Fizikai Szemle honlap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 2000/6. 196.o.

GÁBOR DÉNES, A TANÁR, A FELTALÁLÓ ÉS AZ EMBER

Sir Eric Ash
Royal Society, London

- Nagyon örülök, hogy itt üdvözölhetem Sir Eric Asht. SirEric országunk egyik legkitűnőbb mérnöke és jelenleg a Royal Society kincstárnoka, hosszú időn keresztül az Imperial Collegiumnak rektora volt.
Van-e valami a sikereidben, amit
Gábor Dénes hatására lehet visszavezetni?

- Nos, mindannyian a szüleink gyermekei vagyunk. Kétségtelenül azon személyek gyermekei is, akik a PhD munkánk konzulensei, tehát a válasz a kérdésre igen. Azokra a sikerekre természetesen nem tarthatok jogot, amelyeket Gábor Dénes ért el élete során, de kétségtelen, hogy nagyon sokat köszönhetek annak, hogy vele dolgozhattam, különösen arra vonatkozóan, hogy hogyan tudott olyan problémákkal foglalkozni, amelyeknek nem volt nyilvánvaló gyakorlati megoldásuk.

- Te voltál az első PhD hallgatója, ha jól emlékszem. Nehéz választás volt őt kérni témavezetőül?

- Nem, azt hiszem nem. Ha azt mondod, hogy az első PhD hallgatója voltam, azt úgy kell érteni, hogy egyszerre hárman voltunk hallgatók. De nem volt nehéz választás. A híre megelőzte, és persze már olvastuk a híres cikkeinek egy részét. Minden szempontból elbűvölő ember volt, és nagyon örülök, hogy vele dolgozhattam.

- Voltak időnként nehézségek?

- Persze nem olyan ember volt, akivel könnyű volt együtt dolgozni. Azt hiszem, hogy annyival intelligensebb volt, mint a környezete, hogy számára néha nehéz volt elfogadni, hogy mi normál halandók nem voltunk képesek olyan gyorsan átugrani az egyik gondolatról a másikra, mint ahogyan Ő tudott. Ez bizonyos problémát jelentett.

- Igen el tudom képzelni, hogy ez meglehetősen nehéz lehetett. Azok az idők amúgy is egészen mások voltak. Még nem volt bevezetve, hogy legalább hetente egyszer találkozniuk kellett a doktoranduszaikkal.

- Nem vagyok benne biztos, hogy annyira más idők lettek volna. Talán nem volt hivatalosan rákényszerítve, de a kapcsolatunk Gábor Dénessel kétségtelenül nagyon közeli volt.

- Ha jól tudom, Gábor Dénes gyakran feltűnt a laboratóriumban, hogy részt vegyen a munkákban.

- Tényleg így volt. Valóban részt vett a munkában, bár ez meglehetősen veszélyes dolog volt, mivel Ő ugyan ragyogó tudós volt, de nem volt teljesen biztonságban a laboratóriumban.

- A kutatást végző hallgatókat kicsit alárendelt személyeknek tekintette?

- Barátként kezelte őket. Nem volt teljesen laza egyéniség, magába vonuló személyiség volt. Nem hiszem, hogy nagyon könnyű lett volna számára áthidalni azt az akkor óriásinak tűnő generációs lépcsőt.

- Most születésének századik évfordulóját ünnepeljük. Hogyan összegeznék hozzájárulását ehhez az évszázadhoz? Dénesről írtál egy nekrológot. Bár rámutattál, hogy a holográfia kapta a legnagyobb újságcímeket, arra is rámutattál, hogy ennél sokkal szélesebb volt az Ő hozzájárulása a tudományhoz.

- Ez valóban így van. Míg a holográfia kétségtelenül az eredményeink csúcspontja, egy ragyogó találmány, de azt is mondhatjuk, hogy a fizika számos területén alkotott, ezekhez nagymértékben hozzájárult. A fizika több más területén is úttörő munkásságot végzett, így a kommunikáció elméletben egy olyan időben, amikor az emberek még azt sem értették, hogy mit is jelent tulajdonképpen ez a szó.

- Hogyan kapcsolódott ez azokhoz a munkákhoz, amit más kutatók, elsősorban Shannon és Norbert Wiener végeztek? Gábor Dénes a munkának részeseként érezte magát, vagy teljesen önálló gondolatai voltak?

- Ő a munka részeseként érezte magát, de valójában a cikkei majdnem ugyanakkor jelentek meg, mint Shannoné. Nem vagyok biztos a pontos időrendi sorrendben, de Ő is nagymértékben úttörőmunkát végzett. Persze Shannon tette a legnagyobb lépést előre a kommunikáció elméletbe, de Gábor Dénes is kétségtelenül nagymértékben hozzájárult ehhez. Hozzájárult a tanuló gépek fogalmához, ami olyan téma, amit te jobban ismersz.

- Manapság mindannyian gyönyörű lapos képernyőkkel dolgozunk notebook számítógépeinken. Ez egy olyan kérdés, ami Gábor Dénest nagyon érdekelte. Abban az időben lehetetlennek tűnt a katódsugárcsövek lapossá tétele, de Gábor Dénesnek ez többé kevésbé sikerült.

- Valóban ezt többé kevésbé sikerült megvalósítania, ehhez egy zseniális elektronoptikai rendszert talált ki. A probléma rendkívül nehéz volt, mivel a katódsugárcsöveknél egy elektronágyú van az egyik végén, míg a másik végén egy képernyő van, és a kettő között bizonyos távolságnak kell lenni ahhoz, hogy az elektronokat a kívánt mértékben el lehessen téríteni. Gábor Dénes szerint a problémát úgy lehet megoldani, hogy az elektronsugár majdnem párhuzamos a képernyővel, és zseniális módszerrel úgy van eltérítve, hogy a megfelelő ponton találja el a képernyőt. Ez egy nehezen megvalósítható feladat volt, számos technikai problémát vetett fel, például azt, hogy egy sík üveglemez nem képes a nyomásnak olyan jól ellenállni, mint a görbült felületű üveg. Ennek ellenére néhány évvel később Sir Clive Sinclair megpróbált ilyen készüléket gyártani, bizonyos sikereket ért el a működőképesség megvalósításában, bár nem lett belőle kereskedelmi termék. Később persze megjelentek a folyadékkristályok, ami lényeges jobb megoldást jelentett.

- Ha időben kicsit visszamegyünk, mit tudsz Gábor Dénes korai életpályájáról és korai tanulmányairól.

- Nos, alapvetően azt tudom, amit Alban professzor írt le a Royal Society figyelemre méltó feljegyzéseiben. Tudom, hogy Gábor Dénes nagyon kulturált családból származott, meglehetősen jól beszélt angolul és franciául. Bár az angol kiejtése nem mindig volt teljesen érthető, de persze magát a nyelvet kitűnően bírta, ahogyan tudom, már gyerekkora óta. Már iskolás korában nagyon sok matematikát tudott, sőt, 16 éves korára mindazokat a matematikai ismereteket elsajátította, ami az egyetemhez szükséges volt, de nem csak ezt, hanem az egyetemen oktatott elektromágneses elméletet is. Már fiatalon ragyogó koponya volt.

- Egyik korai munkája az elektronlencsével kapcsolatos. Ezt valamilyen formában továbbfejlesztették?

- Az elektronlencse korai úttörője volt, de nagymértékben hozzájárult az ötlet megvalósításához is. Amikor a kérdéssel foglalkozni kezdett, már fókuszáló segédeszköznek tekintették az egyszerű mágneses tekercset, de Gábor Dénes mutatta meg, hogy vasba helyezve, és ezáltal a mágneses mezőt koncentrálva sokkal hatékonyabbá lehet tenni a tekercset. Az az ötlet, hogy ez egy elektronlencse, nem az övé volt, ez Busch híres cikkében van leírva, de tény, hogy azt a lencsét, amin Gábor Dénes dolgozott, és amit Ő készített, használták az első elektronmikroszkópban. Ez mérföldkő a tudomány történetében.

- Gábor Dénes a Siemensnél is dolgozott.

- A berlini Műegyetem elvégzése után a Siemenshez ment. Ott plazmával foglalkozott, különösen azon az ötleten, hogy újfajta fluoreszcens fényforrást állítsanak elő plazmakisüléssel. Ez nem egészen valósult meg, de egy bizonyos okból mégis fontossá vált, amikor 1933-ban Adolf Hitler hatalomra jutásakor jó oka volt elhagyni Németországot. Munkája már ismert volt külföldön, és ismerte professzor Alban is, aki gyorsan meghívta az Egyesült Királyságba, ahol Gábor Dénes egy kutató laboratóriumban kezdett dolgozni, ami ma a Marconi cég része, de akkor BTH-nak hívták.

- A BTH Kutató Laboratóriumban bizonyos időt töltött el, mielőtt az Imperial Collegiumba került volna.

- Hát igen, egészen 1949-ig dolgozott ott, több, mint egy évtizeden keresztül. Willis Jackson professzor hívta az Imperial Collegiumba, ami Jackson részéről figyelemre méltó tehetség-felismerés volt.

- Te egyetemi hallgató voltál amikor Gábor Dénes ideérkezett.?

- Még egy évvel voltam a diploma előtt az Imperial Collegiumban, és egészen más témával foglalkoztam, mint ami később a doktori munkám témája lett. Nemsokára azután, hogy az Imperial Collegium oktatója lett, Gábor Dénes lett a konzulensem.

- Amikor már az Imperial Collegium rektora voltál, felkértél, hogy Gábor professzor legyek, amit Gábor András, Dénes testvére alapított. Úgy tudom, hogy volt közös munkájuk is.

- Igen, egyetlen cikk létezik, amit közösen írtak. Gábor András közgazdász volt a Nottinghami Egyetemen, és közös cikkük címe az volt, hogy “A szabadság matematikai elmélete". Ez matematikai szempontból a szabadság fogalmi megközelítésének teljesen elbűvölő módja volt. Nem hiszem, hogy ez sok filozófusnak eszébe jutott volna. A cikk komoly matematikát vonultatott fel, néhány nagyon érdekes eredményt hozott ki. Nem gondolom, hogy a cikket elolvasva olyan országok, amelyekről mi úgy gondoljuk hogy nincs elegendő szabadságuk, megváltoztatnák nézetüket, de intellektuális szempontból figyelemre méltóan új hozzáállás volt.

- Mennyire ismerik el Gábor Dénes többi hozzájárulását a közgazdaságtanhoz, például az inflációs elméletben?

- Bár hozzájárulása nagymértékű, és az emberek elismerték, hogy ebben a témában úttörő munkát végzett, nem hiszem, hogy így vagy úgy sikerült volna a címlapokra kerülnie. Ez egyébként számos olyan területre igaz, ahol tevékenykedett. Hadd adjak erre egy példát: Nagyon érdekelte az a diszkrét energiaveszteség, amit egy elektron elszenved, amikor vékony rétegen áthalad. Volt erről egy elmélete, ami a fémben fellépő plazmonokon alapult. Emlékszem, hogy részt vettem egy szemináriumon, itt az Imperial Collegiumban, ahol az ötletét kívánta előadni fizikusok között, de azok meglehetősen nehezteltek rá - nem örültek annak, hogy Gábor Dénes gondolatai behatoljanak oda, amit saját területüknek tekintettek. Ez tehát egy határvita volt, nézetéről később kiderült, hogy lényegében Gábor Dénes magyarázata volt a helyes a diszkrét energiaveszteségről.

- A legtöbb ember Gábor Dénesre a holográfián kívül mint olyan emberre emlékszik, akinek a neve összekapcsolódott a Gábor szűrővel és a “wavelet" fogalmával, ami időnként megjelenik a tudományos irodalomban. Gábor Dénest nagyon érdekelték a társadalmi témák is. Erről mennyit beszélt a diákjaival, mennyire voltak a diákjai ennek tudatában?

- Kétségtelenül nagyon érdekes megbeszéléseim voltak Gábor Dénessel ezzel a témával kapcsolatosan. Már amikor az Imperial Collegiumhoz érkezett, nagyon foglalkoztatta az a kérdés, hogy merre mozog a társadalom. Különösen a népességrobbanás nyugtalanította. Ezután megírta híres könyvét, a "Jövő feltalálását", amiben kifejtette gondolatait arra vonatkozóan, hogy hogyan fog a jövőben a társadalom alakulni.

- Mit gondolsz, volt valami különösen figyelemre méltó a holográfiával kapcsolatos gondolataiban? Hihetetlen előrelátásnak találom, hogy sikerült a holográfiát feltalálnia, anélkül, hogy tudta volna, hogy a jövőben milyen fényforrások állnak rendelkezésre. Ez nem csak az én véleményem, hanem ebben mindenki egyet ért. Ez hibás gondolat, vagy nem?

- Ez azt mutatja, hogy valaki, akinek képzelőtehetsége és zsenialitása olyan mint Gábor Dénesé volt, figyelmen kívül tudja hagyni azt a tényt, hogy egy találmány megvalósításában gyakorlati problémák merülnek fel, és továbbra is foglalkozik a találmánnyal. Persze a holográfia feltalálásának fő célja, ami foglalkoztatta, az elektronoptika volt. Gábor Dénes a BTH Kutatólaboratóriumban dolgozott az elektron-mikroszkóp javításán, és tisztában volt azzal, hogy ennek megvoltak a korlátai. A fő probléma abban áll, hogy míg az optikai mikroszkóp optikai aberrációi javíthatók azáltal, hogy különböző törésmutatójú üvegeket használunk amelyekben az aberrációk előjelei ellentétesek, ez nem lehetséges az elektronoptika esetében. A Laplace-törvény ezt nem teszi lehetővé. Gábor Dénes elkezdett azon gondolkodni, hogy mit lehetne tenni, és végül az a gondolat jutott eszébe, hogy ha nem lehet jó minőségű lencséket készíteni, akkor jobb, ha egyáltalán nem használunk lencsét - ez a gondolat vezetett el a holográfiához. Az Ő eredeti ötlete az volt, hogy elektronokkal készít hologramot, kihasználva az elektronok hullámjellegét. Jóval az előtt történt, hogy ezt bárki is ésszerű módon megpróbálhatta volna, sót azt hiszem, hogy csak az utolsó tíz évben sikerült Japánban néhány sikeres kísérletet végezni elektronholográfiával kapcsolatban. Az alapvető ötlet abból áll, hogy a hologram előállításához elektront használnak, majd a képet fénnyel rekonstruálják, ily módon kellő nagyítást nyernek a felbontás megtartásával.

- Úgy érzed, hogy a holográfiát már teljesen kihasználták?

- Egyáltalán nem. A holográfia egy általános elv, a fizika szinte minden ágában vannak alkalmazásai, talán a biológia egyes ágaiban is. Sok minden van a holográfiában, amit még ki kell dolgozni.

- Dénes nem csak a “Jövő feltalálását" írta meg, hanem a “Tudomány és technológia megfelelő arányai" című könyvet is. Ez egy olyan könyv, amit újraolvasásra lehet ajánlani az embereknek?

- Feltétlenül. Ezt a könyvet jóval az előtt írta, minthogy az emberek felismerték volna, hogy ezek a mai idők kulcsproblémái.

- Tehát ő ember volt, egy sok tehetséggel megáldott ember, aki óriási mértékben hozzájárult az elmúlt századhoz. Gábort jól ismerik Magyarországon, a százéves évfordulót részben Magyarországgal közösen fogjuk ünnepelni. Mit gondolsz, Gábor Dénes kellően ismert az Egyesült Királyságban?

- A tudósok és mérnökök körében nagyon is jól ismert, de nem hiszem, hogy eléggé ismerné a nagyközönség. Ez nem Gábor Dénes hibája. Itt nem csak az Egyesült Királyságról van szó, és nem csak Magyarországgal lehet szembeállítani, mivel ha például Párizs bármely utcáját nézed, akkor jó esély van rá, hogy az egy tudósról legyen elnevezve, míg a mi hagyományaink nem egészen így emlékeznek meg a kiválóságról, különösen a szellemi kiválóságról. Örülnék, ha ez megváltozna.

Talán egy utcát kéne elnevezni Gábor Dénesről South Kensingtonban, vagy esetleg az Imperial Collegiumnál.1

___________________________

1 Gabor Street van Nottinghamban, Gaborgasse Münchenben, de nincs róla elnevezett utca sem Londonban, sem Budapesten. (Szerkesztő megjegyzése.)

_________________________

Professzor Igor Alexander, az Imperial Collegium Gábor-professzora beszélgetése Sir Eric Ashsel az Imperial Collegiumban az Imperial Collegium és az MTA egyidejű Gábor Centenáriumi ülése alkalmával. Fordította: Ákos György.