Fizikai Szemle honlap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 2000/3. 94.o.

NAGY ELEMÉR 1920 - 2000

A Magyar Tudományos Akadémia, annak Műszaki Osztálya, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat képviseletében, sőt a Te korábbi intézeted jelen vezetőjeként is búcsúzom Tőled. Legfőképpen azonban a magam nevében jöttem elbúcsúzni, hogy búcsút vegyek a sikeres kutatótól; a sok-sok témában csodált professzionális tudású, mély észjárású embertől, attól; akinek megadatott a tudását generációk sorának átadni. Hol egyetemi katedrán, hol kutatóintézeti vezetőként. De ahogy végiggondolom például az én más síneken futó életem Hozzád kapcsolódó eseményeit. Te egyike voltál a második félszázadban a hazai fizika, műszaki szakma nagyjainak, akihez - legalábbis egy-egy jelentős pillanatban - valamennyiünk élete kapcsolódott.

Az életed - a mai mértékkel - rövidre nem, de elégre sem szabatott: napok választották el a nyolcvanadik születésnapodtól. A Műszaki Osztály ülésén a minap meg is előlegeztük a köszöntésedet azzal, hogy a tényleges napot követően ismételten gratulálunk.

1949-ben kaptál oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán. Tudományos fokozatot 1951-ben szereztél, a fizikai tudomány kandidátusaként, majd a lumineszcencia és az elektrolumineszcencia kísérleti és elméleti vizsgálata témakörből írt disszertációdra a fizikatudomány doktora fokozatot kaptad meg. Ezt követően témát váltottál: az ötvözetek egyensúlyi állapotával és az azokra vezető folyamatok kísérleti és elméleti vizsgálatával kezdtél foglalkozni. 1973-ban megválasztottak a Magyar Tudományos Akadémia tagjai sorába. Ott, 1985-ben, Te választottad az MTA Műszaki Tudományok Osztályát működési területként, ahol a szándékaid, koncepcióid megvalósulását jobban biztosítva láttad.

1943-ban kezdtél dolgozni az Egyesült Izzó Villamossági Rt.-nél, és dolgoztál 1956-ig. Közben, 1952-ben egyetemi tanárrá neveztek ki a Miskolci Nehézipari Egyetemre. 1956-1974-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szilárdtestfizika Tanszékének egyetemi tanáraként oktattál. Emellett, 1958-tól, az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetében is dolgoztál. Tudományos és tudományszervező tevékenységed elismeréseként 1970-ben Állami Díjat, 1973-ban Akadémiai díjat kaptál.

1974-ben elvállaltad az MTA Műszaki Fizikai Kutatóintézetének igazgatói munkakörét és az 1987-es nyugdíjba vonulásodig ott kamatoztattad széleskörű tudásodat, különleges éles problémalátásodat. Az intézetben szerteágazó tevékenységet folytattál: kibővítetted az intézet hagyományos kutatási profilját. Vezetésed alatt tevődött át a hangsúly olyan alkalmazott kutatásokra, ahol a legmélyebb alapkutatási ismereteket is meg kellett szerezni a gyakorlati eredményességhez. A nevedhez fűződik több, jól kiválasztott technológia kiépítése, újszerű műszerek, mérési eljárások kidolgozása, sikerre menedzselése. Bevezetted, vagy inkább: kivezetted az intézetet az igazi sikert bizonyító nemzetközi vizekre. Megláttad az intézet tudásának kamatoztatási lehetőségeit az acélkutatásban is. Személyesen vezetted a Dunai Vasművel való magas szintű tudományos együttműködésteket.

1987-től 1990 júniusáig - mint egyetemi tanár - ismét az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanítottál. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulatot is segítetted az életed minden helyzetében. Az abban a szervezetben tömörülő szakmai közösség is gyászol az elvesztésed kapcsán.

Hadd említsek néhány szubjektív élményt is. Te segítettél hozzá, hogy az életem nehéz szakaszára eső doktori védésem simán befejeződjék. Hálát éreztem mindig is

ezért. Tanulni azonban egész más területen tanultam Tőled a legtöbbet: a szabadalmi jogi ismereteid rendkívüli tárházából. Te voltál egy időben a KFKI Találmányi Bizottságának elnöke és mielőtt más terveid érdekében lemondtál volna, vállalkoztál arra, hogy engem betanítasz. Hihetetlen leleménnyel, átlátással, professzionális tudással rendelkeztél ezen a területen is. Olyannyira, hogy életed későbbi szakaszában ez a terület adta az egyik fő elfoglaltságodat is. Ma pedig én a Tőled tanult szellemben igyekszem a Te volt intézetedet is magába ölelő szervezetben ezt a területet irányítani.

Aki a köznek él, nem él hiába, a tudás és a szeretet abban egy, hogy minél többet ad az ember belőlük másnak, annál több marad, hogy tovább gyarapítsa. Te így éltél, mi használjuk nagy tudásodat. Mi hisszük és reméljük, hogy ha Odaátról visszanézel ránk, meg leszel elégedve azzal, ahogy az általad adott, mindigre érvényes instrukciók révén ki-ki tovább kamatoztatja a közös, magyar tudósi talentumainkat.

Isten Veled, nyugodj békében, emlékedet szeretettel megőrizzük.

Gyulai József, az Eötvös Társulat elnöke

Elbúcsúzni jöttünk Nagy Elemér barátunktól, a tanártól és kutatótól. Pályáját e két hivatás határozta meg, de nem határolta be, hiszen alkotó kíváncsisága az élet sok-sok egyéb területére terjedt ki. Mégis e két hivatás adta élete körvonalait, hiszen 18 éven át az ELTE tanáraként fizikusok sorának tanította a kísérleti fizikát, majd 14 éven át részben ugyanazok a fizikusok, a Műszaki Fizikai Kutató Intézet kutatóiként, az ő irányításával valósíthatták meg a tanultakat. Jelmondata talán így lenne megfogalmazható: Csak az a tudás ér valamit, ami az ember javára fordítható. Azt vallotta: a technika által alkalmazott műveletek mély megértésére, és fizikájának szabatos leírására van szükség. Ezzel - úgy gondolom - az anyagtudomány lényeges ismérvét fogalmazta meg. Noha maga a fémek, ötvözetek szerelmese volt, világnézete révén általában az anyagtudomány egyik első tudatos oktatója, hazai megvalósítója lett.

Oktatói erényei leginkább a vizsgákon nyilvánultak meg. Ezek inkább eszmecseréknek, vitáknak tűntek, amelyekben Ő csupán az egyik vitázó fél volt. A vizsgák során tanítványai a legmélyebb, legmaradandóbb ismereteket szerezhették, amelyekre máig visszaemlékeznek.

Kutatóintézeti vezetőként a fantáziát, a merész, új felismeréseket többre értékelte a könyvszagú tudásnál még akkor is, ha azok tévedéseket is tartalmaztak. Azt vallotta, hogy nem elég az újat, a hasznosat felismerni, hanem meg is kell azt valósítani, sőt, biztosítani kell szabadalmak révén az ahhoz fűződő jogokat is. E jogvédelemnek kiemelkedő szakértője volt.

Nehéz, egyenesen lehetetlen a halált Nagy Elemér személyével kapcsolatban elképzelni, elfogadni, hiszen minden gondolata, cselekedete az élet változatosságához, sokoldalúságához, játékosságához kapcsolódott. Képes volt annak szépségeit, örömeit, kihívásait a legkülönbözőbb dolgokban felismerni: egy bélyeg finom rajzolatában; egy egyenlet megoldásában, a természet egy-egy nehezen nyíló rejtélye fölötti győzelemben.

Most mégis a halál győzött!

Búcsúzunk, barátom. Nyugodj békében.

Bartha László, a MÜFI ny. igazgatója

____________________

Elhangzottak Nagy Elemér temetésén, 2000. március 14-én.