Theophrastus Bombastus von Hohenheim (Paracelsus)
(1493-1541)

A magát késõbb – Celsus tiszteletére – Paracelsusnak nevezõ Theophrastus Bombastus von Hohenheim a reneszánsz egyik legerõteljesebb képviselõje; egy új kémiai iskola, a kémiát az orvoslásban alkalmazó jatrokémia megalapítója. Ez az irányzat, mely elfordult az alkímiától, megõrizte befolyását a XVI. és XVII. század folyamán. Galenussal és Avicennával szembenálló elveit Paracelsus a maga dicsekvõ módján hirdette, ezért vádorlásra kényszerült szerte Európában, csak néhány helyen töltve hosszabb idõt. E vándorlások során vizsgálati lehetõségei kiszélesedtek, tapasztalatai gazdagodtak.

Munkáit halála után publikálták. Ezek homályos stílusuk és ellenmondásos kifejtésmódjuk miatt meglehetõsen nehezen érthetõk. Paracelsus hitt az alkímia bizonyos elveiben, ezért írásaiban megtalálható a miszticizmus is. A kémia tudományához közvetlenül csak kevéssé járult hozzá, alapvetõen az orvostudomány megreformálójaként tarthatjuk számon. Sok követõje azonban az õ hatására gondolta át a régi tanításokat, és cáfolta meg azokat. Tekintélyromboló munkájának egyik legnagyobb eredménye az volt, hogy a hangsúlyt a kémiára, annak az orvoslásban való értékesítésére, a vizsgálódás és a kísérletezés fontosságára helyezte.

Paracelsus szerint minden – még az ember is – három "dologból" áll. Például ami a fában "... ég, az a Kén, ami füstöl, az a Higany, ami hamuvá lesz, az a Só". A három dolgot hol elemnek, hol princípiumnak nevezi. Elemként kén, higany és só formájában jelennek meg ezek a dolgok, princípiumként a szellem (spiritus), a lélek (anima) és a test (corpus) megfelelôi. Az alkimista analogonja a természetben az Archeus, az élô szellem, aki a gyümölcsöt megérleli, az emésztés és légzés folyamatait, az élô szervezet mûködését irányítja.

Az idézett részletek „Hermetikus és alkímiai írások" c. mûvébõl valók, illusztrálva stílusát és megközelítésmódját. 


Vissza az alkímiai sorozat tartalomjegyzékéhez
Vissza a kémiatörténeti sorozat tartalomjegyzékéhez
http://www.kfki.hu/chemonet/ 
http://www.ch.bme.hu/chemonet/