ben egy neutrínókísérlet előkészítésében vett részt, kalorimétert tervezett és tesztelt. Dubnai igazgatóhelyettesként kezdeményezte, hogy Dubna és Szerpuhov közösen építsen egy nagy neutrínódetektort. 1984-től a Bajkál-tónál szovjet-német-magyar együttműködésben kezdett neutrínódetektálási kísérletek aktív előkészítője és részese volt. A mérések célja a rendkívül nagy energiájú, kozmikus eredetű neutrínók asztrofizikai és magfizikai jellemzőinek tanulmányozása. A neutrínók észlelésére a neutrínók és az atommagok kölcsönhatásakor fellépő Cserenkov-sugárzást használták fel, a fényt víz alatti fotoelektron-sokszorozók sokasága észleli. Az első méréssorozatban mágneses monopólust kerestek, felső korlátot adtak meg a monopólusok gyakoriságára. A Bajkál-tavi kísérletek mellett később bekapcsolódott az olaszországi Gran Sasso alagútban folyó neutrínófizikai vizsgálatokba (Borexino) is.

A részecskefizikát és a magfizikát nemcsak saját munkájában egyesítette, első vezetője lett a KFKI-ban kialakított részecske- és magfizikai kutatási területnek, ebből nőtt ki a mai MTA KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet. Bábáskodott a hazai űrkutatások megszületése mellett is. A CERN-ben töltött kutatóév után nem sokkal a dubnai Egyesített Atommagkutató Intézet aligazgatója lett. 1979-ben a KFKI főigazgató-helyetteseként folytatta vezetői-kutatói tevékenységét. 1976-ban az MTA levelező tagnak választotta, 1985-től rendes tag. Majd ismét Dubna, 1989-92 között ő az első külföldi főigazgatója az EAI-nak.

Lelkesen és szívesen tanított 1957-től az ELTE Atomfizikai Tanszékén. Magfizikát, neutronfizikát, magtechnikát és részecskefizikát adott elő, atommagtechnikai és kísérleti részecskefizika témájú tankönyveket írt.

Szenvedélyes ismeretterjesztő volt. Szívesen tartott előadásokat, sok ismeretterjesztő cikket írt a szívéhez közelálló témákról, munkatársait is erre buzdította. A részecskék világát még képregényben is népszerűsítette (A nagy vadászat, Gondolat, 1989). Hosszú időn át vezető szerepet töltött be a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Országos Fizikai-Meteorológiai Választmányában. A TIT Bugát Pál-díjjal, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Prométheusz-éremmel ismerte el tevékenységét.

Számtalan hazai és nemzetközi tudományos testület tagjaként dolgozott, többek között titkára volt a IUPAP "Physics for Development" bizottságának. Elnöke volt a IUPAP magyar nemzeti bizottságának, részt vett az UNESCO és az ICSU magyar nemzeti bizottságainak munkájában. 1993 és 1999 között elnöke volt az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak. A társulat később tiszteletbeli elnökévé választotta. Elnöke volt az MTA Fizikai és a Matematikai Tudományok Osztálya Fizikai Bizottságának. Mindig lelkesen és harcosan védte az alapkutatások érdekeit, bárkivel harcba szállt, ha úgy érezte, bántják a fizikát. Ugyancsak a szívéhez közelálló tudománypolitikai kérdés volt a nemzetközi tudományos együttműködés lehetőségeinek megteremtése, fellépett a gátló tényezők felszámolásáért. Dubnában sikeresen kezdeményezte az EAI és a CERN közt az együttműködés megteremtését. Az Akadémia közgyűlésein tett felszólalásai élményszámba mentek. Kétszer is kitüntették Akadémiai Díjjal.

Mindig maradt ideje, hogy ember legyen, derűs, közvetlen, pertuban mindenkivel, az életszeretet helyi szimbólumaként. Nemcsak az embereket kedvelte, az állatoknak is nagy barátja volt. Afi kutya történetei legendaszámba mentek kollégáinál. Alapító tagja, hosszú éveken át elnöke volt a Magyar Országos Állatvédő Egyesületnek, majd az utódszervezet, a HEROSZ elnökségi tagja. Elévülhetetlen érdemeket szerzett az állatvédő mozgalom újraindításában, fejlesztésében, a magyar mozgalom nemzetközi kapcsolatainak kiépítésében.

"Neutronok, neutrínók, KFKI, Dubna, közélet" - így jellemeztük nemrégiben Dezsőt a Fizikai Szemle hasábjain. Bár ezek megmaradnak, de nélküled, Dezső, már egyik sem az, ami tegnap volt.

Búcsúzom Tőled, és búcsúzunk mindannyian, kollegáid, barátaid és tanítványaid, az intézetben és az egyetemen. Nyugodj békében.

Szegő Károly, Jéki László

______________________

A megemlékező írás alapja Szegő Károlynak a július 10-i temetésen elmondott búcsúztatója.