Fizikai Szemle honlap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 2000/6. 193.o.

GÁBOR DÉNES CENTENÁRIUMA

Marx György
Eötvös Egyetem Atomfizikai Intézete

Gábor Dénes 1900. június 5-én született a Városliget közelében (Rippl-Rónay utca 25. alatt), alig pár perc járásra KoestlerArtur és Szilárd Leó szülőházától. Az a századforduló nagyon termékeny korszak volt, ekkor születtek fent említett híres barátai is, akik útja szintén Nyugatra, Angliába vezetett. Közép-Európa politikai viharai miatt Gábor Dénes személyes kapcsolata szülőhazájával életének első két évtizedére és utolsó két évtizedére korlátozódott.

Gábor Dénes családja északkeletről érkezett. Édesapja Egerben született. Hatéves fiának Edisonról mesélt és Vernét olvasott föl. Együtt nézték meg a Deutsches Museumot Münchenben. Otthon Dénes több nyelvet tanult. (Angolul, franciául, magyarul, németül és olaszul is beszélt.) Szeretett teniszezni, muzsikát hallgatni, operába járni. Idős koráig szívesen énekelt operaáriákat és magyar dalokat. (A holográfia ötlete is teniszpályán született egy húsvéti vakáció alatt.) A Markó-utcai Reálgimnáziumba járt, ott a matematika- és fizikaórákon legtöbbször tanára előtt járt, mert apja szívesen megvásárolt minden szakkönyvet, amit gimnazista fia kért. A 15 éves fiúnak otthon külön laboratóriuma volt, ahol a mikroszkóp felbontóképességét, drótnélküli távírást és a Rötgen-sugarakat tanulmányozta. 1918-ban beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre, gépészmérnök szakra.

De a tizenéves Gábor Dénesnek megadatott, hogy megtapasztalja, miként történik a történelem a pesti utcákon. Olyan ország állampolgára volt, amely hadat üzent, azután elveszítette az 1. világháborút. Budapesten a királyság bukása, köztársasági forradalom, a kommunista hatalomátvétel, idegen katonai megszállás és ellenforradalom egy éven belül követte egymást őrjítő sorozatban. Milyen jó iskola egy tizenéves fiú számára, hogy megtapasztalja a felnőtt alapigazságok elhalványulását néhány hét alatt! Meg kellett szokni az önálló gondolkozást, hogy előre láthassa a jövőt, mert az a túlélés föltétele. A magyar politika alakulása arra ösztönözte Gábor Dénest, hogy kövesse magyar kortársai, Neumann János, Szilárd Leó, Wigner Jenő példáját: 1921-ben Berlinbe ment továbbtanulni. Visszaemlékezése szerint a Berlini Műegyetem Charlottenburgban nem nagyon adott neki újat ahhoz képest, amit a pesti iskolákban és könyvekben tanult. Annál jobban élvezte a Berlini Tudományegyetem fizikaszemináriumait. Felejthetetlen maradt számára Einstein szemináriuma a statisztikus fizikáról (1921-1922), amit Szilárd Leó kezdeményezett. Önéletrajzában Gábor ezt írta:

- Mikor végre megkaptam mérnöki diplomámat (1924), apámat megkértem, hogy további két-három évig megkapjam az ő anyagi támogatását, mert le szeretnék doktorálni. Ezt apám megköszönte! A budapesti középosztályban a tanulás ilyen nagyfokú respektusa szolgál valószínű magyarázatul arra, hogy miért van annyi jó magyar természettudós.

Doktori értekezésének témáját sajátmaga választotta. Magasfeszültségű hálózatokban komoly problémát jelentenek a rövid elektromos tranziens lökések. Ezeket Gábornak egy gyors oszcillográffal sikerült regisztrálnia.

1928 egyik délutánján Gábor Dénes és Szilárd Leó a berlini Café Wienben üldögélve az új kvantummechanikáról és az elektron hullámtermészetéről beszélgettek. Szilárd a következő kérdést tette föl: egy elektronnyalábot föl lehet-e gyorsítani olyan v sebességre, hogy a h/mv képlet szerint kiszámított hullámhossza elég rövid legyen szerves molekulák szerkezetének láthatóvá tételére? Gábor így válaszolt:

- Élő anyagot nem lehet vákuumba helyezni károsodás nélkül, és az intenzív elektronbombázás egyébként is mindent kátránnyá égetne. - Évekkel azután megjegyezte: - Ki mert volna arra gondolni, hogy a visszamaradó salakanyag nem csak a mikroszkopikus anyag szerkezetét őrzi meg, de még a szerves molekulák alakját is!

Idősebb korában Gábor Dénes fájlalta, hogy az 1920-as években kihagyta az elektronmikroszkóp fölfedezését. 1944-ben azután kitűnő könyvet írt az elektronmikroszkópról.

Hitler 1933-ban került hatalomra Németországban. Gábor szerződése a Siemensnél néhány héttel ezután járt le. Ekkor Gábor úgy döntött, hogy Berlinből visszatér Budapestre. Aschner Lipót szívesen alkalmazta az Egyesült Izzóban, ahol Gábor plazmalámpát próbált szerkeszteni. A gázkisülésű lámpát meg is építette, de nem terjedt el rövid élettartama - mindössze 100 óra - miatt.

Közép-Európában gyorsan romlottak a politikai kilátások, ezért Gábor Dénes - a Tungsram másik két tudós munkatársával, Orován Egonnal és Polányi Mihállyal Angliába emigrált. Később mindhárman az Angol Királyi Akadémia tagjai lettek. Akik ittmaradtak, mint például Bródy Imre, sokan elpusztultak.

Az 1930-as évek Angliájának türelmes és gyakorlatias légköre fontos szerepet játszott olyan fizikusok befogadásában, mint Gábor Dénes, Kürti Miklós, Orován Egon. A spekulációra szokott magyarokat kísérleti és alkalmazott fizikussá nevelte. Ez teljesen megfelelt Gábor Dénes mérnök-indíttatású egyéniségének.

A holográfia kifejlesztése után Gábor figyelmét új technikai csoda ragadta meg: a televízió. Első kezdeményezése lapos képcső szerkesztése volt, amit falra lehet akasztani, hogy ablakul szolgáljon a nagyvilágba. Első doktoranduszai, köztük a magyar születésű Kálmán Péter és Zollman Péter azt a feladatot kapták, hogy építsék meg azt az elektronikát, amely az elektronokat a lapos vákuum-“csőben" az elektródról a képernyőre vezeti. Fizikáról angolul beszélt velük Gábor, még arra is volt gondja, hogy az újonnan érkezett bevándorlókat bevezesse az angol irodalom klasszikusaiba. De vicceket mindig magyarul meséltek egymásnak. (Gáborékhoz bejáratos volt Koestler Artur is, akivel inkább lehetett magyarul beszélni.) Gábor Dénes legértékesebb alkotásainak tanítványait tekintette. Kálmán Péter így jellemezte professzorát:

- Nagyon kedves ember volt, de nagyon kemény feladatkitűző. Önmagától a maximumot követelte, ezért nem tudta elképzelni, hogy mások ne ugyanezt tegyék. Komplex problémákba szokatlan mélyen belelátott, ezért nem tudta elképzelni, hogy ebben mások ne kövessék. Különböző lehetséges megoldásokkal zsonglőrködött, útközben hajlítva a szabályokat, a matematikát csak a végén rakta rendbe. Egyszer észrevette, hogy megütköztem ezen a szabados módszerén, és elnevette magát: “Igazán azt hiszed, hogy bármit is másként találtak ki? Először a választ kell megtudnod, logika és bizonyítás később jöhet."

Goldmark Péter honfitársa volt (a “Sába királynője" operát szerző Goldmark Károly unokaöccse). A berlini évek során barátkoztak össze. Goldmark Péter onnan Amerikába ment, ahol föltalálta a mikrobarázdás hanglemezt és a színes televíziót (szabadalom: 1940). Később a CBS tévétársaság vezetője lett. Gábort érdekelte a háromdimenziós színes televízió lehetősége. Goldmark életfogytig tartó állást ajánlott fel Gábornak a CBS-nél (1965), megvette több szabadalmát is, például a szonár (ultrahang) holográfiát. De Gábor nem akarta otthagyni Londont, az Imperial Collegiumot, ezért a CBS-nél csak alkalmi megbízásokat vállalt el.

Az 1960-as és 1970-es években Gábor Dénes többször hazalátogatott Budapestre. 1964-ben tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia. Rendszeresen olvasta a Fizikai Szemlét, levélben reagált az abban megjelenő írásokra. (A szerző egyik Fizikai Szemle-cikkét könyvében is idézi.) Pesti diszkussziók során arra bíztatta az álmodozó magyarokat, hogy álmaikat műszakilag realizálják, a tényeket tiszteljék, tanuljanak a praktikus és pragmatikus angol tudománytól és technikától. Nem is szerette, ha fizikusnak hívták, magát mérnöknek, föltalálónak tekintette. (Ettől az elvétől egyszer volt hajlandó eltérni, amikor 1971-ben átvette a holográfiáért megítélt fizikai Nobel-díjat.)

Honfitársai és barátai, mint Szilárd, Teller, Koestler, át tudták élni Közép-Európa kalandos történelmét, mert előrelátták a jövőt. Hozzájuk hasonlóan Gábor is készen volt arra, hogy megváltsa a világot, magára vállalván a politikusok ezirányú feladatát. Amikor az Imperial Collegium professzora lett, székfoglaló előadásának ez volt a témája: “Elektronikus találmányok hatása a civilizációra." Los Angelesben az egyetemen tartott, “A jövő számára szóló nevelés feltalálása" című előadása Amerika-szerte nagy hatást váltott ki (1965). Budapesti látogatásain is a jövőről beszélt nekünk:

- Nem félek a nyugdíjtól, mert egy új szenvedélyem támadt: társadalmi témákról írok. Most, hogy az én jövőm már javarészt mögöttem van, szenvedélyesen elkezdett érdekelni az a jövő, amit én már soha nem láthatok, de bízom benne, hogy írásaim hozzásegíthetnek a sima átmenethez egy n a g y o n  ú j  korba.

Egy évvel nyugalomba vonulása után részt vett a Római Klub megalapításában (1968), aminek az a célja, hogy az emberiségnek megtanítsa bolygónk véges voltának a leckéjét. “A jövő föltalálása" című könyve angolul, franciául, hollandul, japánul, németül, olaszul és spanyolul is megjelent. (A Szabadalmi Hivatal tervezi magyar kiadását.) Könyveinek címe (A jövő föltalálása 1964, Újítás 1969, Az érett társadalom 1975, A hulladék korszaka után 1978) jelzik, milyen aktív volt nyugalomba vonulása után is. Mint írta,

- Egy világban élünk az oroszokkal, kínaiakkal, indiaiakkal és afrikaiakkal, mégsem vagyunk kortársak. Milliók születnek minden évben, akik egész életükben egyszer sem lakhatnak jól, mert nincs mit enniök. A világ másik részén viszont milliók élnek, akik azért nem esznek végig jóízűen egy teljes vacsorát, mert a túlsúlytól félnek. De vajon igazán azt szeretnénk, hogy egy kínai falu úgy nézzen ki, mint egy kaliforniai előváros?

Gyerekkorában Vernét szerette (miként Teller és Koestler is), később H.G. Wellset és Aldous Huxleyt olvasta. Élvezte Igor Jefremovot, a biológusból lett orosz utópista regényírót, akinek könyveit magyar fordításban vásárolta. Ezek különböző jövő-lehetőségeket írtak le. Hogy jobb jövőt találjon föl, Gábor is egymásra szuperponált tudományt, technikát, informatikát, biológiát, szociológiát és képzeletet. Idézzük őt:

- A nagy dilemma onnan ered, hogy a Homo Sapiens túl gyorsan lépett be a biológiai lét állapotába. Paleontológusok szerint kevesebb, mint kétmillió esztendő telt el fán élő őseinktől a mai városlakókig. Ez körülbelül 200000 nemzedéket jelent. De J.H.S. Haldane szerint mintegy 300 esztendőre van szükség, hogy egyetlen gén megtalálja a helyét és szerepét. Vajon elég volt-e az idő, hogy véletlen mutációk révén végigvezesse az ember fejlődését, miközben kiküszöbölődnek a káros variációk, az előnyös mutációk pedig meggyökeresednek a természetes kiválasztódás révén? Ha majd pontosabb információink lesznek az emberré válás során szerepet kapó gének számára vonatkozóan, véletlen mutációk gyakoriságára vonatkozóan, jótékony mutációk túlélési valószínűségére vonatkozóan, akkor majd lehetséges lesz, hogy az emberré válást végigjátszuk a jövő óriási elektronikus szupercomputerén - nemcsak egyszer, hanem sok milliószor. Akkor majd megbecsülhetjük az emberiség túlélésének valószínűségét vagy valószínűtlen voltát.

Ez az üzenet különösen aktuális ezidén, amikor kibontakozik a Humán Genóm Program. “Az előrelátható jövő" című kötetben (1954) ezt írta:

- A történelem során először nézünk szembe azzal a lehetőséggel, hogy csak egy kisebbségnek kell dolgoznia, hogy a nagy többséget üres luxusban tartsa. Ez a szabadidő világának olyan rémálma, amire társadalmilag és lélektanilag nem vagyunk fölkészülve. - Azóta a tanulatlanok munkanélkülisége és a vállalkozók-föltalálók túladóztatása a szociális biztonság ürügyén általános gyakorlattá vált Európában. A túlfogyasztást, hirdetésáradatot, bürokráciát, fegyverkezést a társadalom gyatra védekezési reakcióinak tekinti a szabadidő által okozott problémákkal szemben.

- Van egy sznob előítélet, amely szerint egy kézzel csinált árucikk ipso facto magasabb értékű a gépek által gyártott olcsó árucikkekhez képest. Az ember szárnyakról álmodott és egy fotelt kapott, ami repül a levegőben. Az ember látni akart olyan dolgokat, amik beláthatatlanul távol vannak, és megkapta a kereskedelmi televíziót, amin át beleshet a tévéstúdióba. Panaszkodunk, hogy a legtöbb ipari országban szaporodik a bűnözés, de az emberek szemgolyói a képernyőre tapadnak, és a tévén mutatott gyilkosságok száma több, mint egy nagyságrenddel fölülmúlja az utcán elkövetett gyilkosságokét.

- Ma a technika legsürgetőbb problémája nem a prímér emberi szükségletek kielégítése, hanem azon károk helyrehozatala, amiket a tegnap technikája okozott.

Gábor Dénes végső reményét a természettudomány jelentette:

- A természettudomány feltárta a természet logikáját, lehetővé tette a jövőbelátás sokak szemében még mindig misztikusnak tűnő művészetét, de ehhez olyan gondolatokat, fogalmakat és folyamatokat használ föl, amiket korábban nem is sejtettek. A természettudományok és humanista hagyományok összeötvöződése életfontosságú lesz a jövőben, mert a tudomány úgy bele fog szólni az egyének életébe, mint még soha.

- Manapság a tudomány a nemes kalandok átélésére nyitva maradt néhány kapu egyike. A fiatalok még mindig maguk választhatnak földerítendő ismeretleneket, ha hozzáférhetnek a legfrissebb információkhoz. Ez a nagyléptékű műszaki fejlesztéseknél nem garantálható, de a tiszta tudománynál meg kell őriznünk ezt a szabad hozzáférhetőséget.

- Előttünk áll a természettudomány nagyszerű katedrálisa, de a legtöbb ember számára láthatatlan maradt, még sok diák, sőt néhány professzor számara is. A jövőben a katedrális további magasításánál fontosabb lehet, hogy azt minél több ember számára láthatóvá tegyük. Nem volna túl biztonságos közeg egy olyan civilizáció, amelynek nagyszerűségét csak a lakosság nagyon kis hányada érzékeli.

1968-ban Gábor Dénes “A világ Kr.u. 2000-ben" címmel diákoknak tartott előadást. Ő ma is tanít minket.

_________________________

Előadás a Magyar Tudományos Akadémia és az Imperial Collegium párhuzamos ülésén június 5-én. Az angol nyelvű előadást Budapest és London között élő tévé-lánc közvetítette. (Angliai partner Prof. Igor Alexandrov volt.)