- Tények, képek, gondolatok
1894 nevezetes dátum a magyar tehetségkutatás
történetében. Ebben az évben jelent meg a Középiskolai Matematikai Lapok
első évfolyama, és rendezte meg a Mathematikai és Physikai Társulat első
tanulóversenyét.
Idén, 1994-ben ünnepeljük mindkét fontos esemény
centenáriumát. S még egy harmadikét is: ebben az évben lett Magyarország
kultuszminisztere Eötvös Loránd. Ez az esemény szorosan összefügg a
tanulóverseny megindításával és éreztette hatását a Középiskolai Matematikai
Lapokon is. Eötvös félévre vállalta a miniszterséget, de a Lapok és a
Verseny ma is fennáll és betölti azt a szerepet, amit alapítói szántak nekik
a matematikai és fizikai tehetségek felfedezésében.
Mindenki ismeri Eötvös Loránd időskori képét. Érdemes
mellé tenni Eötvös Loránd fiatalkori képét.
A nyílt tekintet ugyancsak
magabiztosságot sugall, de az arckifejezésből hiányzik minden gyanakvás,
inkább erőt sugároz és bizalmat ébreszt. Valamint megsejthettünk abból a
karizmatikus személyiségből, amelyik annyira magával tudta ragadni egykori
szaktársait. Eötvös Loránd harminc éves korában lett a nyugdíjba menő
Jedlik Ányos utóda a kísérleti természettan tanszéken.
A Társulat matematikus alelnöke volt
Kőnig Gyula.
Eötvösnél egy évvel fiatalabb. Heidelbergben ismerték meg egymást,
egyetemista korukban, amikor Helmholtz előadásait hallgatták. Jónevű
Kőnig Győrben a bencésekhez járt (Kőnig volt a jobb tanuló...). Egyszerre
doktoráltak Heidelbergben - Eötvös fizikából, Kőnig matematikából -, s együtt
határozták el, tűzték ki életcélul a magyar tudomány színvonalának európai
rangra emelését.
Amikor a Társulat megalakult, Eötvös volt Budapesten a Tudományegyetem
rektora, Kőnig pedig a Műszaki Egyetemé. Ugyancsak a budapesti műszaki
egyetemen tanított matematikát Rados Gusztáv, Felix Klein
tanítványa, később barátja, a Társulat matematikai titkára. Kőnig
Gyula "jobbkeze" volt már akkor.
Eötvös Loránd "jobbkeze" viszont
Bartoniek Géza volt, a Társulat
fizikus titkára a megalakulást követő néhány évben.
Eötvös kedvenc tanítványa, majd barátja, aki rajongott Eötvösért. Nagyon
valószínű, hogy valahogyan hosszú időre emlékezetessé kellene tenni Eötvös
miniszteri kinevezését.
Eötvös távollétében a két alelnök: Kőnig és Schmidt Ágoston (piarista fizika
tanár) valamint a két titkár: Rados és Bartoniek alkották a Társulat
vezetőségét. Összeültek, s az alábbi két határozatot hozták 1894. június
22-én:
1. Gratuláló "feliratot" intéznek Eötvöshöz, melyet a Társulat minden tagja
aláír. (A sok lapból összefűzött becses iratot ma az MTA Levéltárában őrzik.)
2. Tanulóversenyt indítanak matematikából és fizikából, minden év őszén az
abban az évben érettségizett diákok számára. Egyfajta "tehetség-felmérő"
versenyt, hogy lássák az egyetemi tanárok, kik is kerültek be akkor az
egyetemre. Az elő és második helyezettet fogják díjazni: Báró Eötvös
Első-díj és Báró Eötvös Második-díj lesz a díjak neve. A díjakkal
pénzjutalom is jár, melyet a Társulat fedez egy erre a célra elkülönített
pénzalap kamataiból.
Mindenki indulhat a versenyen, aki abban az évben érettségizett, nincs
korlátozva az egy iskolából induló versenyzők száma. Másrészt minden
magukkal hozott könyvet, füzetet, jegyzetet használhatnak a versenyzők. A
feladatokat úgy állítja össze a versenybizottság, hogy a tárgy
"művelésében" való jártasságot mérjék, ne a tárgyi tudást. Ez a célkitűzés
emelte ki a versenyt a többi tanulmányi verseny közül, ennek köszönheti a
verseny máig meglévő jó hírét. A célkitűzés helyességét a versenyt nyert
diákok későbbi tudományos karrierje igazolja. Lássunk néhányat közülük!
Első alkalommal jó száz éve, 1894 őszén rendezték meg a versenyt. Az első
nyertes Seidner Mihály
volt, aki Losoncon, az ottani "m. kir. Állami
főgymnasiumban" érettségizett, mint Winter József tanítványa. (Winter
Józsefnek még két alkalommal volt versenynyertes tanítványa: 1901-ben és
1906-ban. Igazi nevelő tanár lehetett.) Seidner Mihály gépészmérnökként
fejezte be tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen, s az
energiagazdálkodás terén szerzett nevet magának itthon és külföldön. A
diósgyőri gépgyár energiaellátására tervezett vízierőművet, és az ő
szabadalmai szerint oldották meg a Ganz-Kandó mozdonyok fázisváltóinak
folyadékhűtését. Végülis 1959-ben, 84 éves korában, több, mint hat
évtizeddel azután, hogy elnyerte az első Báró Eötvös-díjat, egész
életművéért Kossuth-díjat kapott. Abban az időben a Kossuth-díj volt a
tudományos munkáért járó egyik legnagyobb kitüntetés Magyarországon.
1896-ban, a Millenniumi ünnepségek éppen befejeződtek, amikor megnyerte az
egyik Báró Eötvös-díjat Zemplén Győző
Fiuméból. Igaz, akkor már nem
Fiumében, hanem Budapesten lakott, az Eötvös Kollégiumban, melynek
igazgatását Bartoniek Gézára bízta Eötvös Loránd. Az Eötvös Kollégiumot
Bartoniek világhírűvé fejlesztette, a tanulóverseny szervezésére, a
versenybizottságban való részvételre azonban már nem vállalkozhatott. A
verseny így hosszú időre tiszta matematika-versennyé alakult át. A
versenybizottság Kőnig Gyula vezetésével a matematika művelésére való
rátermettséget vizsgálta, eredményesen. Zemplén Győző, az Einsteinnel
egyidős fiatal tudós Göttingában Felix Klein, Párizsban a Curie házaspár,
itthon Eötvös Loránd bizalmát élvezte. Az ő számára hozták létre a
Műegyetemen az elméleti fizika tanszéket, melyet halála után nem is
töltöttek be mással. Zemplén Győző 37 éves korában halt meg, elesett az
első világháborúban.
1897-ben Fejér Lipót
nyert Báró Eötvös-díjat. Ő nem kis részben
tanárának köszönheti, hogy ide eljutott. Pécsett az a Maksay Zsigmond
tanította, akinek néhány év alatt három tanítványa is nyert a versenyen.
Maksay beszélte rá Lipót édesapját, hogy érdemes fiát matematikai pályára
adnia. Kellett is a meggyőző szó, hiszen elemi iskolában még korrepetálni
is kellett a kis Weiss Lipótot számtanból. Már egyetemista volt, amikor
nevét Weissről Fejérre magyarosította. Akadt persze néhány ember, aki nem
örült ennek: többek között Herman Schwarz professzor Berlinben, akinek
Leopold Weiss volt a legkedvesebb tanítványa. (Micsoda dolog ez: megbontani
egy ilyen szép - schwarz und weiss - szimmetriát?) Több, mint fél
évszázaddal később Fejér Lipót is megkapta a Kossuth-díjat. Mindjárt az
első évben - 1948-ban - amikor az 1848-as forradalom centenáriumára
létrehozták.
Fejérrel egyidős, hozzá hasonlóan világhírű matematikus volt Riesz
Frigyes. Győrben, ugyanabban a bencés gimnáziumban érettségizett, ahol
annak idején Kőnig Gyula, vagy még régebben Farkas Gyula tanult, s ahol
egy évig még Jedlik Ányos is tanított a reformkor idején. Riesz is kapott
Kossuth-díjat, kétszer is, de nem nyert Báró Eötvös-díjat. Ugyanis nem
indult a versenyen. - "Akkor én már Zürichben voltam, az ETH-n, de
amikor megírták otthonról a feladatokat, nekiültem és egy fél óra alatt
megoldottam őket!" - magyarázkodott mindig, amikor hiányolták nevét a
versenynyertesek közül. (Jól mutatja az Eötvös Verseny presztizsét, hogy
még Riesz is szükségesnek tartotta mentegetni magát.) Ki nyerte hát az
Eötvös versenyt abban az évben, amikor Riesz érettségizett?
Kármán Tódor. Kármán Mór fia, akit
apja az általa létrehozott
gyakorló iskolába, a "Mintagimnáziumba" íratott, s amikor kiderült, hogy
milyen tehetséges matematikus a fia, Budapest egyik legjobb
matematikatanárát: Beke Manót hozatta oda a Mintába. Kármán Tódor nemcsak
jó matematikus, de jó szervező is volt - ezt talán apjától örökölte - és
rendkívül sikeres mérnök lett belőle. Az Egyesült Államokban létrehozta a
Jet Propulsion Laboratóriumot, melynek azután a második világháborús
amerikai légierő kifejlesztésében lettek elévülhetetlen érdemei. Nemrég
még középiskolában is tanították a Kármán-féle örvénysort talán újra
előkerülhet, ha a jelenségközpontú tárgyalás válik ismét fontossá a
tanításban. Kármán Tódort, az aerodinamika szakértőjét harminc egyetem
választotta díszdoktorának, többek között a BME is. Öregségére minden
díjat, amit csak kaphat az Egyesült Államokban egy megbecsült tudós, ő
megkapott. Csak memóriája romlott el kissé; önéletrajzában úgy emlékszik,
hogy Neumann János is nyert Eötvös Versenyt. Sajnos téved. Neumann János
azért nem nyerhetett Eötvös Versenyt, mert abban az évben, amikor ő
érettségizett, nem volt Eötvös Verseny.
Az első világháború végén három egymást követő évben: 1919-ben, 1920-ban
és 1921-ben nem rendeztek versenyt. Sem az 1921-ben érettségizett Neumann
János, sem az 1920-ban érettségizett Wigner Jenő vagy Orowan Egon nem
indulhatott Eötvös Versenyen. A második világháború végén négy egymást
követő év: 1944, 1945, 1946 és 1947 maradt ki a versenyek sorából. Csak
példaképpen néhány név az ekkor érettségi zettek közül: Marx György, Nagy
Károly, Csikai Gyula, Keszthelyi Lajos, Náray Zsolt, Berényi Dénes,
Gyarmati István, Kiss Dezső, Izsák Imre.
Ki tanította a fizikát Wignernek és Neumannak a Fasorban? Mikola Sándor. Az
ő nevét őrzi ma a 15-16 éves tanulók számára évente kiírt fizikaverseny,
melynek döntőit Gyöngyösön és Sopronban abban az Evangélikus Líciumban
rendezik, ahova Rátz és Mikola jártak középiskolába. És Mikola nevét őrzi az
a Társulatunk által évente kiadott díj is, melyet a legjobban kísérletező
fizikatanárok kapnak. Rátz László nevét a matematikatanárok évenkénti
vándorgyűlése őrizte meg.
Itt kell említést tennünk egy harmadik kiváló tanárról:
Károly Ireneusz
József-ről. Premontrei szerzetes, Eötvös Loránd híve és csodálója,
nagyváradi fizikatanár volt. Schmidt Ágoston halála (1902) után őt
választották a Mathematikai és Physikai Társulat fizikus alelnökének. Az ő
idejében az Eötvös Verseny már tiszta matematikaverseny volt, ezért
elhatározta, hogy ugyanazokkal a feltételekkel, amik már beváltak
matematikából, megindít egy fizikaversenyt is. Saját pénzéből ajánlott fel
annyit, hogy annak a kamataiból lehetett díjazni a nyerteseket. Felkért egy
háromtagú versenybizottságot (elnök: Eötvös Loránd, tagok: Bartoniek Géza
és Mikola Sándor), hogy tűzzék ki a feladatokat és értékeljék a versenyzők
megoldásait. Első alkalommal 1916 őszén megrendezték a Társulat fizikai
tanulmányi versenyét.
Ki nyerte meg az első alkalommal kiírt fizikaversenyt?
Jendrassik
György, a Ganz későbbi főmérnöke, dízelmotorok tervezője, a magyar
gázturbina kifejlesztője. Hazai karrierjét a második világháború törte
igazán ketté, 1947-től kezdve - Szent-Györgyi Alberthez, Bay Zoltánhoz,
Békésy Györgyhöz hasonlóan - ő is külföldön gyümölcsöztette tudását,
tehetségét. Aki pedig Jendrassik mögött a második helyen végzett 1916-ban,
annak már 1920-ban menekülnie kellett az országból.
Szilárd Leó
tevékenységére, jelentőségére mostanában figyelt fel újra a világ, amikor
megjelent a róla szóló "Genius in the shadows" (Zseni - árnyékban) című
könyv. Dicséretben részesült Korodi (Kornfeld) Albert, Wigner Jenő mellett a
másik nagy öreg, ma is élő tudósunk.
Micsoda szerencsés kézzel nyúltak Eötvösék ehhez a versenyhez! Még a
következő évben is sikerült igazgyöngyökre lelniük: 1917-ben Sztrókay Pál
lett az első, Náray-Szabó István pedig a második helyezett.
Sajnos 1919-ben Eötvös Loránd meghalt. Egy korszak zárult le ezzel az évvel
- nemcsak a magyar történelemben, de a fizika történetében is. Tehetséges
magyar fiúk és lányok mentek el, s maradtak külföldön, ott váltak elismert,
híres tudósokká. Kármán Tódor, Hevesy György, Szilárd Leó, Neumann János,
Wigner Jenő, Teller Ede, Kürti Miklós és még sokan mások. Legfeljebb a
középiskolát fejezték be itthon és ha lehet, megnyerték valamelyik
érettségi utáni tanulóversenyt matematikából vagy fizikából. Esetleg
mindkettőből, mint például Teller Ede
1925-ben, 17 éves korában. Ő
a matematikai Eötvös Verseny első díját két másik diákkal megosztva nyerte.
Egyikük később ugyancsak fizikus lett, s némi kitérő után szintén az
Egyesült Államokban vált elismert tudóssá.
Tisza László, a
szuperfolyékony He-II tulajdonságait szemléletesen értelmező kétfolyadékos
modell s még számos kreatív gondolat szülőatyja ma Massachusetts-ben tölti
nyugdíjas éveit s akárcsak Teller Ede, gyakran hazalátogat.
Az érdekesség kedvéért említsük meg az egyetlen lányt is, aki a fizikai
tanulóversenyek eddigi története során első helyezést tudott elérni.
Székely Lilly 1929-ben nyert;
ma valahol Ausztráliában él.
Az 1925-ös év nemcsak Teller és Tisza sikeréről nevezetes, hanem arról
is, hogy ebben az évben jelent meg újra a Középiskolai Matematikai és
Fizikai Lapok. Az új főszerkesztő Faragó Andor lett, aki Fejér Lipót
évfolyamtársa volt az egyetemen, matematikát és fizikát tanított előbb
Sopronban, majd Budapesten, az azóta már megszűnt Zrínyi Gimnáziumban. Az
ő kezdeményezésére közlik évente a Lapokban az elmúlt év legjobb
megoldóinak fényképeit. A sors keserű fintora, hogy róla, az 1944-ben
mártírhalált halt Faragó Andorról nem maradt fenn fénykép.
A második világháború után főleg Selényi Pál szorgalmazta a társulati
Eötvös Verseny felújítását. Selényi is Eötvös feltétlen hívei közé
tartozott. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a második világháborút
követő években összegyűjtötte és német nyelven kiadta Eötvös Loránd
összes megjelent művét. Valaha, fiatal kutatóként Eötvös Intézetében
dolgozott, s még verset is írt arról a bensőséges hangulatról, amelyet
ott átélt. Túlélvén a háborút - melyben két fiát is elveszítette - teljes
energiáját Eötvös emlékének megőrzésére, a Társulat s a Verseny
feltámasztására fordította. Nem kis szerepe lehetett abban, hogy amikor a
Társulat külön Matematikai és külön Fizikai Társulatra vált szét, akkor a
Fizikai Társulat örökölte Eötvös Loránd nevét, s az újra indított fizikai
tanulóversenyt is Eötvös Lorándról nevezték el.
A fizikai Eötvös Verseny megindításában Selényi kiváló segítőtársra
talált Vermes Miklósban, Mikola Sándor utódjában a fasori evangélikus
gimnáziumban. A fáradt, betegeskedő Selényi csakhamar az elnöki
tisztséggel együtt az egész verseny szervezését átadta Vermes Miklósnak,
aki 1950-től kezdve 38(!) éven át szervezte mély hittel és odaadással,
ugyanakkor sallangmentes, puritán egyszerűséggel a versenyt.
Az ő kívánságára vette át tőle a munkát 1988-ban e sorok írója, akkor
már 16. éve tag a Versenybizttságban. Jelenleg a Versenybizottságnak az
elnökön kívül még két tagja van: Gnädig Péter egyetemi docens és
Károlyházy Frigyes egyetemi tanár.
Befejezésül említsünk meg néhány nyertes versenyzőt a második
világháborút követő évekből. A kiválasztás természetesen önkényes; a
kényszerűségből kihagyottak vannak mindig többen. Az érdekesség kedvéért
azok közül válogattunk, akik egyben - az ugyancsak centenáriumát ünneplő
- KöMaL megoldói voltak és fényképük is megjelent a Lapokban. Előre is
elnézést kérünk azoktól, akik érdemtelenül kimaradtak a válogatásból.
Zawadowski Alfréd 1953-ban és
1954-ben nyert Eötvös-díjat. Ma a
szilárdfizika elismert nemzetközi szaktekintélye, a BME Fizikai
Intézetének vezetője, Állami-díjas akadémikus.
Szatmári Zoltán 1957-ben nyert
Eötvös-díjat. Az atomreaktorok
szakértője, jelenleg a BME Nukleáris Technikai Intézetének vezetője. A
piarista diák 1978-ban kapott Állami díjat.
Mezei Ferenc 1960-ban kapott Eötvös-díjat. Az ELTE Kísérleti
Fizika Tanszékéről került különböző nyugat-európai fizikai
kutatóintézetekbe. Nyolc évet töltött Grenoble-ban, az utóbbi években
Berlinben dolgozott. A Hahn-Meiter Intézet Tudományos Tanácsának elnöke.
Most Budapesten az európai Katedra professzora az ELTE Atomfizikai
Tanszéke mellett.
Nagy Dénes Lajos 1962-ben lett első az
Eötvös Versenyen. Jelenleg a
Központi Fizikai Kutatóintézetben, s ezzel párhuzamosan az ELTE Atomfizikai
Tanszékén végez a Mössbauer-effektussal kapcsolatos kutatásokat.
Major János 1963-ban harmadik díjat nyert az Eötvös Versenyen. (Az
első díjat Tichy Géza nyerte.) Major János évek óta Stuttgartban él,
pozitronokkal végez anyagszerkezeti kutatásokat az ottani Max Planck
Intézetben. Fia:
Major András szorgalmasan küldözgette Stuttgartból a megoldásokat a
KöMaL Fizika rovatához, mígnem 1993-ban a német fizikai olimpiai csapat
tagjaként elnyerte a kísérleti feladat legjobb megoldásáért járó díjat az
Egyesült Államokban tartott Nemzetközi Fizikai Diákolimpián.
Gnädig Péter nyerte meg az Eötvös
Versenyt 1965-ben. Az ELTE
Atomfizikai Tanszékének docenseként ma ő a magyar fizikai olimpiai csapat
vezetője, a KöMaL fizikus szerkesztője, és tagja az Eötvös Verseny
Versenybizottságának is.
Szalay Sándor 1967-ben nyert
Eötvös-díjat. Professzor az ELTE
Atomfizikai Tanszékén és a baltimore-i Johns Hopkins Egyetemen. A kinti
óriási számítógépek segítségével sikerült szép modelleket találnia az
Univerzum szerkezetére. Kutatásainak kozmogóniai vonatkozásai nagy
jelentőségűek. Akadémiánk tagja, Széchenyi-díjas.
Vankó Péter 1976-ban nyerte meg az Eötvös Versenyt. Ezután a BME-n
végzett villamosmérnökként, s egy német ösztöndíjjal az elektronikában
specializálta magát. Ekkor úgy döntött, hogy hazajön és középiskolai
fizikatanár lesz. Azóta már két versenynyertes tanítványt nevelt az Árpád
Gimnáziumban.
Katz Sándor, a hazai fizika egyik fiatal ígérete még csak az első
évét fejezte be az ELTE fizikus szakán. Előtte három éven keresztül:
1991-ben, 1992-ben és 1993-ban is nyert Eötvös-díjat, 92-ben és 93-ban
éppenséggel az elsőt! 1993-ban elhozott egy első díjat az Egyesült
Államokból, az ott rendezett Nemzetközi Fizikai Diákolimpiáról.
