Fizikai Szemle honlap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 2000/11. 412.o.

WIGNER JENŐ DÍJ

A Magyar Tudományos Akadémia és a Paksi Atomerőmű részvénytársaság 1999-ben Wigner Jenő Díjat hozott létre. A díj odaítélésére illetékes Wigner Szakkuratórium az Arany János Közalapítvány keretében működik.

A 2000. évben a Wigner Jenő Díjat GYIMESI ZOLTÁN, a KFKI Atomenergia Kutatóintézetének nyugalmazott igazgatója kapta iskolateremtő és alkotó munkásságának elismeréseként. Gyimesi Zoltán meghatározó szerepet játszott abban, hogy Magyarországon az atomenergia békés felhasználása a nemzetközi elvárásoknak megfelelő, biztonságos körülmények között történik. Kigondolója volt egy sor olyan kutatás-fejlesztési programnak, amely ezt a célt segítette elő.

A díjat 2000. november 3-i Tudomány Napi díszünnepségen a Magyar Tudományos Akadémián adták át. Ezt követően a Paksi Atomerőmű fogadást adott a kitüntetett tiszteletére, aki betegsége miatt sajnos nem vehetett részt az ünnepségen.

Gyimesi Zoltán a magyar atomenergetikának úttörője és mind a mai napig meghatározó alakja 1989-ben történt nyugalomba vonulásáig a KFKI Atomenergia Kutatóintézet igazgatója volt. Hosszú időn keresztül megbecsült és szeretett vezetője és kezdeményezője volt sok fontos programnak, de tanácsait, mindig megfontolásra méltó véleményét ma sem nélkülözhetjük.

Gyimesi Zoltán a magyar atomenergetika születésének idején került a KFKI-ba, ahol első munkája az első magyar nukleáris létesítmény, a Budapesti Kutatóreaktor üzembe helyezésében való részvétel volt. Ezt követően az ő kezdeményezésére jöttek létre, elsőként a kutatóreaktor tartalék fűtőelemeinek felhasználásával a kritikus rendszerek (ZR-1, ..., ZR-5). A kritikus rendszerek felépítése, üzemeltetése és az azokon végzett kísérletek végrehajtása jelentette a magyar kísérleti atomtechnika létrehozását. Ezekben az időkben tanulták a szakmát, a KFKI későbbi reaktorfizikusai és reaktortechnikusai, valamint sok más magyar szakember, köztük a paksi atomerőmű több későbbi felső vezetője is. Gyimesi Zoltán később sem szakadt el a kuratóreaktoros szakmától: 1986-tól 1989-ig igazgatóként ő felügyelte a reaktor rekonstrukcióját.

Gyimesi Zoltán a hatvanas években a norvégiai Kjeller intézetben töltött tanulmányútja során bekapcsolódott a NORA projekt munkájába. Ennek során felismerte, hogy egy a NORA-hoz hasonló, átfogó és széleskörű reaktorfizikai kísérleti kutatási program a VVER típusú atomreaktorokra vonatkozóan is feltétlenül szükséges. Nyilvánvaló volt, hogy ilyen programot Magyarországon csakis nemzetközi együttműködésben lehet elképzelni. Gyimesi Zoltán érdeme, hogy a nemzetközi fórumokon elérte egyrészt hogy ez a program létrejöjjön, másrészt, hogy Magyarországon jöjjön létre annak bázisa, a ZR-6 kritikus rendszer. A ZR-6 felépítése Gyimesi Zoltán hihetetlen munkabírása és szervezőképessége folytán igen gyorsan történt, hiszen az 1971-ben megszületett döntést követően a ZR-6 1972. november 28-án vált kritikussá. Gyimesi Zoltán aki döntő szerepet játszott nemcsak a kísérleti berendezés felépítésében hanem az arra épülő tudományos program kidolgozásában is, az első kritikussági kísérlet során személyesen töltötte be a ZR-6 operátorának szerepét. A későbbiekben is mindig figyelemmel kísérte a kísérletek menetét, közvetlen kapcsolatban volt a kutatókkal, ha nehézségeket tapasztalt mindig segített, a legapróbb ügyekben is. A hetvenes években a ZR-6 kritikus rendszeren végzett kísérletek egy olyan fizikusgeneráció felnövését tették lehetővé, akik a gyakorlatban hasznosítható, érdemi reaktorfizikai kísérleti munkát végezhettek és akik jelentős nemzetközi tapasztalatra tehettek szert. Ebben az időszakban, jórészt a ZR-6 célprogram folytán, a magyar reaktorfizika nemzetközi tekintélye igen jelentős volt. Ezen eredmények elismeréseként 1978-ban Gyimesi Zoltán Szabó Ferenccel és Szatmáry Zoltánnal közösen Állami Díjat kapott. A ZR-6-on végzett kísérletek eredményei már az Akadémiai Kiadónál megjelent összefoglalók alapján is jelentős nemzetközi visszhangot váltottak ki, de igazi rangjukat akkor kapták meg, amikor (1996) ezek egy része bekerült az OECD ICSBEP (International Criticality Safety Benchmark Evalution Project) eredményei közé, így ezek a világ valamennyi reaktorfizikusa számára mértékadó számítás hitelesítési eredményekké váltak, amelyek tényleges felhasználásáról tudomásunk van Argentínától Indiáig. Jelenleg folyik egy másik OECD projekt, amelynek során az eredmények további része is hasonló szerepet kap. Túlzás nélkül állítható, hogy a ZR-6 program a magyar atomenergetikai nemzetközileg legjelentősebb tevékenysége. Mindehhez hozzá lehet tenni, hogy a ZR-C program indulása olyan időszakra esett, amikor a magyar atomerőmű felépítése késlekedett, tehát a program elindításához a magyar atomenergetikai létjogosultságába vetett igen erős hitre volt szükség.

Gyimesi Zoltán mindig alapvető célként kezelte a kutatási eredmények közvetlen atomerőművi alkalmazását, ennek során több olyan programot kezdeményezett, ami a paksi atomerőmű valamely aktuális fejlesztéséhez kapcsolódott. Ezek a fejlesztések rendre megtörténtek, azaz a programok sikeresek voltak, így Gyimesi Zoltán jelentős mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a paksi atomerőmű a hasonló atomerőművek átlagánál biztonságosabb legyen. Valamennyi általa kezdeményezett paksi program felidézése meghaladja ennek az írásnak a terjedelmét, ezért csak kettőt idézünk fel, mindkettő a számítástechnikához kapcsolódik. Gyimesi Zoltán igen korán felismerte a számítástechnikán alapuló ember-gép kapcsolat kiemelt jelentőségét az atomtechnikában. Biztatására jött létre az az intenzív számítástechnikai tevékenység, amely később a paksi atomerőmű zónamontírozó rendszerének kifejlesztésére vezetett. Ez a ma már üzemi rendszerként kezelt struktúra nagyon fontos hozzájárulást ad az atomerőmű operátorának korszerű tájékoztatásához. A másik rendkívül fontos program a reaktor szimulátorok létrehozására irányult. Az atomerőművi szimulátor az operátorok képzésének és szinten tartásának egyaránt elengedhetetlenül fontos eszköze. Gyimesi Zoltánnak döntő szerepe volt abban, hogy az első paksi teljes léptékű szimulátor finn-magyar együttműködésben úgy jöjjön létre, hogy az a legkorszerűbb számítástechnikai eszközöket használja. Ennek megvalósítása a nyolcvanas években érvényes kelet-nyugat közötti számítástechnikai szakadék idején nem mindennapi feladat volt. A paksi programok sikeres végrehajtásának eredménye nemcsak a megvalósult berendezésekben, eljárásokban testesül meg, hanem abban a jó kapcsolatban is, ami az atomerőmű és a kutatóintézet között létrejött. Ennek jelentőségét nem szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen ez á kapcsolat a magyar atomenergetika jó színvonalának biztosítéka. A jó kapcsolat kialakulásának döntő eleme volt Gyimesi Zoltán személyes szakmai tekintélye.

Gyimesi Zoltán, miként látjuk, igen sokféle kutatási, alkalmazási tevékenységet kezdeményezett és vezetett, de életművének legfőbb eredménye nem ez, hanem az, hogy egy olyan szellemiségű kutatóintézetet alakított ki, amely egyaránt alkalmas kutatási és alkalmazási feladatok végrehajtására. E két tevékenység igen ritkán fér meg egy házban, ezért ennek részletei bizonyára megérdemelnek néhány mondatot. Más munkastílust, gondolkodásmódot és egészen más személyes ambíciókat tételez fel ez a két terület. Gyimesi Zoltán vezetési stílusával elérte, hogy mind két terület kiváló képviselői az intézet keretei között keressék céljaik megvalósulását, sőt ennek során együtt is működjenek. A magyar atomenergetika jó működésének előfeltétele e két terület ötvözése, hiszen színvonalas kutatás nélkül nincs színvonalas fejlesztés, fejlesztő tevékenység nélkül viszont a kutatás könnyen mellékvágányokra kerülhet, hiszen kontroll nélkül marad és nem is finanszírozható. Nagy országok megengedhetik maguknak a két terület külön szervezését, de a kis Magyarországon csak az egységes kutatás-fejlesztésnek lehet létjogosultsága.