Forrás: 
Date: Mon, 28 Jun 2004 16:12:57 +0200
From: arato@sunserv.kfki.hu
From: Norbert Markus
A Braille Kottaszerkesztő program a vak emberek zenetanulását segítő szoftver

Egy veronai székhelyű olasz cég fejlesztette ki az Európai Unió támogatásával és széleskörű nemzetközi együttműködésben. A programnak eddig az olasz-, francia-, angol-, spanyol- és portugál nyelvű változata készült el. A magyar változat majdnem teljesen kész van. Igazából csak egy-két szakkifejezés simítása és a tájékoztató bemondások hangfelvétele van hátra.

A program windows környezetben fut. Használata látók számára zökkenőmentes; ahhoz, hogy vakok is használni tudják, szükséges egy úgynevezett ernyőolvasó program telepítése (amilyen pl. a Jaws for Windows). A BME program maga is segíti a vak felhasználót emberi hangon rögzített bemondásokkal, az ernyőolvasó program első sorban ahhoz szükséges, hogy a vak ember egyáltalán el tudja indítani a programot, és bizonyos komplikáltabb műveletekhez is hozzáférjen, valamint az ernyőolvasó program gondoskodhat arról, hogy az éppen szerkesztett braille kotta egy speciális digitális braille kijelzőn megjelenjen. Ezt figyelve a felhasználó kontrollálhatja a saját szerkesztő munkáját. A program azonban ilyen speciális braille kijelző nélkül is működőképes.

Mit tud ez a program?

  1. Lehetővé teszi braille kották jelenkénti kézi bevitelét,
  2. Más digitális dokumentumban tárolt braille kották betöltését (pl. braille szövegfájlból),
  3. A már betáplált vagy betöltött kottaanyag értelmezését,
  4. Az értelmezett kottaanyag elektronikus lejátszását (midi hangszerhangokon),
  5. Az értelmezett kottaszövegben mozogva az egyes kottafejekhez tartozó hangok egyenkénti, ill. akkordban történő megszólaltatását,
  6. Az írófejjel éppen érintett kottajelek emberi hangon történő megnevezését,
  7. Az így előálló intelligens braille kotta speciális fájlformátumban való elmentését és későbbi újrabetöltését,
  8. A kezelt digitális braille kotta virtuális braille megjelenítését grafikusan a számítógép képernyőjén,
  9. A kotta kinyomtatását a számítógéphez csatlakoztatott braille nyomtatón,
  10. Az értelmezett kotta automatikus újratördelését (ez hasznos lehet nyomtatás előtt, hisz minden nyomtatónak más a margószélessége, a lapmérete, stb),
  11. Értelmezett darabok transzponálását más hangnembe,
  12. Egyes részek, ill. szólamok kivonatolását új dokumentumba (ez hasznos lehet pl. kórusművek szólamkottáinak előállításakor),
  13. Az értelmezett kotta kimentését szabványos midifájlba, amit bármely számítógép le tud játszani külön szoftver telepítése nélkül,
  14. Az értelmezett kottafájlokat olvasni képes kiegészítő plug-in telepítését a látók által használt Finale kottázó programban, mely a BME által előállított braille kottákat be tudja tölteni úgy, hogy az eredmény látó zenészek számára olvasható és lejátszható, ill. ennek a fordítottját: azaz látó kották braille formában való kimentését, mely anyagokat a BME program meg tud jeleníteni, le tud játszani és ki tud braille-ban nyomtatni.
  15. A sharpeye kottaszkennelő programmal együttműködve képes nyomtatott kottalapról braille kottát előállítani.
  16. Ugyancsak a program fejlesztői által jött létre a nemzetközi elektronikus braille kottatár az interneten, amit szabadon elérhet bárki, és onnan letölthet kottákat a BME program saját fájlformátumában (ez a .PLY fájlformátum). Ebben a kottatárban jelenleg már több ezer zenemű található meg, többféle kategória szerint lehet keresni a művek közt. A letöltött művek megfelelő tördelés után braille-ban kinyomtathatók az igénylő számára.

Maga a program nem túl hivalkodó kinézetű. Gyakorlatilag olyan a felülete, mint egy egyszerűbb szövegszerkesztőnek, minthogy a tevékenység java része csakugyan karakteres szövegszerkesztés. A finomságok a háttérben bújnak meg.

A fontkészlet átállítható úgy, hogy a képernyőn a kottajeleket alkotó karakterek csakugyan braille pontkombinációk formájában jelenjenek meg. Ez a beállítás természetesen csak azok számára ér valamit, akik ismerik a braille írást, és a braille kottarendszert.

A többiek számára maradnak a BME egyéb szolgáltatásai, amelyek részben áthidalhatják ezen ismeretek hiányát.

A szerkesztőablak alján minden egyes kottajelhez megjelenik egy párszavas megnevezés vagy ismertetés, ebből tudni lehet, hogy az adott jel milyen célt szolgál a kottában, milyen funkciót tölt be. Ez segíthet az esetleges értelmezési hibák kiszűrésében is.

Ezek a kiírások emberi hangon is elhangozhatnak (ha ez a funkció be van kapcsolva), így az írófejet mozgatva akár egy vak ember is azonnal hallja, milyen kottajeleken mozog.

A beszédhang átváltható pontszámbemondásra is. Ennek előnye lehet, hogy a még nem értelmeztetett kottaanyagokban is működik.

A program féltucat módon teszi lehetővé braille kottajelek bevitelét.

A legegyszerűbb módszer a sima számítógépbillentyűk használata, amikoris minden egyes leütött ascii karakter megfelel egy bizonyos braille jelnek. Ezt azonban csak azok tudják hatékonyan használni, akik ismerik a nemzetközi ascii--braille megfeleltetési táblázatot, amely megszabja, hogy mely írásjel, szám vagy betű mely braille pontkombinációnak felel meg a számítógépen.

Ennek egy biztonságosabb változata a szűrt üzemmód, amikor a program eleve csak azoknak a billentyűknek a leütését érzékeli, amelyek a nemzetközi szabvány szerint megfelelnek valamelyik braille pontkombinációnak.

Egy harmadik beviteli mód a látással rendelkező kottadigitalizálók számára hasznos, ugyanis az egyes braille kombinációkat egy számozott listából lehet kikeresni, és a listaelem kétjegyű sorszámát kell beütni a billentyűzeten, mire megjelenik a képernyőn a kívánt braille karakter. Minthogy összesen 64 lehetséges braille pontkombináció van, ez a megoldás egy kisebb kártyára nyomtatott táblázat segítségével könnyen igénybevehető a látók számára.

Vannak azonban beviteli módok, amelyek a vak felhasználók számára előnyösebbek. Az egyik ilyen üzemmód a számítógép alfanumerikus billentyűzetének alapsorát braille írógéppé változtatja, aholis hat majdnem szomszédos billentyű felel meg a braille jel hat pontjának. A bevitel úgy történik, hogy az adott karakterben szükséges pontoknak megfelelő billentyűket a felhasználó egy időben üti le, és hamar felengedi. Ennek következtében a képernyőn megjelenik a kívánt braille karakter. Ennek az üzemmódnak a használatához nagy gyakorlat kell, ill. alapfeltétele, hogy a számítógéphez csatlakoztatott billentyűzet képes legyen legalább hat, egyidejűleg nyomva tartott billentyű kezelésére.

Egy másik hasonló beviteli mód a billentyűzet numerikus részét alakitja virtuális braille táblává, ahol a négyzetesen elhelyezett kilenc számjegy közül a bal oldali és középső három együttesen képviseli a braille cellát, amelynek pontjai akár egyszerre, akár egymás után is megnyomhatóak. A numerikus plusz billentyű szolgál a bebillentyűzött braille karakter elfogadására és bevitelére. Ebben az üzemmódban a numerikus nulla billentyű felel meg a szóköznek. Ez az üzemmód a legalkalmasabb arra, hogy vakon már meglévő braille kottaanyagot papírról vagy könyvből kézzel a számítógépbe másoljunk. Az egyik kéz olvas, a másik ír.

Ez azzal gyorsítható, hogy a braille írógép emuláció billentyűi tetszőlegesen áthelyezhetők a billentyűzeten. Az eredeti kiosztás szerint úgy vannak elhelyezve, hogy csak két kézzel lehet őket használni; ez az általános megoldás egyébként. Viszont egyénileg úgy is elhelyezhetők, hogy akár egy kézzel is leüthető legyen egyszerre mindegyik pontbillentyű, ennek révén még sokkal gyorsabb kottamásolás is megvalósítható.

A Braille Kottaszerkesztő a kottaértelmezést a vakok világszövetsége által 1996-ban publikált nemzetközi braille kottaírási kézikönyv által lefektetett szabályok szerint értelmezi. Mivel maga a szabályzat még nem teljesen mentes a félreérthető megoldásoktól, minthogy közel másfél évszázad alatt alakult ki, ráadásul több országban párhuzamosan, egymástól némileg független utat bejárva, előfordulnak olyan esetek, amikor egy automatizált számítógép program tehetetlen, minthogy egy adott kontextus értelmezéséhez emberi intelligenciára volna szükség. Az ilyen félreérthető kontextusok feloldására a program fejlesztői azt találták ki, hogy a problémás helyeken a felhasználó segíthet a programnak úgynevezett jelzőkkel. Azaz, ha értelmezés után azt észleljük, hogy valamit a program félreértett, az adott helyre víve a kurzort, egy jelölővel világossá tehetjük, hogy egy adott kottajel az adott kontextusban szerintünk mit jelent. Szerencsére ilyesmire ritkán van szükség, de egyúttal azt is lehetővé teszi, hogy az eredeti kottaanyag megváltoztatása nélkül érhessük el, hogy a program helyesen értelmezze a jeleket.

2003 júniusában Madridban egy nemzetközi braille kottaírási konferencián a küldöttek elhatározták, hogy éppen ezen okból kifolyólag rövidesen egységesítik a nemzetközi braille kottaírási szabályzatot, hogy számítógépes programok is képesek legyenek gyakorlatilag emberi beavatkozás nélkül braille kottákat feldolgozni és előállítani. Ennek egy kevesebb hangsúlyt kapó oldala az, hogy amennyiben ez megvalósul, vak zeneszerzők a kézirataikat látó segítség nélkül képesek lehetnek látó zenészek számára olvasható formában kinyomtatni. A BME programot már ma is több vak ember használja ilyen célra, többek között e sorok írója is, aki hollandiai szimfónikus zenekarok számára komponált műveiből és több zongoradarabjából készített síkírásos átiratot. Bár még intenzív látó segítséggel.

A madridi konferencia döntése nyomán 2004 szeptemberében rendezik a vakok világszövetsége braille kottaírás tárgyú konferenciáját Zürichben, ahol az egyik fő téma éppen a braille kottarendszer informatikai szempontból szükséges kiegészítése/átdolgozása. E konferencia döntései nyomán a még meglévő értelmezési anomáliáktól is mentesülhet a kottázási rendszer és maga a BME program is.

Néhány szó magáról a braille kottarendszerről.

A braille kottaírás lineáris rendszerű. Ez azt jelenti, hogy a zenében egyszerre megszólaló hangokat is egymás után írja le. A braille kottarendszerben közel 350 különféle entitás (szimbólum) van. Ezek jó részét maguk a profi zenészek se használják minden nap. Minthogy braille pontkombinációból csak 63 van (plusz a szóköz), egy-egy kottajel gyakran két-, három, vagy akár négy egymást követő braille karakterből áll össze.

A rendszer magját a hangjegyek és szünetjelek képezik, ezeket megelőzhetik és/vagy követhetik kiegészítő jelek. Ezek száma és sorrendje nagyon változó. Egyes jelek nem fordulhatnak elő tetszőleges sorrendben, viszont kimaradhatnak, más jelek speciális céllal megkettőzhetők, bizonyos gyakran előforduló jelek, jelkombinációk összevonhatók, rövidítéssel helyettesíthetők vagy konzekvensen elhagyhatók. Nagyon sok jelnek pedig több jelentése is van, és az egyes jelentései közt aszerint lehet különbséget tenni, hogy milyen más jelek közt fordul elő. Ráadásul még a mai napig is létezik az, hogy az egyes országokban készített kottákban bizonyos jelek mást jelentenek, ugyanazt a dolgot máshogy jelölik, vagy a jelek használata más filozófia szerint történik.

Ezeket a problémákat a BME program úgy igyekezett feloldani, hogy az egyes nyelvi változatokba országspecifikus braille kottaértelmező modult építettek, tehát a franciák számára ugyanazt az intelligens .ply fájlt máshogy jeleníti meg a program, mint az olaszok vagy az angolok számára, minthogy a .ply fájl nem igazán magát a braille kottát, hanem az általa szimbolizált entitásokat és azok kapcsolatrendszerét tárolja.

Ahhoz, hogy a BME program teljes mértékig honosítható legyen, össze kell hívni egy magyar braille kottabizottságot, mely bizonyos még tisztázatlan kérdésekben döntéseket hoz, ezzel rögzítve a nemzeti braille kottaszabványt.
Az ideális természetesen az lenne, ha egyetlen, nemzetközileg elfogadott szabványt követne mindenki, de ezt még a közelgő zürichi konferenciától is illúzió lenne várni.

Visszatérve magára a kottaírásra:

A látók számára a számítógépre vitt braille kotta nem egyéb, mint betűk, számok és írásjelek látszólag értelmetlen sorozata. Minthogy a braille kottaírás lineáris, gyakorlatilag a tárolása, beírása, olvasása, megjelenítése is úgy történik, mint bármely hagyományos folyószövegé, csak olybá tűnik, mintha valami rejtjelezett szöveget olvasnánk.

NAGY KÉRDÉS:

Ha a braille kottajelek sima ascii karakterekkel kerülnek beírásra sima karakteres szövegfájlokba, ezek gyakorlatilag egy az egyben küldhetők a braille nyomtatóra, akkor mi szükség van a BME programra?

A válasz kulcsa magában a kottaírási rendszerben van. A braille kottaszöveg ütemenként ugyan tördelhető -> az ütemek közti ütemvonalakat a braille szóközkarakter képviseli, tehát egy ütem nagyjából megfelel egy írásos szónak, ám a zenei ütemek karakterhossza gyakran meghaladja a negyven-ötvenet. Egy átlagos gépírólap méretű braille oldal sorhossza kb. 32-34 braille jel. A nyomtatók által használt szélesebb lapokon mondjuk 40 karakter fér egy sorba. Mivel a braille írás sok helyet foglal el, a takarékosság nagyon fontos szempont. Ezért még akkor sem volna célszerű a kottát csak ütemhatárokon tördelni, ha meg lehetnénk arról győződve, hogy minden ütem kifér egy sorba. Márpedig még ez a feltétel se teljesül. A braille kottában az ütemeket lehet tördelni, van kottai elválasztójel, viszont épp úgy, mint a beszélt nyelvek írásrendszerében, a kottaelválasztás se történhet akárhol. A kottában nem szótagok, hanem ütések mentén lehet az ütemeket elválasztani. Ám annak, hogy melyek azok a jelek és jelcsoportok, melyeknek egy elválasztás előtt, ill. az új sorban az elválasztás után feltétlenül együtt kell maradniuk, bonyolult szabályai vannak.

Látható tehát, hogy ha egy anyagot újra kell tördelni, azt sima szövegszerkesztővel nem lehet elvégezni, mert az legfeljebb szóhatárok mentén tud tördelni. A másik alternativa a nagyon munka- és időigényes kézi tördelés, amit viszont csak magasan képzett szakember tud elvégezni, viszont ilyen szakemberekből drámaian nagy hiány van. A braille kottaszerkesztő program egyik fő erénye, hogy az ilyen automatikus utószerkesztési és tördelési feladatokat néhány paraméter beállítása után nagyon gyorsan elvégzi. Ha tehát érkezik egy anyag fájlban, mely negyvennégy karakter hosszú sorokra van tördelve, míg magyarországon 32-34 karakter fér egy sorba, a BME programmal az újratördelést percek alatt el lehet végeztetni.

Másik haszna, hogy a kottaszövegeket nem kőbe vésve, ridegen tárolja, hanem egy úgynevezett intelligens fájlban, azaz a braille kotta egyes jeleit képes megnevezni, aminek a hibaszűrésen túl oktatási haszna is lehet, valamint az egyes jeleket zenei hangokon meg is tudja szólaltatni, ill. a darab egyes részleteit, vagy akár az egész művet képes egyben lejátszani.

Beállítható, hogy az egyes szólamok milyen hangszerek hangján szólaljanak meg. A lejátszás tempója és hangneme is változtatható.

Egy hosszabb darabban kerestetni is lehet, akár ütemszám, akár kottarészlet szerint, ill. a midilejátszás bármikor megállítható, és a felhasználó belenézhet az éppen megszólaltatott kottába.

Ezek olyan funkciók, melyek egy vak zenész életét nagyban megkönnyíthetik.

A program elemző funkciói révén alkalmas hibakeresésre is, tehát ha valahol beviteli vagy kottalejegyzési hiba történt, a program elemzés után képes rátalálni, így a hiba még nyomtatás vagy a fájl továbbküldése előtt korrigálható.

A BME program képes olyan, nagyobb zenekari művek kezelésére is, melyekben húsz, harminc, vagy akár nyolcvan hangszerszólam van lejegyezve. Az ilyen zenekari partitúrák braille lejegyzésére csak a legutóbbi időkben terjedt ki a nemzetközi braille kottaszabványosítók figyelme. A BME program olyan módot talált az ilyen nagyzenekari kották feldolgozására, mely egyszerre alkalmazkodik a braille kottaírási szabályzat vonatkozó előírásaihoz, és hidalja át az előírásokban még meglévő ellentmondásokat.

A program fejlesztése egyébként a mai napig intenzíven folyik, amire szükség is van, hisz a braille kotta értelmezése majdnem annyira nehéz feladat, mint egy emberi nyelven írt szöveget programmal lefordítani egy másik nyelvre.