Idézet Eiszai röpiratából:
"A tea a legcsodásabb orvosság egészségünk ápolására; ez a hosszú élet elixírje. Domboldalakon sarjad, mintegy a föld leheleteként. Akik szedik és használják, magas kort remélhetnek. India is, Kína is nagyra tartja, s az elmúlt idôkben a mi országunk is kedvet kapott már egyszer a teához. Most is, mint akkor, ritka jó tulajdonságokkal bír, bízvást terjeszthetjük hát élvezetét.
A régi idôkben, azt mondják, az emberek az Éggel egy kort értek meg, mostanság azonban az ember fokozatosan lehanyatlott és elgyöngült, vagyis testének négy alkotórésze és öt szerve elfajzott. Ennek okáért megesik az is, hogy ha a tûszúrásos és moxaégetéses kezeléshez folyamodnak, végzetes lesz az eredmény, és meleg tavaszokon teljesen hatástalan a kezelés. Olyannyira, hogy akik alávetik magukat ezeknek a gyógyászati eljárásoknak, szakadatlan gyöngülnek, mígnem a halál elviszi ôket, és ettôl a félelem nem óv meg. Ha pedig ezeket a hagyományos gyógykezeléseket ma is változatlanul tovább alkalmazzák a betegekre, bajosan remélhetnek valami enyhülést.
Mindazon dolgok közül, amelyeket az Ég teremtett, az ember a legnemesebb. Megôrizni életünket, megtenni minden lehetségest az osztályrészünkül jutott arasznyi létért okos és helyénvaló. Az élet megôrzésének az alapja egészségünk ápolása; az egészség titka pedig az öt szerv jó mûködésében rejlik. Az öt szerv uralkodója a szív, márpedig a szív erôsítésének a legkitûnôbb módja a teaivás. Ha a szív gyönge, az összes többi szerv megsínyli azt. Immáron több mint kétszer ezer esztendeje, hogy a hírneves orvos, Dzsiva, Indiában eltávozott az élôk sorából, s a mostani elfajzott idôkben senki sincs már, aki akkurátusan meg tudná határozni a vér keringését. Több mint háromszor ezer esztendeje, hogy a kínai orvos, Sen-nung, eltûnt a földrôl, s ma senki sincs, aki helyesen tudná elôírni az orvosságokat. Minthogy senki sincs, akitôl tanácsot lehetne kérni efféle dolgokban, betegség, kór, nyavalya és pusztulás egymást követik végtelen sorban. Ha pedig a gyógyászati módban hibát vétünk, például moxaégetésnél, abból nagy ártalom származhatik. Valaki azt mondotta nékem, hogy az orvosságokat ma úgy használják, hogy gyakorta megkárosítják a szívet, mert a fôzetek nem felelnek meg a betegségeknek. A moxaégetés sokszor idô elôtt halált hoz, mert a lüktetés ellentétben van a moxával. Úgy vélem tehát, tanácsos lenne felülvizsgálni ezeket a gyógymódokat aszerint, ahogyan én megismertem ôket Kínában. Két fô megközelítést mutatok be a manapság elterjedt betegségek megismerésére, azt remélve, hogy másoknak is hasznára lehetek majd.
Elsô : az Öt Szerv Mûködésének Összhangja.
A Pokol Meghódítása címen ismert titkos könyv szerint a máj a savas táplálékot kedveli, a tüdô a csípôset, a szív a keserût, a lép az édeset, a vese pedig a sósat. ... Így hát az öt szerv mindegyikének megvan a saját ízbeli kedvence. Ha közülük valamelyiket túlzott elônyben részesítjük, a megfelelô szerv túlságosan megerôsödik, elnyomja a többit, s így betegség okozója lesz. Manapság savanyút, csípôset, édeset és sósat nagy mennyiségben eszünk, de keserû ételt nem. Csakhogy, ha a szív megbetegszik, azt minden szerv és érzék megsínyli. Mármost (keserût) enni lehet, de hányingerünk támad, s abba kell hagyni az evést. Ha azonban teát iszunk, a szív meg fog erôsödni, és mentes lesz a betegségektôl. Jó tudni, hogy ha a szívnek valami baja van, a bôr színe megfakul, ami annak a jele, hogy az élet fogyóban van. Csodálkozom, hogy a japánok nem törôdnek azzal, hogy keserû táplálékot is fogyasszanak. Kína nagy országában teát isznak, aminek következtében nincsenek szívbetegségek, és a nép hosszú életû. A mi országunk tele van bágyadt, sovány emberekkel, s ennek egyszerûen az az oka, hogy nem isznak teát. Ez rendbe hozza a szívet, és elûzi a kórt. Ha a szív élénk, akkor, még ha a többi szervek nincsenek is jól, nem lesz részünk nagy fájdalomban...
...A szív az öt szerv uralkodója, a tea a keserû táplálékok feje, az ízek feje pedig a keserû. Ennek okáért a szív kedveli a keserû dolgokat, márpedig ha a szív jól mûködik, az összes szervek helyesen vannak szabályozva..."
(Miklós Pál: A Zen és a mûvészet, Magvetô Kiadó, Budapest, 1978)