Ciklodextrin-alapú szupramolekuláris épitmények: A biner komplexektõl a bioanyagokig
Szente Lajos
A ciklodextrin-alapú, nemkovalens szupramolekuláris rendszerek (a kezdetben fõként biner zárványkomplexek) az 1970-es évek közepétõl fokozatosan mozdultak el a kutató laboratóriumok, a tudományos érdekességek világából a gyakorlati felhasználhatóság, az ipari megvalósíthatóság és a termékfejlesztés irányába.
Ezen gazda-vendég (host-guest) tipusú komplexek ma már a gyógyszer- az élelmiszer- és kozmetikai ipar számos termékében jelen vannak és komoly piaci sikereket értek el.
Elõadásom az egyszerû zárványkomplexek rövid tárgyalása után az ezeknél bonyolultabb összetételû, ciklodextrin alapú szupramolekuláris épitmények képzõdését, szerkezeti és funkcionális sajátosságait tekinti át gyakorlati példák segitségével.
A szupramolekuláknak ezen új generációját – jóllehet a gyakorlatban még nem alkalmazzák - de jelentõségüket mind a modern gyógyszerszállitó- és célbajuttató rendszerek tervezésénél, mind a molekuláris információtárolással kapcsolatos fejlesztés területén felismerték.
A nem-kovalens bioanyagok közül részletesen tárgyaljuk a ciklodextrin/polimer/tenzid összetételû, szupramolekuláris terner-rendszereket. Ezek olyan elektrosztatikusan „keresztkötött” polimerek, melyekben a ciklodextrin komponens –amellett, hogy a szükséges molekuláris rendezettséget biztositja -megõrzi komplexképzõ sajsátságát is. Ezek a nem-kovalens bio-polimerek a biológiailag tökéletesen lebomló, programozott hatóanyag-leadást biztositó gyógyszervivõ bio-anyagok eddig nem ismert változatát képviselik. Különösen alkalmasak a peptid- és nukleinsav-alapú hatóanyagok elnyújttott leadását biztositó biztonságos gyógyszerformulációk fejlesztésére.
A bonyolultabb össszetételû molekuláris épitményekkel kapcsolatos kutatás utóbbi néhány év alatt megismert eredményei arra mutatnak, hogy a ciklodextrin technológia elmúlt 30 év alatti rohamos fejlõdése, elterjedése ellenére, van még „tartalék” a ciklodextrin témában.
Bruckner-termi elõadások
Kémiai Osztály