MTA Elektrokémiai Munkabizottság

MTA Elektrokémiai Munkabizottság

Helyzetelemzés 2001.

[A Munkabizottság tagjainak publikációs listája 1990 - 2000 között, pdf formátumban]

Az elektrokémia területén utoljára teljes körű elemzés a hazai kutatásra vonatkozóan 1994-ben született, amely tartalmazta az 1980-1993. között megjelent publikációk listáját is. Az anyag külön kiadványban, illetve a Kémiai Közleményekben (80, 119-178 (1995)) látott napvilágot.

Az Elektrokémiai Munkabizottság elnöke 2000-ben újra felkérte a tagokat, hogy 1990-2000. közötti közleményeik listáját állítsák össze. A beküldött anyagok alapján, amelyet teljes terjedelemben mellékelünk, képet kaphatunk arról, hogy hányan és milyen témakörökben dolgoztak / dolgoznak az adott tudományterületen. E mellett a munkabizottsági üléseken, konferenciákon elhangzott előadások és viták alapján további információk is rendelkezésre állnak, amelyek segítik egy ilyen helyzetelemzés elkészítését. Ahhoz, hogy értékelni tudjuk a hazai tevékenységet mindenekelőtt célszerű a nemzetközi irányzatokat áttekinteni. Ezt követően elemezzük a hazai kutatás, kutatóhelyek helyzetét, majd ismertetjük a nemzetközi kapcsolatokat.

Nemzetközi irányzatok

Az elektrokémia hagyományos témakörei tulajdonképpen nem változtak csak magasabb szinten művelik azokat, az egyre nagyobb teljesítményű módszerek, eszközök, számítástechnika segítségével.

A módszerek és eszközök tekintetében az elmúlt évtizedben hatalmas fejlődés történt elsősorban az atomi szintű mikroszkópos technikák (STM, AFM), a nanogrammnyi tömegváltozások in situ követését lehetővé tevő elektrokémiai piezoelektromos mérések (EQCM), és az in situ spektroszkópiás technikák (ESR, IR, UV – látható, Raman, Mössbauer, lumineszcenciás, röntgen) bevezetésével. A felületi történések, a felület állapotának, változásának vizsgálata radioaktív nyomjelzés, lézersugár-elhajláson alapuló PBD, ellipszometria, diffrakciós módszerek segítségével egészíti ki a fenti spektrumot. Ma már természetes, hogy minden műszer számítógéppel vezérelt, de a számítástechnika hatékonyságának fejlődése az elméleti kutatások (elektronátlépés elmélete, elektrolitok és elektromos kettősrétegek szerkezete) tekintetében hozott jelentős előrelépést. A korszerű frekvenciaanalizátorok megjelenése az elektrokémiai impedanciaspektroszkópia óriási mértékű elméleti fejlődését és gyakorlati alkalmazásának kiterjesztését vonta maga után.

Az elmúlt évtizedben Nobel-díjjal jutalmazták az elektronátlépés elméletét (Marcus 1992.) és a vezető polimereket (Heeger – MacDiarmid – Shirakawa 2000.), amely témákban az elektrokémikusoknak nagy szerepe volt, illetve amelyek az elmúlt években az elektrokémiai alapkutatások fő vonulatát képezték.

A hagyományos területeken is hatalmas fejlődésnek lehettünk tanúi:

Új áramforrások (Li-polimer, Li-ion, NiCd, Ni-MH elemek és akkumulátorok, tüzelőanyag-cellák, szuperkapacitások) mobil telefonoktól az űreszközökig és számítógépektől elektromos meghajtású járművekig.
Elektrokémiai érzékelők, mikroelektródok, ( a legnagyobb fejlődés a biológiailag aktív anyagok területén)
Korrózió (új típusú korróziógátló eljárások)
Félvezető elektródok (fotoelektrokémia)
Elektrokromatikus kijelzők
Környezetvédelem (tiszta technológiák, mérgező fémek kiváltása, mérgező anyagok megsemmisítése)
Szerves vegyületek előállítása, elektrokatalízis

Számos szakcikk mellett egy a közelmúltban megjelent magyar nyelvű könyvet ajánlunk részletesebb tájékozódás céljára: Inzelt György: Az elektrokémia korszerű elmélete és módszerei I-II. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999.

Hazai helyzet

Elektrokémiai kutatások az alábbi egyetemeken és kutatóintézetekben folynak. A teljesség kedvéért a listán még szerepelnek azok a kutatók, akik bár nyugdíjasok, az utóbbi időkig, illetve még jelenleg is aktív tevékenységet folytatnak, és feltüntettük a sajnálatosan fiatalon elhunyt Tomcsányi László kollegánkat, akinek a munkáját remélhetőleg fiatalok folytatják majd Veszprémben. 2/1 Eötvös Loránd Tudományegyetem 1. Inzelt György D.Sc.: polimerfilm-elektródok, elektrokatalízis, elektroszorpció, elektrokémiai oszcillációk, érzékelők, elektrokromatikus kijelzők, elektrokémiai impedanciaspektroszkópia mérések és elmélet, elektrokémiai kvarckristály-mikromérleg fejlesztés (szabadalom 1996.)

2. Szabó Kálmán D.Sc.: kishőmérsékletű elektrokémia

3. Kiss László D.Sc. (nyugdíjas): anódos oldódás, korrózió

4. Láng Győző Ph.D., C.Sc.: korlátozottan elegyedő rendszerek, amorf fémek, polimerfilm-elektródok, szilárd elektródok felületi energiája, elektrokémiai impedanciaspektroszkópia mérések és elmélet

5. Sziráki Laura Ph.D.: korrózió, passziválódás

6. Lakatosné Varsányi Magda D.Sc. (ELTE nyugdíjas, Bay Z. Intézet): lyukkorrózió, passziválódás, fogászati ötvözetek

2/2 Szegedi Tudományegyetem (JATE)

1. Novák Mihály D.Sc. (Szűcs Á., Tölgyesi M.): szerves elektrokémia, fullerén filmek, bioelektrokémia

2. Visy Csaba D.Sc.: polimerfilm-elektródok, spektroelektrokémia

3. Rauscher Ádám C.Sc. (nyugdíjas): korrózió

2/3 Debreceni Egyetem (KLTE)

1. Joó Pál C.Sc.: módosított (zeolit típusú) fémoxid és polimerkompozit elektródok

2. Kónya József D.Sc.: nyomjelzés, korrózió

2/4 Veszprémi Egyetem

1. Liszi János D.Sc.: elektrolitoldatok szerkezete

2. Varga Kálmán D.Sc.: elektroszorpció, nyomjelzés, korrózió

3. Tomcsányi László D.Sc. (elhunyt): korrózió

2/5 Miskolci Egyetem

1. Báder Imre D.Sc.: korrózió, fémolvadékok

2. Berecz Endre D.Sc. (nyugdíjas): olvadékok, környezetvédelem

3. Kaptay György D.Sc.: olvadékok termodinamikája, előállítása

4. Török Tamás C.Sc.: metallurgiai elektrokémia

5. Raisz Iván C.Sc.: elektrokémiai hulladék-ártalmatlanítás

2/6 Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Kerti József D.Sc. (nyugdíjas): ipari elektrokémia

2/7 MTA KK (MTA KKKI)

1. Horányi György D.Sc.: elektroszorpció, elektrokatalízis, radioaktív nyomjelzés, egykristály, nagyfelületű Pt, Re, Rh és módosított elektródok, szerves elektrokémia, adszorpció elmélete

2. Kálmán Erika D.Sc. (Bay Z. Intézet is): korróziós inhibitorok, mikrobiológiai korrózió, nanocsövek (Telegdi J., Kármán F., Shaban A., Lukovits I., Felhősi I., Keresztes Zs.)

3. Pálinkás Gábor MTA tagja (Elméleti Fizikai-Kémiai Mb.): elektrolitoldatok szerkezete, modellezés

4. Szabó Sándor D.Sc. és Bakos István Ph.D.: előleválás, elektrokatalízis, korrózió

5. Lengyel Béla D.Sc.: korrózió, elektrokémiai impedancia és zajmérés elmélete (Mészáros L. (nyugdíjas), Mészáros G., Pirnát A. (elment), Fekete É.)

6. Garai Tibor D.Sc. (nyugdíjas): elektroanalitika

2/8 MTA KFKI

1. Pajkossy Tamás D.Sc. és Nyikos Lajos D.Sc. (jelenleg más területen dolgozik) (jelenleg MTA KK): fraktálelektródok elmélete

2. Schiller Róbert D.Sc.: korrózió, szolvatált elektron, mechanikai feszültség

3. Nagy Gábor Ph.D.: kettősréteg-számítások

A fenti és a publikációs listát összehasonlítva a tíz évvel ezelőttivel a következő változásokat állapíthatjuk meg.

Az egyetemeken (ELTE, SZE, VE, ME, DE) és az MTA KKKI-ban (illetve az MTA KK-ban) ugyanolyan súlyú az elektrokémiai kutatás, mint volt tíz éve. A BMGE-n és az MTA KFKI-ban erősen csökkenő tendenciát látunk és az ipari kutatás (pl.: ÁGTI) gyakorlatilag megszűnt. Generációváltás is érzékelhető (Berecz E., Kiss L., Kerti J. doktorok nyugdíjba vonultak), több helyen a kutatólétszám csökkent. Örvendetes viszont a doktori iskolák létrejötte, ahonnan az utánpótlás várható. Továbbra is kiemelkedő Horányi György (MTA KKKI) tevékenysége az elektroszorpció, elektrokatalízis területén a nyomjelzés felhasználásával, valamint Inzelt György polimerelektródokkal kapcsolatos kutatásai.

Az elektrokémia legtöbb területén folynak kutatások sajnálatos kivételt képeznek az áramforrások. Ez a helyzet feltehetően megváltozik, mert a Sanyo Dorogon felépített gyárához kutatóegység is csatlakozik, ahová most képezünk ki szakembereket.

Úgy tűnik, hogy az elektrokémia oktatása, annak súlya továbbra is kiemelkedő az egyetemeken.

Jó az együttműködés a különböző határterületek között, így az elektroanalitikusokkal és a kolloidkémikusokkal, akikkel közös munkabizottsági előadóüléseket is tartottunk, valamint a magkémikusokkal is.

Az utóbbi időben bevezettük azt, hogy egyes területek kiemelkedő tudósait, illetve szakembereit nemcsak egy előadásra, hanem előadássorozatra hívjuk meg.

Résztvettünk az Eurocurriculum Electrochemistry kidolgozásában (Inzelt György.: Magyar Kémiai Folyóirat 105, 403 (1999)).

Magyarországon rendeztük az International Society of Electrochemistry (ISE) éves konferenciáját 1996-ban kb. 800 résztvevővel, ezen kívül több más jelentős nemzetközi konferenciát (European Fed. Corr. Week, Eurocorr., K.Schwabe emlékkonferencia, EMCR 2000) is. Jelenleg az ISE elnöke (Kálmán Erika) és a 2. osztály társelnöke (Inzelt György) is magyar.

Jelen vagyunk a IUPAC elektrokémiai munkabizottságában és a FECS WPEC-ben is. Három jelentős nemzetközi elektrokémiai folyóiratnak (Electrochimica Acta, J. of Solid State Electrochemistry, Electrochem. Communications) Inzelt György személyében van magyar szerkesztőbizottsági tagja. Kálmán Erika korróziós különszámokat szerkesztett az Electrochimica Acta-ban.

1993-ban azt írtuk hivatkozva korábbi felmérésekre (1977, 1981), hogy:

“Nem hallgathatjuk el azonban azt a tényt sem, hogy bár az elektrokémia mindig is kiemelkedő szerepet játszott a hazai kémiai kutatásban, sohasem élvezett kiemelt támogatást."

Nos ez sem változott. Csak remélni tudjuk, hogy legalább az MTA Kémiai Tudományok Osztálya felfigyel arra, hogy létezik ez a nagy hagyományú, fontos és eredményes tudományterület.

Budapest, 2001. december 20.

Dr. Inzelt György

egyetemi tanár

az MTA Elektrokémiai Munkabizottságának elnöke

Vissza