Fizikai Szemle honlap |
Tartalomjegyzék |
Fizikai Szemle 2000/10. 348.o.
Tar Domokos
Hombrechtikon, Svájc
Érdeklődéssel olvastam Papp Zoltán és Pappné Pataki Anikó cikkét: “Mit tehetnénk a fizika-attitűd megjavításáért?" (a Fizikai Szemle 2000/7.) A szerzők kompetensek ezen a területen (munkahelyük: a debreceni Egyetem és a hajduszoboszlói általános iskola). Statisztikus felmérés alapján, deduktív módon nyilvánvalóvá teszik, hogy miért nem annyira kedvelt a fizika a tanulók körében. Mert komolyabb, mélyebb gondolkodást igényel! Javaslatot tesznek a tanároknak: Több kísérletet bevinni az iskolába. A gondolkodásmódot kell kifejleszteni amitől nagyban függ az attitűd (hozzáviszonyulás). Én is vallom ezeket.
Itt kiegészítésképpen a fizika-attitűd kifejlesztésének egy másik módszerére szeretném felhívni a figyelmet. A szülők és a környezet szerepét az attitűd kialakulásában én legalább olyan fontosnak tartom, mint a tanárok hozzájárulását. A következőkben mindenütt a rövidség kedvéért fizika-attitűdöt írok, de természettudományos attitűdöt értek alatta, tehát fizika, kémia, biológia, orvostudomány stb.
Nos, a gyerek abból tanul legtöbbet, amit saját maga csinál. Kisgyerek korban a gyerekek szeretnek utánozni, megismételni, amit látnak. A fiatalok egyéni tevékenységét a szülőknek vagy a környezetnek kell elősegíteni. Ha csak lehet, rendezzenek be maguknak egy hobbisarkot, termet, felszerelve szerszámokkal, műszerekkel. Így a gyerekek játszva megtanulják és az érdeklődésüket felkelti az anyagtudomány, az anyagok viselkedése, természetfolyamatok lezajlása, gépek működése. Jó ha a kisfiú vagy kisleány egész korán megismeri az anyagokat: például többféle fa van, különböző színnel, struktúrával, keménységgel, hajlékonysággal, megmunkálhatósággal. Különbözik a vas az acéltól, az alumíniumtól, a réztől, a bronztól. Megmunkálhatóságuk is teljesen különböző. Később rájön a gyerek, miért vág a fűrész, reszel a reszelő stb.
Az a gyerek, akinek 8 éves korában alkalma volt felnyitni az apja rádióját, csupán azért, hogy megtudja, miként lehetséges, hogy emberi hang jön ki belőle, mert hiszen az lehetetlen, hogy ember legyen eldugva benne, észreveszi a lapos vékony rézszalagokat, üvegcsöveket, tekercset, forgó lemezeket és valami fekete kartontölcsért. Csak ez lehet az, ami beszél, mert kaparásra furcsa hangol ad. Ez a gyerek az ilyen élményt sosem felejti el. Megtanulja tisztelni a Természetet, mint nagy titkot. Így alakul ki a természettudományos attitűd.
Az a gyerek, aki hetek munkájával elkészíti az első modellrepülőgépét, az megtanulja az ólomgolyók elhelyezésével, hogy mi a súlypont, a tehetetlenség, a forgatónyomaték, az egyensúly, a felhajtóerő, a sztatika, a dinamika, a Reynold-szám, a Kármán-féle örvények. Egyszer azonban megtapasztalja a légturbulenciát is, ami megfordítja a repülőgépét és földhöz csapja. Ez a gyerek játszva megtanulja a fizikát, azt nem tartja nehéznek, kialakul a jó fizika-attitűdje.
Az a gyerek, aki rajzos utasítás alapján megépíti az első távcsövét és meglátja a Jupiter holdjait és bepillant a Hold krátereibe, az azt mondja: csodálatos!
Vagy az a fiatal aki könyvutasítás alapján egy ólomszulfid kristályból, egy tűből, egy tekercsből, esetleg egy forgó kondenzátorból és egy fülhallgató segítségével rádiót tud csinálni (elem nélkül), azt lenyűgözi a Természet csodája, szépsége. Ahogyan élettelen anyagokból emberi hangot varázsol ki, ami messzi távolból jön, ennek varázsa van és maradandó élmény lesz.
Az a fiatal, aki írásos utasítás alapján saját kezűleg készít egy egyszerű elektromotort, azt transzformátor hiányában 110 V-os hálózatból sorba kapcsolt lámpán keresztül bekapcsolja és az igen gyorsan elkezd forogni, az tisztelettel megáll a fizika előtt. Örül, mert őneki ez sikerült.
A jó fizikai attitűddel rendelkező fiatalokat az áltudományok sem tudják befolyásolni.
Körülbelül 1950-ben, a Kecskeméti Katona József Gimnázium fizikai szertárában délutánonként fizikai kísérleteket végeztünk (fakultatívan, fizikatanárom Enyedi István megbízásából, de az ő felügyelete nélkül, 16 évesen). Már akkor az volt a tapasztalatom, hogy ugyan ezek a foglalkozások igen jók, de a fizika-attitűd kialakulása már fiatalabb korban megtörténik. Apám tanító volt és többször mondta: “Az ország sorsa a tanítók és nevelők kezében van." Én ehhez még hadd fűzzem hozzá: de a szülők és a társadalom (a mindenkori hatóságok) kezében is van!
Azt hiszem, sok példát lehetne arra felhozni, hogy nagy fizikusainknak már fiatal korukban felszerelt műhelyeik, laborjaik voltak. Jedlik Ányos egész életében saját maga készítette, vette és gyűjtötte a fizikai berendezések sokaságát. Sok találmánya is volt (F.Sz. 1995/12.) Selényiről olvastam valahol, hogy fiatal korában a családban műhely volt. Praktikus ember lévén a fénymásolón kívül sok találmánya volt, több új mérőműszert fejlesztett, nem beszélve alapvető fizikai kísérleteiről. Szilárd Leó fiatalkorában kísérletezett, készített drótnélküli távírót is a házon belül.
Békésy György 16 éves korában egy svájci finommechanikai műhelyben tanult, dolgozott, aminek a nagy hasznát később is emlegette. Gábor Dénesnek 15 éves korában saját laborja volt, abban kísérletezett a drótnélküli távíróval, röntgensugárral és rádióaktivitással. Később is rendszeresen kapott elektronikai-fizikai kutatási feladatokat.
Hol kell javítani?
Magyarország az általános és középiskolai fizikaversenyek szempontjából világviszonylatban is elsők között áll. Ahol nagy a hiány, az a műhelyek, laboratóriumok széleskörű elterjedése. Ha a városok, községek arról gondoskodnak, hogy minden városban, községben legyen egy, a lakosság számára ingyenes asztalos, fémfeldolgozó, hegesztő, elektronikai műhely stb., könyvtárakkal ellátva, ahol szakemberek irányítása mellett mindenkinek alkalma van tanulni, valamit elkészíteni, megjavítani, akkor a fiatalok fizikai attitűdje is meg fog változni. Kell őket támogatni a hobbijukban. Mindenféle témájú önképzőkörök széleskörű elősegítésében.
A középiskolás diák csak passzívan tudja nézni a tanári kísérleteket - ha egyáltalán van - mert nem fér hozzá saját maga az órák alatt.
Megjegyzés: Svájcban sok községben ingyenes asztalos, fémfeldolgozó, hegesztő stb. műhely áll rendelkezésre, ahol szakemberek felügyelete alatt mindenki tanulhat. Ezen kívül sok fizetéses tanfolyam is rendelkezésre áll mindenféle irányban.
Az utóbbi 20 évben világszerte divat lett az úgynevezett “workshops" organizációja. Nos, ez is műhelyt jelent, ahol szakemberek összegyűlnek azzal a céllal, hogy fejlesszenek ki valamit, valami eredményt mutassanak fel.
Műhelyfoglalkozás alatt értem azt a készséget, hogy az egyének a legkisebb befektetés mellett valamit rendbehozzanak, megjavítsanak. Azok a felnőttek, akiknek jobb a fizika-attitűdjük, hajlamosabbak valaminek a megjavítására, rendbehozatalára. Csak úgy lépünk a fejlődés útjára, ha a hibákat nem csak észrevesszük, hanem törekszünk annak megjavítására, kiküszöbölésére is.
Ne feledjük el, hogy a legtöbb új találmány a hibák észrevételéből, a hibakeresésből és a régi dolgok megjavításából adódott. Ez érvényes bármilyen elméletre is. Például Bolyai észrevette az euklideszi axiómák hibáját.
Műhelyek hiányosságának jelei
Jedlik forgonyából nem lett elektromotor. Selényi elektrográfjából nem lett fénymásoló gép. Valószínűleg még sok példát lehetne a jelen időből is felhozni. A jó ötlet, a prototípus nem elegendő. A fejlesztéshez és gyártáshoz, hasznosításhoz műhelyek, ipar is kell. Olyan emberek sokasága kell, akiknek pozitív a fizika-attitűdjük. Engedjék meg, hogy állításom alátámasztására felsoroljak néhány példát, amelyek a műhelyek hiányosságára utalnak:
- A Szabadsághíd pesti hídfőjénél, a 2-es villamos aluljárójában mindenütt hiányoznak a feliratok: ki hová, milyen irányba menjen.
- Egy pesti kórház orvosi rendelőjében, a falon nem működik a jelzőlámpa, az áramvezeték drótjai fenn szabadon lógnak. Vajon mióta?
- A bérházak bejáratánál a lakók névsorának felirata kívánságokat hagy maga után.
- Budapesten a 23-as busz ajtói nem zárnak jól. Ennek következtében a busz saját kipufogógáza bejön a buszba, már évtized óta.
- A 41-es villamos megengedett sebessége Budaörsön körülbelül 2 km-es szakaszon csak 25 km/óra, mert a vágányok rosszak. Ez körülbelül 30 éve van így.
- Sok budapesti vendéglő WC-állapotáról itt felesleges beszélni.
Ha nincs is pénz valami újat venni, de legyen erőnk és eszünk azt megjavítani, és akkor ráléptünk a fejlődés útjára!
Az ország “felemelkedése"
Az utóbbi időben sok szó esett a Fizikai Szemlében (is) az ország “felemelkedéséről". Nos, ez nagyon régi probléma és a jövőben is meglesz. Szerintem azonban az ország felemelkedése szorosan összefügg a természettudományos attitűd megjavulásával. Ehhez hozzátartozik a széleskörű műhelyek létezése és kialakítása, amivel egyenesen arányos az ország produktivitása, életszínvonala a nemzetközi versenyben. Ez pedig az agyelszívás (braindrain) csökkentését is jelenti.
Ahogy Magyarországon a fizikai versenyeket tömegmozgalommá tették, ugyanúgy a fiatalok műhely-, laborellátását is tömegmozgalommá lehet tenni. És ez meg fogja hozni a gyümölcsét: az ország “felemelkedését".
Heti óraszám a középiskolákban
Az én időmben a Kecskeméti Katona József Gimnáziumban csak délelőtt jártunk tanításra. Ritkán előfordult délután egy óra. Heti 26 óránk volt, szombaton is volt tanítás, amit pedagógiai szempontból jónak tartok. Délután szabadok voltunk. Volt idő a saját, kreatív munkára, önképzésre.
A jövő társadalom
Egyre inkább függünk a nyersanyagoktól: olaj, szén, atomenergia felhasználásától, a körülöttünk lévő gépektől, műszerektől, computerektől, az orvostudománytól, a gyógyszerek mellékhatásainak megértésétől. Ezért igen fontos a természettudományi attitűd megjavítása.
A jövőben fontos demokratikus döntésekre lesz szükség: atomenergia, klímaelmelegedés, ózonlyuk stb. (utalok Marx György cikkeire). Egy passzív TV-társadalom kialakulása csak káros lehet. Az emberiség számára tornyosodó problémák és döntések várnak, anélkül, hogy azok megoldására utak mutatkoznának.
Ezért is szükség van egy egészséges természettudományos attitűd kialakulására.